Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
82. országos ülés 1902 á T. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy ő nem fog czitálni külföldi auktorokat magyar viszonyokra vonatkozólag, hanem csakis magyart. Azonban ez a megjegyzése is téves kiindulásból származik, mert igaz ugyan, hogy német auktort czitáltam, a kinek neve nem ismeretlen, mint a hogy a képviselő ur állította, de az az auktor nem Magyarország, hanem Németország viszonyairól beszél, hiszen csak nem fogok német auktorra támaszkodni akkor, mikor Magyarország viszonyairól kívánok beszélni. Eléggé ismerem azokat magam is, hogy minden auktor nélkül elmondjam és megalkossam saját véleményemet. T. képviselőtársam a » Köztelek « 1897-dik évi számában megjelent egyik közleményemmel foglalkozott, s abból egy tételt olvasott fel, mely szórói-szóra következőleg hangzik: »Mi nem vagyunk az őrlési engedélynek ellenségei, annak eltörlését, mint az osztrákok soha sem követeltük és nem is fogjuk követelni. Mi csak a visszaélések megszüntetését sürgetjük, a mint hogy sürgetni fogjuk a jövőben is. A vám lefizetése mellett behozott bLizából őrölt liszt kivitele után a vám visszafizetését helyes intézkedésnek tartjuk, mert ezáltal a malomipart fentartjuk, másrészt pedig csekély buzafeleslegünk elhelyezését külföldön elősegítjük.« Ezzel a nyilatkozattal szembeállítja a t. képviselő ur a »Köztelek« folyó évi számában közlött egyik czikkemet, a melyből egy tételt ragad ki, de nem azt, a mely ennek a czitácziónak a pandantja volt.Ebben a czikkben ugyanis én a következőket mondom: »Belátom annak a szükségességét, vagy mondjuk inkább, előnyös voltát, hogy a keleti államok nyersterményeit lehetőleg a mi iparunk dolgozhassa fel. Ez azonban csak ugy történhetik meg, ha a külföld nyersterményei egy pillanatig sem gyakorolhatnak a mi nyerstermény-áraink alakulására hátrányos befolyást, ós illetve az ipar czéljaira vámmentesen behozott nyerstermény még a vám lefizetése mellett sem bocsátható a belföldi forgalomba és igy a spekuláczió czéljait sem szolgálhatja, ítá fogok mutatni a legközelebbi alkalommal egy ilyen módszerre, a melynek igénybevétele mellett a malmok mindazon előnyöket élvezhetnék, a melyeket az őrlési engedély nyújt, a nélkül, hogy a magyar mezőgazdaság az őrlési engedélylyel kapcsolatos hátrányokat elszenvedni volna kénytelen.« Ha e két czikket szembeállítjuk egymással, akkor, azt hiszem, hogy t. képviselőtársam teljesen hamis konklúzióra jutott, a midőn azt mondotta, hogy itt bizonyos ellentét van. A két közlemény között egyáltalán nincsen ellentét, mert én ebben az utolsó közleményemben is rámutatok arra, hogy helyesnek tartom azt, hogy a keleti államok nyersterményei itt dolgoztassanak fel, csak azt ellenzem, hogy azok spekuláczió czéljaira legyenek kihasználhatók. I)e menjünk tovább. Én azt is mondom, — a mit azonban már ebben a czikkemben nem irilis 3-án, csütörtökön. 75 állítok — hogy a vám lefizetése mellett behozott búzából őrölt liszt kivitele előmozdítja a mi lisztkivitelünket. Ezt én az utolsó czikkben teljesen tagadásba veszem, a mint azt beszédemben is teljesen tagadtam ós beigazoltam azt, hogy az őrlési engedély nem hogy nem fokozta, sőt ellenkezőleg csökkentette lisztkivitelünket. Hogy én 1897-ben mégis ennek ellenkezőjét jelentettem ki, az a következőkben leli egyszerű magyarázatát. (Halljuk! Halljuk !) 1896. január 15-én az őrlési engedélynek egy uj megrendszabályozása lépett életbe. Mig a múltban nem voltak kötelesek a malmok a vámot a behozatal alkalmával lefizetni és csak 70°;'o lisztet voltak kötelesek kivinni, addig 1896. január 15-étől kezdó'dőleg a vámot a behozatal alkalmával azonnal kénytelenek voltak lefizetni és nem 70° ; o, hanem 100°/o lisztet voltak kötelesek kivinni. Miután azonban a behozott búzából legfeljebb csak 75 — 76°/o lisztet lehetett csinálni, joggal Írhattam azt, hogy ha 100°'o lisztet kell kivinniök, akkor ebben magyar lisztet is kell kivinniök, és akkor ezen az utón az őrlési engedély tényleg fokozni fogja a magyar liszt kivitelét. Ileményeimben azonban csalódtam, mert bár 1896-ban tényleg az volt az eredmény, hogy a malmok több lisztet vittek ki, mint a mennyi búzát behoztak, mert, mig 1.192,934 mm. búzát hoztak be: addig 1.244,332 mm. lisztet vittek ki 1897-től egész 1899-ig, tehát az uj rendezést követő időszakban 5.207,243 mm. búzát hoztak be és 2.717,887 mm. lisztet, tehát a behozott búzának 52 0 . 0-át vitték ki. Sándor Pál: És mi volt az oka? Rubinek Gyula: Ennek egyszerű oka az volt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a malmok kijátszották a szabályrendeletnek azt a rendelkezését, (Ugy van! jobbfelöl.) a mely szerint a bevitel alkalmával rögtön lefizessék a vámot, hanem e helyett a szabad raktárak intézményét vették igénybe, a melyet elfelejtett a kormány rendezni, és ott vámmentesen raktározták be az árut. Azt hiszem tehát, hogy akkor, a midőn azt látjuk, hogy az uj szabályozás hiábavaló volt, és hogy az uj szabályozáshoz fűzött reményeink nemhogy nem teljesedtek, de még a múltnál is rosszabb viszonyok következtek be, mert a behozott búzának csak 52 százalékát vitték ki a malmok, akkor nem csodálkozhaiik t. képviselőtársam azon, ha a gazdaközönség véleménye ez alatt a három esztendő alatt jelentékenyen megváltozott, a minek következménye volt, hogy előbb követelték az azonosság betartását, mikor aztán azt látták, hogy ez nem lehetséges, akkor követelték egyszerűen az egész őrlési engedély eltörlését. Én mind múlt beszédemben, mind a t. képviselőtársam által idézett czikkemben kimutattam statisztikai adatokkal azt, hogy az őrlési engedély nem fokozta a liszt és buzafeleslegek kivitelét, a mit t. képviselőtársam, Ivánka Oszkár barátom közbeszólása daczára sem czáfolt meg olykép, hogy ő maga is megijedt 10*
