Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-95
446 95. országos ülés 1902 április 19-én, szombaton. egyenlően elosztva, holott az egyenlő elosztást a törvény kifejezetten elrendeli, s igy ennek mellőzése egyenes törvénysértést képez. Én ezt nemcsak igazságtalannak, hanem olyannak tartom, mit a t. miniszter ur saját szavaival akarok jellemezni. Az 1901. évi költségvetés idevonatkozó indokolása, a melyre most hivatkozni azért tartom szükségesnek, mert nem mindenki olvassa el az indokolás minden részét, következőleg jellemzi a helyzetet: »Az állami népoktatás nagyarányú kiterjedése, a községi és felekezeti tanítók fizetésének állami segélylyel való kiegészítése, de egyáltalán népoktatásunk minden irányú fejlődése nagy mértékben emeli az állami felügyelet nagy fontosságát és elfoglaltságát, de a tanfelügyelet kvalitatív értékének emelése csak ugy lehetséges, ha ezen állásokkal egybekötött javadalmazás kecsegtető az ezen pályán hivatott és képzett elemekre nézve. A mostani javadalmazás ezen vonzóerővel nem bír és ehhez még az is járul, hogy akárhány tankerületben, a tanfelügyelő alá rendelt népoktatási intézetekben alkalmazott tanszemélyzet egy része magasabb javadalmazással bír, mint hivatali elöljárója, a tanfelügyelő. Ezen helyzet tarthatatlan és mulhatlanul orvoslandó«. Milyen fogalmunk legyen nekünk a kormányzat egyes ágaiban megnyilatkozó tünetekről, mikor a kormány maga 1900-ban azt mondja, hogy ez tarthatatlan és mulhatlanul orvoslandó, s ennek daczára az 1902-ik évi költségvetésben nincs orvoslásról gondoskodva, és tényleg megtörtént s van számtalan eset rá, hogy az alsófoku iskolának igazgatója, vagy más tanereje magasabb fizetést élvez a törvény világos rendelkezései ellenére, mint hivatali főnöke. Ezt akartam a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani és ennek sürgős végrehajtását szorgalmazni. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve e tételhez; kérdem, kíván-e még valaki szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a tanfelügyelők személyi járandósága czimén előirányzott 534.038 koronát ? A ház megszavazza. Szőts Pál jegyző (olvassa): Dologi kiadások 137.000 K. Elnök: Megszavaztatik! Kammerer Ernő előadó: Kérem az átruházási jog megadását ezen két tétel közt. Elnök: Hozzájárul a ház, hogy a személyi és dologi kiadások közt az átruházási jog megadassák? (Igen!) A ház az átruházási jogot megadja. Szőts Pál jegyző (olvassa) : Eendes kiadások összege 671.038 K. Rendkívüli kiadások. Atine neti kiadások. A kir. tanfelügyelői irodák bebútorozására 4000 K. Elnök: Megszavaztatik. Szőts Pál jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek 400 K. Elnök: Megszavaztatik. Szőts Pál jegyző (olvassa): Állami elemi népiskolák. Rendes kiadások. XXI. fejezet, 25. czim. Rendkívüli kiadások : Beruházások : VII. fejezet, 8. czim. Rendes bevételek: X. fejezet, 13. czim. Kiadás. Rendes kiadások. Személyi járandóságok: 4,725.808 K. Szabó Ferencz: T. ház! Erős meggyőződésem nekem és ugy gondolom, a t, ház összes tagjainak is, hogy a magyar kormányzati politikát két vezéreszmének kell vezérelni, (Halljuk! Halljuk!) melyeknek egyike a nemzeti alap kibővítése, másika pedig a nemzeti alap megszilárdítása. Mindkettőt előmozdíthatja az államkormányzat minden szerve, és kötelessége is azokat előmozdítani. így a jó közigazgatás, a pártatlan igazságszolgáltatás, a földmivelés, ipar és kereskedelemnek gondozása, a rendezett pénzügy és hadügy: mind hivatva vannak arra, hogy a nemzeti alapot kibővítsék és megerősítsék, már csak az által is, hogy e hazának minden ajkú, nemzetiségű és vallású polgárait minél erősebben fűzzék e haza testéhez, hogy itt minden felekezet és nemzetiség boldogságát, jobb sorsát találja, melynél jobbat e haza határain kivül nem találhat, és hogy ilyen jó sorsot és boldogulást, mint e hazában talál, semmi más kívülről jöttéktől ne kívánhasson és el ne fogadhasson. Ha igy vagyunk meggyőződve minden kormányzati ág fontosságáról a nemzeti alap bővítésére és szilárdítására, én részemről a legfontosabbnak tartom valamennyi között az elérendő nagy czél teljes tudásával vezetett vallás- és közoktatásügyi tárczát, a temjjlomot és az iskolát, mely utóbbi kettő nevel a családnak, minden foglalkozási ágnak, az államszervezet minden ágának és a hazának vallásos és erkölcsös, hozzáértő, művelt, a hazáért élni, halni tudó kész nemzedéket. A templomot és iskolát tartom ón azon archimedesi pontnak, melyen állva helyezhetjük hazánkat azon szilárd talajra, ^honnan bátran daczolhat vészszel és viharral. És én azért nem csodálkozom azon, hogy Thiers, a nagy franczia államférfiú, a sokat tanult, sokat tapasztalt államférfiú, a ki megírta hazája történelmének legborzalmasabb és legragyogóbb korszakát, a ki négyszer látta hazájában a trónt megdőlni, a ki hazáját porba tiporva, a legnagyobb szégyenben látta, nem csodálkozom — mondom — azon, hogy ez a férfiú igy szólt: »Ha Istenemtől nemzetem számára egy kegyet kérhetnék, az az volna, hogy tegye vallásossá nemzetemet.<(Helyeslés.) Én a vallásról, mint az egyeseket és népeket éltető, boldogító, nemesítő, fentartó erőről szólni nem akarok; szóltak e kérdésről e vita folyamán már igen sokan. De nem szólok róla azért sem, mert a vallás fontosságáról a nevelésben és oktatásban mindenki meg van győződve. Én csak annyiban akarok e kérdésről szólani, a mennyiben felszólalásom tárgyával, a népiskolával, összefügg. (Halljuk! Halljuk!)
