Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
70 H2. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. T. képviselőház! Helytelen Krasznay t. képviselőtársamnak az a következtetése is, hogy csakis húsz holdas birtok az, illetve még 20 holdas birtok sem az, a melyiknél a gabonavédvám, illetve a gabona áralakulása, valamely befolyást tudna gyakorolni. Bocsánatot kérek, t. ház, a ki tudja, hogy egy 20 holdas birtok mennyi gabonát képes termelni, tudja azt is megitélni, hogy mi kerülhet abból a piaczra. Nem is 20 holdast, hanem csak 5 holdas gazdaságot veszek például, (Halljuk! Halljuk! a középen.) a mely az ország bármely viszonyai közt, kivéve a Felvidéket, legalább 50° 0 gabonát termel, és ha felveszem, hogy 7 mm, átlagos termést hoz holdankint, akkor is 2' 2 hold megtermel I7 1-; ä mm. gabonát. Mekkora családnak kell lennie annak, a mely 17 1 ,2 mm. gabonát tud elfogyasztani? Mindegyik piaezon fog értékesíteni bizonyos többletet. Hiszen, a ki ismeri a viszonyokat, tudja, hogy az aratási munkás is keresményének körülbelül felét eladja. Az a munkás nem őrli meg összes gabonáját, hanem eladja és az értékéből ipari szükségleteit fedezi. Az oly argumentáczióval és az adatok oly összeállításával, a minővel Krasznay t. képviselőtársam élt, természetesen oda jutnak, a hová a t. képviselő ur, hogy ugyanis legjobb esetben csak egy millió gazda van érdekelve a gabonaárak emelkedésében. Sajnos, t. ház, hogy a pénzgazdálkodás oda vezette az országot, hogy mindjobban arra kényszerül maga a munkás is, hogy pénzt fogadjon el munkájáért és nem gabonát, tehát nem természetben kapja keresményét, hanem pénzben. Ennek az a szomorú következménye, hogy a gabona eljut a malomba, visszajut liszt alakjában, a liszt a pékhez kerül, ott kenyeret készitenek belőle, a mire a munkás kenyeréhez jut, az 10—15 közvetítő kézen ment keresztül, és igy a munkás drágábban fizeti meg kenyerét, mint akkor, ha természetben kapja ki a keresményét. (Ugy van! a középen.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a mikor elismerjük azt, hogy az ipar fejlesztése csakis megfelelő védvám mellett lehetséges, akkor legalább egyúttal azoknak, a kik a közösség alapján állanak, el kell ismerniök azt, hogy ez a védvám a jelenlegi közösségi viszonyok mellett is indokolt. De egyébként maga Krasznay t. képviselőtársam is azt mondja, hogy önálló vámterület esetén ő öntudatos védvámos politikát léptetne életbe. Ez az öntudatos védvámpolitika, azt hiszem, annyit jelent, hogy egyaránt védene minden termelést, tehát mezőgazdasági termelést és ipari termelést. Ha pedig ez áll az önálló vámterület mellett, akkor kétszeresen áll a közös vámterület mellett, (Zaj a szélsobaloldalon.) mert a magasabb gabonavámokat épen Ausztria fogja nekünk megfizetni. Másrészről teljesen helytelen elv addig, míg közösségben vagyunk, hogy olyan vámpolitikát kövessünk, mely mindkettőnket gyengíti, a helyett, hogy erősítené. A közösségnek egyetlen logikus alapja az, hogy egymás vásárlóképességét erősítsük. Egymás vásárlóképessége pedig akkor fog erősödni, ha megvédjük az osztrák ipart, megvédjük a magyar mezőgazdaságot is. (Zaj és ellenmondás a szélsobaloldalon.) Egyáltalában nagyon egyoldalú az a felfogás egyébként, hogy ha mi ipari védvámot léptetünk életbe, csak az osztrák ipart védjük. Ép oly érdekünk nekünk is a magyar ipart védeni, a mily érdeke Ausztriának a maga mezőgazdaságát védeni. (Zaj a szélsobaloldalon.) Visontai Soma: Hogy védi meg, mikor az osztrák iparnak itt a piacza? Rubinek Gyula: Azok, a kik ellenzik az ipari védvámot, nem számítanak azzal, hogy Magyarország iparára nézve sokkal nag} r obb a veszedelem, ha a nemzetközi ipar versenyével kénytelen szembe szállni. Tessék csak a statisztikát elővenni, 7 tessék megnézni Németországnak, az Egyesült-Államoknak ipari statisztikáját és azt összehasonlítani Ausztria ipari statisztikájával. Hogy csak egy adatot említsek, míg Ausztriának 480.000 lőerő szolgáltatja az ipari erőt, addig Németországban 2,600.000 lóerő szolgáltatja az ipari erőszükségletet. Ezek olyan arányok, hogyha választanom kell, mégis csak inkább az osztrák iparral állom ki a versenyt, mint a német iparral és mint egyáltalában az összes nemzetek ijDarával. A második szempont, a mely mellett a közösséget fentarthatónak vélem, fogyasztási adópolitikánknak függetlenítése Ausztriától. Ez már egy régi követelménye a gazdaközönségnek és ezen követelményünknek kifolyása volt a legutóbbi kiegyezésnek az a megállapodása, hogy az adóbevételek annak a területnek biztosíttassanak, a hol a fogyasztás történik. Csakhogy ez a kikötés még nem elégséges és a gyakorlat igazolja, hogy nem elégséges az adónak biztosítása, bár már ez is sok millióra menő megtakarítást jelent Magyarországra, de szükséges, hogy a fogyasztás annak a területnek biztosíttassák, a hol a termelés történik. (Helyeslés jobbfelöl.) A legfontosabb három mezőgazdasági ipar van itt érdekelve : a ezukorgyártás, a szeszgyártás és a sörgyártás, A czukorgyártásnál azt a végzetes hibát követtük el a múltban, hogy óriási nagy telepeket alapítottunk és oly monstruózus nagy ezukorgyáraink vannak, mint jóformán sehol a világon. Mig Magyarországon 114.000 mmázsa ezukrot termel évenkint egy gyár, addig a világon átlagban 41 ezer mm.-át termel egy gyár. Ez magában oly elhibázott dolog volt, a melyet, a mennyiben lehetséges, és hiszem, hogy lehetséges, okvetlenül reparálnunk kell. A reparáczió módja pedig abban áll, hogy deczentrálizáljuk magát a ezukoripart is olykép, hogy a mezőgazdasággal szoros összefüggésbe jusson. Nagy dicsekvéssel hallom emlegetni minduntalan épen a ezukorgyárak részéről, hogy a magyar államvasutaknak évenkint 480.000 waggon szállítmányt adnak. Épen az a baja a mezőgazdaság-
