Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

••14 79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. gyümölcseit is. Ez becsületbeli kötelessége a magyar államnak, ele becsületbeli kötelessége mindenkinek, a ki azon az alapon áll, hogy Magyarország érdekei mindenkivel szemben megvédelmeztessenek és megoltalmaztassanak. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Kérem a t. házat, hogy ezzel a kérdéssel, mielőtt a törvényjavaslat idekerül, foglalkozni méltóztassék. És egyúttal kérem a t. házat, hogy miután már hosszasabban beszélek, szíveskedjék nekem öt pereznyi szünetet adni, hogy felszólalásomat azután folytathassam. Efnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Tallián Béla foglalja él.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. Major Ferencz képviselő ur következik szólásra. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások balfelöl : Nincs miniszter! Nem vagyunk negyvenen ! Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Major Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk I) Engedjék meg, hogy még pár szót szenteljek a tárgyalás alatt lévő tárczának, és hogy megemlékezzem, — miután a vasúti ügyről már beszéltem — a hajózási ügyről is. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy a közlekedésügyi politikának igen kényes oldalát érintem, a midőn a hajózásról beszélek, mert hiszen az elmúlt ülésszak tanúskodik róla, milyen szerencsétlenül megfeneklett a hajózási ügy és hogy milyen hajótörést szenvedett az, a mely, azt hiszem, miniszteri székbe került. Mindnyájan visszaemlékezünk még, t. ház, az Adria-vitára; arra a törvényjavaslatra, a mely itt beterjesztetett, s a mely az egész közvélemény közfelháborodását idézte elő. Mindnyájan emlékezünk arra a vitára, a mely akkor itt lefolyt, a melyet akkor sikerült az ellenzék ellenállásának súlyos voltában 50%-kal megkönnyíteni. De sajnos, hogy egyáltalában olyan törvényjavaslat ide a parlament elé jöhetett és hogy épen azon kormányzati időszakban történt, a mely a jog, törvény és az igazságot irta zászlajára. Ha visszagondolok azon törvényjavaslatra és tárgyalására, még most sem tudom elképzelni, hogy hogyan kerülhetett az ide a ház elé tárgyalás végett. Én, a ki határozottan támogatója vagyok a hajózási irányzatnak és a kereskedelemnek ezen irányban való támogatását óhajtom, nem lehetek barátja olyan politikának, mely megint csak egyes társulatok szubvenczionálása által felesleges módon az államháztartásra ujabb terheket ró és az adófizető polgárokat ujabb megterheltetésnek teszi ki. Én részemről igenis kívánatosnak tartom, hogy a t. szakminiszter ur különös figyelmet forditson a hajózási ügyre, a melyet tegnap nem emiitett, pedig én ezt nagyon fontosnak, majdnem olyan fontosnak tartom, mint a vasutat, és annál is inkább fontosnak tartom, mert ez igen el lett hanyagolva és épi mint már az előbb volt szerencsém emliteni, a viczinális utak fejlesztésének túltengésével épen a hajózási viszonyok nagyon háttérbe lettek szorítva. Ép ugy figyelmébe ajánlom a tengeri hajózás fejlesztését, azonban nem oly módon, mint a milyen megnyilvánult az Adria-törvényjavaslatnál, hanem a hozandó áldozatok feleljenek meg az előnyöknek. Szabad legyen itt megemlékeznem gróf Zichy Jenő ur beszédéről, a ki az ipari dolgokról, főleg pedig a gyáriparról igen érdekesen beszélt, és mondhatom, részemről teljesen osztozom azok felfogásában, a kik azt hiszik, hogy nem lehet máskép Magyarországot ezen közgazdasági tönkből kiszabadítani, csakis egy igazi ipari fejlesztéssel és gyáripari tevékenységgel. És ez nincs szembeállítva a mezőgazdasággal, mert igen helyesen mondta gróf Zichy Jenő, hogy azok egymást teljesen kiegészítik, a menynyiben a mezőgazdaságnak segítségére jön az ipar, mint fogyasztó és mint nyersanyagot feldolgozó intézmény, a mely által elsősorban a pénz megmarad a hazában, másodszor olyan nagy fogyasztó közönséget nyerünk, a mely helyben lenne képes a mezőgazdaság terményeit nagyrészt elfogyasztani. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy épen Németország ipari fejlődése mennyire segítségére jött a német mezőgazdaságnak, tudjuk, hogy közel 20 év alatta húsfogyasztás 700%-ot növekedett, a mi oly óriási szám, hogy magán hordja az ipari fejlesztés nagy fontosságát a mezőgazdaság szempontjából. De hogyha veszszük a napszám-viszonyokat is és ha nézzük azt, hogy mennyivel nagyobb napszámot keres egy iparos, mint egy mezőgazdasági munkás, ez magábanvéve megmagyarázza, hogy mennyivel intenzivebb az ő fogyasztási képességük, mint egy mezőgazdasági munkásé, így pl. ha csak a mezőgazdasági iparból veszem is a példát, akkor látom, hogy mig a mezőgazdaság terén, még pedig a legutóbb összeállított statisztikai adatok szerint, egy férfi átlagban keres, még pedig a nyári hónapokat vére, naponként 174 fillért, a nő pedig 116 fillért, addig, ha két ágát veszem a mezőgazdasági iparnak, pl. a ezukrot és malomipart, akkor azt látom, hogy a cznkoriparnál keres egy férfi 2 K. 59 fillért, a nő pedig 1 K, 29 fillért, a malomiparnál pedig keres egy férfi 2 K. 72 fillért, a nő pedig 1 K. 60 fillért. Tehát már ez az átlag mutatja, hogy mennyivel nagyobb keresettel bir egy iparos munkás még a mezőgazdasági iparnál is, mint a mezőgazdaság valamely ágánál. Annál nagyobb mérvben mutatkozik ez azután a teljesen kézműiparral foglalkozóknál; és így nagyon fontos dolog,hogy az ipari tevékenységet fokozzuk az országban ugy a mű-, mint a kis- és a gyáripar terén. Nagyon fontos ez a kivándorlás szempontjából is; mert azt a felesleget, mely emberanyagban van és a mely feleslegnek a mezőgazdaság nem képes megélhető