Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
82. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. 85 Van még egy nagy előnye az ilyen szövetkezeti intézménynek. Ez pedig az, hogy a midőn az a kisiparos állami, vagy egyéb nagyobb vállalatot akar megszerezni, a melyhez a kauczió letétele szükséges, ezen kauczióra szükséges öszszeg beszerezhetése végett nem kénytelen kis házát eladni, vagy uzsoráshoz menni és ott 7—8°/o-os, vagy váltóra 12%-os pénzt felvenni, mert ezek a hitelszövetkezetek kisegítik őt azzal a pénzösszeggel, leteszik helyette a kaucziót. Mert különben kik érvényesülnek? A pénzspekulánsok, a kik ugy kihasználják a kisiparost, hogy az még a napszámát sem látja munkájánál. (Ugy van! a baloldalon.) Mindezek igen fontos dolgok a kisiparoson való segítés szempontjából, — ugy a szövetkezeti, mint a hitelnyújtási intézmények. A hitelnyújtást illetőleg némi kezdeményezés látható, a mint az a kimutatásból is kiderül, mert az utóbbi években 7681 kisiparos lépett a szövetkezetbe, a kik körülbelül 4,698.097 K. tőkehitelben is részesülhetnek. De ez tulajdonképen mind igen kevés ahhoz a szükséglethez képest, a melylyel Magyarországnak majdnem 900.000 iparosa bir, és még magas az a kamat, mely az iparostól megvétetik a szövetkezetnél is. A kisiparnak első sorban fel kell venni a versenyt a ruházati czikkeknél, mert hisz a ruházati czikkek előállítása első sorban a kisipari körbe tartozik. Azt a tételt, hogy Magyarországon a kisiparnak nincsen jövője, hogy a kisiparosnak gyári munkássá kell átalakulnia, én ezt csak kis mérvben fogadhatom el, mert a gyáriparnak megvan a jövője a nyerstermények feldolgozásában, fényűzési czikkek készítésében stb., de a ruházati iparnál és minden olyan czikknél, a mely minden egyes megrendelésnél egyéni óhajokat szolgál ki, a kisiparnak a gyárakra terelése tulajdonképen elvonása attól a körtől, a melyhez tartozik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt az elvet tehát, hogy az egész ipari tevékenységnek meg kell változnia, és hogy csak a gyárak utján való tömegtermelésre van jövője, én csak kis mértékben fogadhatom el. De nem fogadom el semmi esetre a ruházati czikkeknél, a melyeknek készítésével a kisiparosok 80 százaléka foglalkozik, és bátran állithatom, hogyha a ruházati czikkek készítésével foglalkozó kisiparosokat megmentettük, akkor majdnem elmondhatjuk, hogy megmentettük a kisiparos osztályt, ha tehát elértük azt, hagy a ruházati iparral foglalkozó kisiparos olcsón és ízléssel képes versenyre lépni és ellátni vevőit, akkor megmentettük ugy szólva Magyarország kisiparos osztályát. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nagyon sokszor halljuk, hogy a társadalmi tevékenységnek előtérbe kell lépnie és a magyar iparpártolás terén nagyobb mértékben kell sorompóba állania. Ebben osztozom, sajnos, de ebben nemcsak a közönség a hibás, hanem Magyarország kereskedelme is. (Ugy van ! a néppárton.) Az az összeköttetés, a mely a bécsi kereskedelemmel már évtizedek óta szövődött és a mely Magyarország kereskedelmének nagy részét fióküzletté alacsonyította le, pusztán közvetítővé tette, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország nem képes emanczipálódni az iparpártolás terén, mert útját állja maga a kereskedelem, a mely úgyszólván tehetetlen már e részben, mert annyi szállal fűzi össze a régi összeköttetés az osztrák iparral. Az volna kívánatos, hogy a magyar kereskedelem, ipar és társadalom fogjanak össze és ezt az igazán nemzeti érdeket, de mondhatom létérdeket, minden erővel támogassa. Ha tudnak a lengyelek összeállani Varsóban és azután képesek boykottálni más nemzeteknek termékeit nemzeti politikából: akkor, azt hiszem, szükséges és kívánatos nálunk is, hogy nemzeti és létérdek szempontjából a magyar kereskedelem, ipar a társadalommal összeálljon és szembeszálljon azzal az áramlattal, a mely Magyarországot teljesen gyarmati állammá sülyeszti alá. De szükségesnek látom a kormányzatnak figyelmét felhívni intézkedésre, hogy tudja a magyar közönség, hogy hol kaphat magyar terméket? Ma hiába szalad végig Budapesten valaki, nem tudja, hol talál magyar gyártmányt. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Azért, akár szövetkezeti, akár más alakban, tessék egy magyar bazárt felállítani, a hol a magyar kereskedők magyar gyártmányokat árulnak. Ezen intézkedés kényszeríteni fogja kereskedőinket, hogy magyar gyártmányokat tartsanak készletben, (Helyeslés a baloldalon.) sokkal impozánsabb intézményt felállítani, a hol magyar terméket kapjon a közönség és akkor majd odaszokik a publikum és majd más kereskedőknek is kell magyar termékeket tartaniok. Ma nem is tudjuk, hol kapunk magyar holmit, de ha van egy ilyen intézmény, egy ilyen áruház, vagy jobban mondva, egy ilyen kereskedelmi vagy üzleti csoport, a hol talán húsz vagy harmincz kereskedő különböző, de mind magyar gyártású czikkeket árul lehetőleg összpontosítva, akkor majd a többi kereskedő is kénytelen lesz magyar holmit tartani, s akkor majd a közönség legalább tudni fogja, hogy hol kap magyar holmit, mert ma ezt nem tudja és ha kér is, megcsalják... (Elénk helyeslés a néppárton.) A megrendelések gyűjtését is a kisiparososztálynak óriási kárával űzik. Tudjuk, hogy a törvényen megejtett módosítás szövegezése folytán a megrendeléseket gyűjtő, ha valaki meghívja, elmehet az illető helyre megrendeléseket gyűjteni. Tudjuk, hogy mi ez a meghívás. Gyártják a meghívókat tetszés szerint és azután elmennek a vigéczek és ellepik az országot majdnem ugy, mint a hogyan azelőtt történt. Azért nem kell restelni, ha valamely törvényt két év múlva kell javítani, ha a tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem lehetett kiküszöbölni a visszaélést, hogy épen ugy kijátszszák a törvényt,
