Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-97

97. országos ülés 1902 április 22-én. kedden. 473 javadalmazási! lelkészek legalább annyi fizetést kapjanak, a mennyi a megélhetéshez okvetlenül szükséges. Ezt a tárgyaláskor a törvényjavaslat indokolásában is a t. miniszter ur ugy fejezte ki, hogy a létminimum 1600 korona, A törvénynek czélja világosan az volt, hogy azok a szegényebb fizetésű lelkészek 800 frtot, 1600 koronát kapjanak. Erre okvetetlenül szükségük van egyetemi képzettségű művelt férfiaknak, a kik a mellett egyikmásik hitfelekezetnél családosak lévén, a gyermekek nevelésére is kötelesek költeni. És még bizony az az összeg is bizonyára kevesebb a létminimumnál, mert hogy ebből ilyen igényű, ilyen társadalmi állású egyén családjával együtt megélhessen, gyermekeit magasabb iskolákban is képezhesse, az szinte megoldhatatlan feladatnak látszik. A törvényhozás azonban jóindulatot mutatott irántuk és az volt a szándéka, hogy ez az 1600 korona a törvény meghozatalától kezdve biztosittassék az illetőknek. Ezt a 20. §-ban a törvény igy fejezte ki (olvassa): »A mennyiben a vallásfelekezetek illetékes hatósága igazolja, hogy több lelkésznek jövedelmét már a csekélyebb javadalommal ellátott lelkészek illetményeinek kiegészítése czimén az állami költségvetésbe felvett és az illető vallásfelekezeteknek jutott összegből 1897. év végéig 1600 koronáig kiegészítette: ezen kiegészítési összeget addig is, míg a jelen törvény értelmében az illető lelkészek jövedelme különben is 1600 koronáig kiegészíttetik, az állam az illető vallásfelekezetek részére kiszolgáltatja.« E törvény következtében tehát azoknak a lelkészeknek háromféle fajta fizetésük van. Hogy ezt példával bizonyítsam, felhozom, hogy először is a gyülekezettől kap pl. 1000 koronát. A régibb segélyből — röviden igy nevezem a csekélyebb javadalmazásu lelkészek fizetésének kiegészítésére az állami költségvetésbe bevett összeget — pl. kapott 400 koronát. Ez a két fizetés a törvény meghozatala előtt 1400 korona. 1898-ban a törvény kimondta, hogy a javadalmazást állandóan az u. n. kongruával rendezi és fokonkint 9 esztendő alatt kiegészíti a régi törzsfizetést 1600 koronáig. Minthogy azonban 9 esztendőn át fokonkint kell az illetményeket kiegészíteni, azok, a kik a régi segélyből kaptak, a kongruából esetleg sokkal kevesebbet kaptak volna, mint régebben. Igy pl. az én esetemben a lelkész a kongruából csak 100 koronát kapott volna, vagyis összes fizetése 1100 korona lett volna, holott a régi segélylyel már 1400 koronát kapott. A 20-dik szakaszban pedig az van kimondva, hogy addig, míg az állam a régi fizetést ki nem egészíti 1600 koronáig fokozatonkint, a régi segélyt megtartják, ugy, hogy 1600 koronáig menjen fel a fizetés, és azon túl nem. A számítás tehát a 9 esztendő alatt igy lesz: Az egyháztól kap a lelkész pl. 1000 koronát. Most pl. 350 koronát kap a kongruából. Ez 1350 korona. Akkor a régi illetményekből KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. kell ezt kiegésziteni 1600 koronáig, tehát a régiből még 250 korona kell. Ha pl. egy esztendő múlva 100 koronával többet kap a kongruából, akkor 100 koronával kevesebbet kap a régi segélyből, de ugy, hogy a három fajta jövedelem az 1600 koronát üsse meg. A törvényt máskép nem tudom érteni; bármennyire foglalkozom vele, egyedül ezt az értelmet találom. De ugyanezt az értelmet találta benne a t. miniszter ur is az ő nyilatkozatában, mert a mikor a törvényjavaslatot beterjesztette, ezt mondta: E kétségkívül jogos kifogás következtében, — hogy t. i. az összeg teljes folyósításáig kevesebb lenne ezen lelkészek fizetése, mint volt a régi kiegészítéssel — a legnagyobb készséggel feleltem meg annak, hogy addig is, a meddig a fokozatos végrehajtással a 800 frtba jutnak, rendelkezésükre bocsáttassák a megfelelő összeg, ha igazolják, hogy 800 frtig ki volt egészítve a fizetésük. A t. miniszter ur tehát szintén ugy értette, mint én és a mint az egész érdekelt közönség értette. Mi történt mégis? A kongrua kiszámításának nehéz ügyével a minisztérium sokat foglalkozott és nagyon lassan haladt előre a munka. Elismerem, óriási akadályai voltak. Ennek tulajdonítom, hogy az illetők figyelmét a kongrua megállapítása kötötte le egészen és a régi segélyt nem adták ki. A lelkészek folyamodtak. Két esztendeig választ sem kaptak kérvényükre. Mikor tavaly az evang. egyház egyetemes gyűlésén ezt előhoztam, akkor átlátták a minisztériumnál is annak a felfogásnak helyességét, hogy a régi segélyből addig illeti a lelkészeket bizonyos öszszeg, a míg illetményük az 1600 koronát el nem éri. Erre aztán egyszerre elintézték a kérvényeket, a melyek a minisztériumnál voltak és egyszerre három esztendőre visszamenőleg kifizették a segélyt. Ez azt mutatja, hogy a minisztériumban a paragrafus értelmére nézve előbb tévedtek ; mert ha az első álláspont lett volna a helyes, hogy ugyanis nem illeti a lelkészeket a segély, akkor 1901. őszén nem adták volna ki utólag 3 esztendőre. De mert elismerték, hogv az első felfogás téves volt, három esztendőre utólagosan kiutalványozták. Itt volt az első vesztesége az illető lelkészeknek. De ott van a második hiba; a számításban a minisztériumban most sem mennek el addig, a meddig a törvény rendelkezése szerint kellene. Nem utalványozták és nem utalványozzák ki a segélyt 1600 koronáig, hanem egészen más magyarázatot adnak a törvénynek. Itt van kezemben egy eredeti elintézés. Az illető lelkésznek megállapított fizetése 1200 korona, kap a régi segélyből 100 koronát, a kongruából kellene kapnia 400 koronát, de a végzés azt mondja, minthogy most a kongruából kap anynyit, mint azelőtt a régi segélyből, tehát a régi segély megszűnik, holott még 1600 koronáig 60