Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-95

456 95. országos ülés 1902 április 19-én, szombaton. érdekeire irányuló aspiráczióival is foglalkozott és igy, ugy látszik, egyszerre megoldást nyert ugy a gazdasági szövetség, valamint a politikai szövetség is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már most az a kérdés, hogy ezen találkozás után Bécsben mi történt? Mert itt a monarchia — és a mi első sorban reánk tartozik— Magyarország legvitálisabb érdekei nyertek valószínűleg megoldást. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarországnak helyzete gazdaságilag, ennek következményekép politikailag is a hármasszövetségen belül igen megnehezittetett. Mindkét szövetségese épen Magyarországgal szemben megnyilatkozó olyan gazdasági és vámpolitikát követ, a mely egyenesen alkalmas, hogy Magyarország gazdasági létének feltételeit alapjában megtámadja. (Igaz! Ugy van a szélsöbaloldalon.) Csodálatos, hogy Magyarország épen azon államok révén félhet a legerősebb gazdasági támadásoktól, a melyekkel most politikai szövetségben van, a mely szövetség megújítására ismét hossza időkre az ő véráldozatát, anyagi erejét, adóképességének felfokozását követeli az állam-rézon. Németország vámtarifájának előkészítésénél legkevésbbé sem látszik, hogy a szövetséges államok és különösen Magyarország érdekét szem előtt tartaná. Bár nagyon jól tudom, hogy a kereskedelmi szerződések révén mindenféle vámtarifái felépítés módosítható és enyhíthető; de ha tekintjük ezen németországi vámtarifái irányzatnak rendkívül türelmetlen és agresszív voltát és ha tekintetbe veszszük azt is, hogy az elterjedt vélemény és a sajtóban megnyilatkozó hangok után mégis ezen vámtarifa alapján kívánja felépíteni a további gazdasági szövetséget az államokkal: bizony valami jót nem remélhetünk. így vagyunk másik szövetséges társunkkal, Olaszországgal szemben is; az ő részére biztosított borvám-klauzula Magyarország legfontosabb gazdasági ágának művelőit, az ő gazdasági fennállásukban valósággal veszélyezteti, és ha ez a vámklauzula az ujabb kereskedelmi szerződéseknél nem enyhittetik Magyarország javára, akkor a mi borgazdaságunkat és gazdasági életünknek legfontosabb körét valósággal romlással fenyegetik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t, képviselőház, teljesen lehetetlen is olyan felfogást támogatni — és nem hiszem, hogy ilyen felfogás támogatására akadna ezentúl magyar államférfiú — hogy míg egyik oldalról ép ez a szövetség teljesen abszorbeálja a nemzeteknek és különösen a magyar nemzetnek gazdasági erejét, védelmi erejét, a legnagyobb áldozatokra készteti, a legnagyobb közterheket rakja a vállaira, ugyanaz a szövetség más oldalról, gazdasági irányban ezen népnek gazdasági elpusztítására vezessen. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ilyen szövetséget talán autokratikus módon, vagy a fejedelmek ezen szövetség megkötésére irányuló jogának kíméletlen kihasználásával meg lehet kötni, de hogy a népeknek és nemzeteknek ilyen szövetsége tartós, hasznos legyen, hogy ez a politikai szövetség megerősítésére szolgáljon, hogy ezen szövetség a maga kellő idejében az ő szolgálatait is hűséggel teljesíthesse, azt a magam részéről teljes lehetetlenségnek tartom. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennélfogva a népnek képviselete, a törvényhozás, nem mulaszthat el egyetlenegy alkalmat sem, hogy saját votumát is érvényesítse az ily szövetségeknél és érvényesítse nálunk Magyarországon, a hol bár, sajnos, a külügyek vezetése nem tartatott fenn Magyarországnak külön és ebben a tekintetben önállósággal nem rendelkezik, azonban mégis a magyar kormánynak az 1867: XII, törvényezikk 8. §-a messzemenő hatalmat biztosított arra nézve, hogy befolyását a külügyek vezetésénél érvényesítse és hogy a nemzetet válságos és fontos pillanatokban megóvja. Ez vezetett engem arra, hogy a következő interpellácziót intézzem a t, miniszterelnök úrhoz (olvassa): Interpelláczló a miniszterelnök úrhoz. 1. Igaz-e, hogy az egyrészt Ausztria-Magyarország és a Németbirodalom, — másrészt Olaszország között fennálló szövetség 1903. évi május hó 6-án lejár, és hogy a szövetség megújítása tárgyában az érdekelt kormányok között már most tárgyalások folytak P 2. Felvilágosítást kérek a t. miniszterelnök úrtól az iránt, hogy az eddigi szövetségi szerződés Olaszországot illető pontozataiban módosíttatott, és hogy ez állásra vonatkozólag külön uj pontozatok, kikötések és megállapodások vétettek fel. Kérdem a t. miniszterelnök úrtól, mik ezek az uj pontozatok ? 3. Hajlandó-e a miniszterelnök ur felvilágosítást adni, vájjon a hármasszövetségí szerződés eddigi kidomborodó védelmi jellege megújított alakjában is kellőleg megóvatott-e, és hogy az Olaszországra vonatkozólag felvett ujabb kikötések a jellegen nem változtattak-e? És különösen, ha ez ujabb kikötések Olaszországnak a Balkánra vonatkozó viszonyait tárgyalnák, nem változtatnának-e ezek Ausztria-Magyarországnak a Balkán-félsziget és népei irányában eddig követett békés és tartózkodó politikáján? 4. Minthogy a szövetség — a mennyiben nem mondatott fel — továbbra is bizonyos esztendőkre — és pedig Olaszországgal szemben állítólag ujabb három évre, u. n. automatikus módon érvényben maradt volna: Mi tette sürgőssé, hogy a szerződés már most felmondatott és ki részéről történt a felmondás, és mily — a jelenlegi szövetségi feltételektől eltérő — igényekkel lépett fel a felmondó fél? 5. Igaz-e, hogy Bülow német birodalmi kanczellárnak márczius végén Velenczében Prinetti olasz külügyminiszterrel való találkozása