Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-83
83. ORSZÁGOS ÜLÉS 1902 április 4-én, pénteken, gróf Apponyi Albert elnöklete alatt. Tárgyai: A jegyzőkönyv hitelesítése. — Feliratok és kérvények bemutatása. —A kereskedelemügyi tárcza 1902. évi előirányzatának tárgyalása. A kormány részéről jelen vannalc: Széll Kálmán, Lukács László, Plósz Sándor, Horánszky Nándor, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz, Cseh Ervin. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Szőts Pál jegyző ur vezeti, a javaslatok mellett felszólalókat Nyegre László, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Illyés Bálint jegj'ző ur jegyzi. Méltóztassanak mindenekelőtt a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét meghallgatni, Szőts Pál jegyző (olvassa az 1902. április lió 3-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Bemutatom Schwicker Henrik képviselő kérelmét 3 havi, — és Dobieczky Sándor képviselő kérelmét 4 heti szabadságidő engedélyezése iránt. Mindkettő megrongált egészségének helyreállítása végett kéri a szabadságot. Azt hiszem, a ház a kért szabadságot megadja. Bemutatom Heves vármegye közönségének feliratát a közadó kezeléséről szóló 1883 : XLIV. t.-czikknek a közadók végrehajtására vonatkozó rendelkezése módosítása tárgyában; a török-szentmiklósi ipartestületnek Borbély György képviselő által beadott kérvényét, az önálló vámterület felállítása tárgyában; a mezőtúri ev. ref. tanítóegyesületnek Tóth János, — továbbá Asztalos Gyula és társai, elemi iskolai tanítóknak Madarász Imre képviselő által beadott kérvényeit a tanítói fizetés méltányos rendezése tárgyában. Mindezek tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend: a kereskedelemügyi tárcza kötségvetésének (írom. 15, 20, 23, 72, 78-—80) folytatólagos tárgyalása. Nyegre László jegyző: Haydin Imre! Haydin Imre: T. képviselőház! A vita előrehaladott volta miatt csak rövid néhány perezre kérem a t. ház becses türelmét. (Halljuk! Halljuk !) Már e költségvetés általános vitája során mondott beszédemben bátor voltam a t. ház figyelmét irányítani a cseh-tót propagandának terjedésére a hazai Felvidéken. Ennek a propagandának veszélye most megnövekedett, a mióta nemcsak, kultúrai, hanem a sokkal érzékenyebb közgazdasági térre vetette magát és főleg az ipar anyagi szárnyain igyekszik hatását és befolyását mennél szélesebbre bontani. Beksics Gusztáv t. képviselőtársam igen helyesen irta meg a »Budapesti Hirlap« hasábjain, hogy a Felvidék azé lesz, a ki annak iparát megteremti, mert kétségtelen, hogy a mint boldogulásának jövendő útját a silány talaj és a kedvezőtlen éghajlat mezőgazdasági téren szinte elzárják, ugy viszont természeti erőinek bősége, azok könnyű felhasználhatósága, népének olcsó munkaereje, kevéssel való megelégedés és, — a mi fő, élénk ipari érzéke a Felvidék jövőjét ellenállhatatlanul az ipar jegyébe vonzza. Természetes tehát a következtetés, hogy a ki a Felvidék számára ezt a jövőt megnyitja, annak áldoz az majd lelkével és szivével. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Belátták ezt a csehek, felfogták a helyzetet és csak nemrég jelent meg a hazai lapokban is a hir, hogy a cseh és tót tőkéknek szövetkezésével egy nagyobb szabású czellulozegyárat terveznek a Felvidéken. Ezen vállalat prospektusa itt fekszik előttem. Tizenheten írták alá, a tizenhét közül tíz cseh és morva, hét pedig magyarországi tót. a miből világos, hogy a
