Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-82

öO 82. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. anyag. Az 1898-ik évet megelőzőleg ez az állami közút, illetve ennek Abauj-Torna megyén átvonuló szakasza a megye területén és a szomszédos Borsod megyében lévő diósgyőri, skárosi, bogdányi kőbányákból, a hol kitűnő mész- és trachit-kövek találhatók, tartatott fenn. Ezen eljárás mellett az állami utak, mondhatom, kitűnő állapotban voltak és Abauj-Torna megye szegényebb lakossága évenkint körülbelül 40.000 korona keresetre tett szert, oly időben, a midőn a földmivelő lakosság más keresetforráshoz nem jut. Ezzel az állapottal meg volt elégedve ugy a minisztérium szakközege, mint a vármegye közönsége. 1898. év óta azonban ezen állami útszakaszra a fedanyag a tarczali kincstári bányából szállíttatik, a minek nagyon sok hátránya van, s a miből nagyon sok kár származik. Először is közvetlen tapasztalatom alapján, de a szakértők véleményével is egyezőleg állíthatom, hogy e kőanyag nem megfelelő jóságú, nem kellő minőségű; trachit-kőzet, a mely nem bir elegendő keménységgel és u. n. megkötőképességgel ; ez a kőzet már az elterítés előtt a nap, a nedvesség és a fagy befolyása alatt elporlik. De ettől eltekintve a fedanyag feldarabolása nem kellő minőségben eszközöltetik. Mint az átvételnél sok éven keresztül működő bizottság egyik tagja,, közvetlen tapasztalatom alapján mondhatom, hogy az első három évben ez a fedanyag mindenkor oly durván feldarabolva szállíttatott, hogy annak az állami utón ilyen módon való elterítése az útnak a minőségét feltűnően leszállította. Az átvételi jegyzőkönyvben a magam részéről minden alkalommal kifogásoltam a feldarabolásnak a hiányosságát, egyszersmind pedig Abauj-Torna megye közigazgatási bizottsága utján mindenkor felterjesztést intéztettem a minisztériumhoz ezen hibának a megszüntetése iránt, Három évi folytonos kifogásolásra végre e hiány megszűnt; de most meg annyira feldarabolják a szállított fedanyagot, hogy annak egy, esetleg kétharmadrésze is majdnem por-alakban érkezik, a mi az ut minőségét szintén hátrányosan befolyásolja. Hátránya e tarczali kőszállitásnak az is, hogy ez nagyobb messzeségről, részint vasúton, részint tengelyen szállíttatván, feltűnően többe kerül, mint a mennyibe az illető állami ut mentében fekvő kőbányákból tengelyen, nem nagy messzeségre szállított fedanyag került. Részletes adatokkal e tekintetben nem szolgálhatok, mert akereskedelemügjn minisztérium közegei ezt hivatalos titoknak tekintvén, nem volt módomban részletes adatokat gyüjtenem; azt azonban tudom, hogy abban az időben, a midőn a ferianyag még az abauj-tornamegyei és borsodmegyei bányákból szállíttatott, a prizma, vagyis két köbméter átlagosan busz koronánál többe nem került, niig a mai szállítás mellett, azt hiszem, a tarczali kőbányából szállított kő prismánkint 23 —25 koronába kerül. Az évi szükségletet tehát átla^ I gos számítással 2000 prizmára véve, az állam ' többet is fizet mintegy 4—5 ezer koronával, mint a mennyi feltétlenül szükséges volna. l)e meg nagy hátrány, a mint mondottam, az, hogy Abauj-Tornamegye legszegényebb lakossága 1898 előtt a kőnek kitermelése, szállítása és feldarabolása mellett legalább is évi 40.000 korona mellékes keresethez jutott, még pedig, a mint említettem, oly időben, a midőn a földmivelő lakosság és a szegényebb népesség más keresetforrásokat egyáltalában nem talált. Ennek a tarczali bányának a létesítése, a mint értesültem, arra a körülményre vezethető vissza, hogy midőn a fii— lokszera pusztítása folytán a hegyaljai nép elszegényedett, ez a kőbánya a lakosságnak a kőtermelésnél keresetet nyújtson. Ezt a szempontot nem lehet általánosságban kifogásolni, de igenis lehet azt, hogy a hegyaljai munkások érdekében az abaujtornai munkások legyenek megrövidítve. A helyzet ugyanis az, hogy Abauj megyében szintén nagykiterjedésű szőlők voltak, a melyek a hegyaljai szőlőkkel egyidőben a fillokszera pusztítása által megsemmisültek. De ha akkor indokolt lehetett is a bánya feltárása és a fedanyagnak Abaujmegyébe való szállítása, nem lehet az indokolható ma, mikor tudjuk, hogy a Hegyalján a szőlők nagy része felújíttatott és ott a munkás nép már keresetet talál, míg ellenben Abauj megyében olyanok a viszonyok, hogy ott a szőlőfelujitás egyáltalában meg sem kezdetett: nem azért, mert az abauj-tornamegyei szőlő a homoki szőlőkkel bő termés tekintetében nem versenyezhetik, és egyáltalában nem bir azzal a kitűnő minőséggel, a mely minőség a hegyaljai bort világczikké tette. Énnek kézzelfogható következménye, hogy Abauj megyében a szegényebb néposztály és földmivelő lakosság elesvén e kereseti forrástól, a kivándorlás még inkább fokoztatik és maga a kormányzat az által, hogy elvonja az eddigi keresetforrásokat, akaratlanul bár, de mégis előmozdítja a kivándorlást. Ily körülmények között, azt hiszem, joggal kórhetem és remélhetem, hogy a t. miniszter ur ezeket a visszásságokat egyrészt a népesség, másrészt az állam érdekében mielőbb meg fogja szüntetni. (Elénk helyeslés a haloldalon.) Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház ! Szalay László t. képviselőtársam felszólalására ez alkalommal csak annyit jelenthetek ki, hogy a budapest-kassa-zborói állami útnak az abauji szakaszon fenforgó azon dolgait, a melyekre a képviselő ur szives volt figyelmemet felhívni, meg fogom vizsgálni és azokat megfontolás tárgyává teszem. Egyelőre a dolog előttem nem ismeretes, de mindhárom irányban, t. i. a fedanyag darabolása, annak drágasága és az ottani népességnek kereseti viszonyai tekintetében a dolgot kellő világításba fogom helyezni. Az államkincstárt mindenesetre az a szempont vezérli, hogy az anyag jó legyen és elég olcsó, I mert ott, a hol arra szükség nincsen, túlkiadá1 sokat tenni nem helyes. Ismétlem, a dologgal