Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

108 101. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. Napról-napra hallja a miniszter ur, de hallja ' minden jogász, hogy hol itt, hol ott, hol amott ártatlanul ítéltek el embereket. Abban igazat fog nekem adni a miniszter ur, hogy ártatlan elitélés alatt azt is értjük, a mit, ha jól emlékezem, Beccaria a bűntett és büntetésről szóló könyvében egy igen szép tétel alakjában mond, hogy a kiszabott büntetés azon többletére nézve is ártatlan az elitélt, a melyet rája kiszabnak, a nélkül, hogy megérdemelte volna. Tehát tudja a miniszter ur, hogy Magyarországon hol itt, hol ott, hol amott ártatlanul Ítélnek el embereket, hogy a börtönben ártatlan gyermekek, ifjak senyvednek, sínylődnek, pedig a rájuk szabott büntetést nem érdemlik meg, Már most olyan esetben, ha ez véletlenül a miniszter urnak tudomására jut, — erre vonatkozik az a főügyészi rendelet — igénybe veszi a felségjogot. De ha nem jut tudomására, — a mint hogy vannak esetek, a mint hallom és magam láttam — hogy az illető nem lévén kellőleg tájékozva a jogszolgáltatásnak misztériumairól, belenyugszik az ítéletbe, akkor ártatlanul szenvedi el a büntetést. De hogy kegyelmi joggal reparálják az igazságtalan és túlsúlyos Ítélkezést és hogy ezt egy államban rendszeresen tegyék, ez a helyes jog- és igazságszolgáltatás elveivel nem fér össze. {Igaz! ügy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha pedig ez igy van, — a mint hogy méltóztatik elismerni, hogy ez tökéletesen igy van — akkor ennek az állapotnak orvoslásáról gondoskodni kell. Azért engem nagyon szomorúan érintett az, a mit tegnap a t. miniszter ur, a mit ballani véltem, mondott, hogy még ma sem vagyunk annál a pontnál, hogy egy rendszeres novellával — ba ugyan novellára a rendszeres szó egyáltalában ráillik — segítsünk a bajon. Hogy milyen esetekről van itt szó, azt már itten több előttem szólott barátom felemiitette; ugy tudom, Bakonyi t. képviselőtársam is beszélt erről. Vonatkozik ez a büntetőtörvénykönyvünk 336. §-ára, vagyis a minősített lopás eseteire. Sehol a világon ezeket az eseteket, a hol éhség, szűkölködés, ínség működik, hogy egy ínségben lévő gyermek vagy egy ínséges családdal bíró családfő a mások tulajdonához kis mértékben hozzányúl, olyan szigorúan Ítéljék el, mint Magyarországon, ugyanazon országban, a hol pedig például a hitelcsalásoknak egész hosszú vonalán a sértettek kezébe adja a törvény az indítvány visszavonhatásának lehetőségével az egész kegyelmi jogot, tehát ugyanabban az országban, hol a jogterületnek egy egész más terén a legenyhébb felfogás uralkodik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy a t. miniszter urat — habár gondolom, hogy figyelemmel kiséri ezeket — némileg tájékoztassam, felemlítem, hogy csak a legutóbbi hónapokban ismét a következő esetek fordultak elő. (Halljuk! Halljuk!) Igy most legutóbb megtörtént, hogy valakit — tessék csak jól megfigyelni, ezek mind authentikus dolgok és ezekért helyt állok, hogy az Ítéletek igy szóltak — néhány krajczár értékű ócska kalap ellopásáért, a büntetőtörvénykönyv 338. § a alapján hathavi börtönre ítélt a pestvidéki törvényszék. A budapesti büntetőtörvényszék egy 17 éves suhanczot a büntetőtörvénykönyv 338. §-a alapján hathavi börtönre ítélt azért, mert az utczán éhségből — ez be lett bizonyítva a tárgyalás során — egy kocsiról egy kis darabka kenyeret lelopott. (Mozgás balfelöl.) Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Bocsánatot kérek, az rossz ítélet! Mert ez Munddiebstal! Ez kihágás! Visontai Soma: Engedelmet kérek, kihágást csak akkor képez az élelmiszer ellopása, ha két frtot felül nem mul. Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Egy darab kenyér csak nem ér két frtot! Visontai Soma: A t. miniszter ur nagyon jól tudja, hogy csak akkor kihágás, ha egyéb olyan körülmények nem járulnak hozzá, a melyek akár zártörés, akár egy tartály felnyitása által az esetet minősítetté teszik. Minthogy pedig itt egy kocsiról történt a lopás, és hathavi börtönről van szó, talán a zsákot vágták fel, — engedelmet kérek, hogy megvédjem a budapesti büntető-törvényszéket, tehát a t. miniszter urnak egyik intézményét magával a miniszter úrral szemben — és minthogy itt a 338. §. lett alkalmazva, tehát valószínűleg minősített lopásról van szó. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Monori kenyeret lopott, mert az zsákban van! Visontai Soma: Megyek tovább. (Halljuk! Halljuk!) Egy Vanyó Júlia nevű leány egy pár krajczár értékű fazekat lopott a 70 éves özvegy, öreg napszámos anyja számára. A főtárgyaláson azzal védekezett, hogy munkája nem akadt és nagy nyomorában követte el a lopást. Ezért elitélték hathavi börtönre. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezt az esetet a Jogtudományi Közlöny szintén közli egyik utóbbi számában. Egy iparos-tanoncz, a ki alig haladta túl 16-ik életévét, egyik lakónak az udvaron álló szekrényéből, a mely el volt zárva, két üveg befőttet és két körtét lopott. A törvényszék betöréses lopás miatt hathavi börtönre Ítélte el. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A budapesti kir. tábla egyik tanácsa előtt a következő lopási esetet tárgyalták: A vádlott ellopott egy 8 krajczár értékű söröspoharat. Mivel lopásért már kétszer büntetve volt, hathavi börtönnel büntették. Két suhancz felnyitotta egy borospincze lakatját; ezen a módon bejutottak a pinczébe és ott a boros hordók tartalmát kóstolgatták, a mig megrészegedtek. Hathavi börtönnel büntették őket. Egy napszámos asszony ellopott két zsebkendőt, egy darabka sült húst és egy darab kenyeret. A két zsebkendő megkerült, a kár 1 korona 20 fillér volt, lopásért már két ízben büntetve volt: hathavi börtönre ítélték.