Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

79. országos ülés 1902 n egész teljességében az 6 német voltát, német egyéniségét. Nálunk a kereskedelem terén nemzetközi szellem uralkodik, és sajnosán kell konstatálnom, hogy sokszor nem látjuk a magyar államiságnak, a magyar állameszmének kifejezését kidomborítva. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Ez az oka annak, hogy a magyar kereskedelem nem tud kifelé a kellő mértékben érvényesülni, mert hiszen a magyar kereskedések jó részükben tisztán csak fiókjait képezik az Ausztriában levő' nagyczégeknek. Azért feltétlenül kívánatos, hogy a kereskedelmi törvény is revízió alá vétessék; hogy a kereskedelmi képzés is rendszerbe öntessék ; hogy megalkossák annak ugy alapját, mint koronáját, mert még az akadémiai képzés sem ad e téren az országnak gyakorlati embereket, és kívánatos, hogy a kereskedelmi akadémiák fölé egy olyan oktatásügyi intézmény létesíttessék, a mely a kereskedelmi akadémiát végzett ifjakat gyakorlati irányban képezze. (Helyeslés a szélsölaloldalon.) Jól tudom, hogy ez a kérdés részben már a közoktatásügyi tárczához tartozik, de, azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi tárcza megkövetelheti, hogy, ha az ifjú a kereskedelmi akadémiát elhagyván, képességeit specziális irányban akarja felhasználni, e czélból a kereskedelmi képzettség kiegészítésére egy bizonyos felsőbb tanfolyam létesittessék, a mely azután igazán gyakorlati embert adjon a társadalomnak. (Helyeslés a balés a szélsöbáloldalon.) Ezt kívánni a kereskedelemügyi tárczának jogában és szabadságában is áll. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldaliul.) Molnár Jenő: Az a baj, hogy agyonterhelik az ifjakat a tantárgyakkal. 15 — Ki tantárgy is van. Major Ferencz: Nem tagadható, hogy van ez irányban némi mozgalom, sőt van egy intézmény is Budapesten, a mely azt a felsőbb kiképeztetést eszközli, s ez a keleti kereskedelmi akadémia. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én, mondhatom, nagy szimpathiával viseltetem ezen intézmény iránt, sőt gyakran eljárok az előadásokra és a vizsgálatokra is, mert érdekel ez az intézmény, és belátom nagy horderejét és fontosságát azon czél tekintetében, hogy Magyarország gyakorlott, képzett kereskedő-egyedekkel bírjon ugy itt, mint odakint. Ha mi azt akarjuk, hogy Magyarország ne zárkózzék el egyszer, s mindenkorra az ő határai közé, hanem legyenek őrszemei a külföldön, a melyek igazán a magyar eszmét vigyék el oda, s a magyar kereskedelmet támogassák minden téren: ezt az intézményt mindenesetre fel kell karolnunk, és én nagyon melegen ajánlom a t. szakminiszter ur figyelmébe ezt az intézményt, mint a mely feltétlenül támogatást és bizonyos mértékben nagyobb terjedelemben való kiképzést is igényel. A kisiparról szólva, azt hiszem, sikerült a t. ház előtt beigazolnom azt, hogy a kisiparnak támogatása és védelme eminenter égető szükség. KÉI'VH. NAPLÓ. 1901 — 1906. V. KÖTET. írczius 22-én, szombaton. 41 Örömmel tapasztalom a t. szakminiszter ur beszédéből, hogy a kisiparnak védelmét ő is feladatául tűzte ki, és ebből a kijelentéséből azt hiszem, hogy a szabad ipartörvénynek azt a régen megígért revízióját mielőbb lesz szerencsénk itt a házban üdvözölni és felette diskussziót folytatni. Most bucsut véve a kisiparos osztálytól, mely feltétlenül kell, hogy mindenkinek a szivéhez nőjjön, áttérek ennek a tárczának egy specziális részére, a viczinális vasúti kérdésre. (Halljuk! Hall/juh! a néppárt padjain.) A viczinális vasutak kérdésénél megint az a közgazdasági tevékenység jut az eszembe, melyet a liberális irányzat 33 éven át űzött, hogy a vasutak terén is tulajdonképen megnyilvánult egy szédelgés, a melyet mi viczinálizmus névvel nevezünk, s a mit örömünkre a kormány padjairól is mernek már dokumentálni. T. ház! Hogy sok minden nem történt ugy e hazában, a mint kellett volna, hogy az iparfejlesztés terén nem értük el azt, a mit akartunk, annak sokban útját állta az a viczinális vasúti pénzügyi manőver, a melynek czélja volt, hogy egyesek meggazdagodjanak az illető vidék terhére, vagy pedig az állam nagyfokú segítségének igénybevételével. Hiszen ha nézzük a viczinális vasutak építkezését, e részben igazán látjuk megnyilvánulását annak a politikának, a mely jellemző az egész liberális érára, mely szerint, ha valamely vidéknek szüksége volt vasúti vonalra, és azt esetleg 50 kilométerrel elérhette volna, megcsinálta azt 80 kilométer hosszúsággal, mind csak azért, hogy minél nagyobb összegekhez jussanak az engedélyesek és minél nagyobb sikert biztosítsanak maguknak pénzügyi tekintetben azok, a kik a kormánytól esetleg bizonyos szolgálatok fejében kapták ezeket. Hiszen ennek élénk példája a torontálvármegyei vasút, az ottani viczinális vasúti építkezés, a mely úgyszólván a tönk szélére juttatta a vármegyét és a községeket. Ott teljes mértékben dokumentálva van az az irányzat, melyet a liberális kormányzat a múltban követett s mely a napnál világosabban kitünteti, hogy miként lehet felhasználni az államot, kihasználni a polgárokat és tönkretenni egy vármegyét. Hát, t. ház, hogy ez a viczinális hajsza nem törődött semmivel, azt látjuk abból, hogy az útalap mily mértékben van egyes vármegyékben megterhelve. r Hiszen a szakminiszter ur is rámutatott erre. És ennek mi a következménye ? Az, hogy akárhány községhez hozzá sem lehet férni a megyékben. A vasút megvan, a községek hozzá is járulnak a költséghez, de az állomáshoz nem bírnak jutni, mert rosszak az utak. Az útalap ugyanis teljesen ki van merítve, és azért nem képesek az utakat gondozni. Kívánatos tehát, hogy mielőbb lássuk itt a viczinális törvény reviziójáról szóló javaslatot, (Helyeslés a baloldalon) a melyben gondoskodva legyen arról, hogy üzérkedésre a viczinális vasG