Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-95
442 95. országos ülés 1902 április í9-én, szombaton. tóztatott türelemmel végighallgatni Molnár János képviselőtársunknak a magyar diák-naptárra vonatkozó fejtegetéseit, és tekintettel hangom megviselt voltára, (Felkiáltások balfelöl: Még tegnapról!) valamint az idő drága voltára, egy pillanati'a kérem csupán a t, ház figyelmét. (Halljuk!) A t. képviselő ur bizonyos nyomatékkal emiitette, hogy a diák-naptár szerkesztője újságíró volt. Molnár János: Nem mondtam, egy szót se szóltam ; tessék megnézni! Vészi József: A képviselő ur felolvasta azt az apokrif levelet, melyben az áll, hogy Vathy István hirlapiró adta ki a naptárt. Akkor a t. képviselő ur elvtársai bizonyos tendencziával mondták! áhá, hirlapiró! (Felkiáltások a baloldalon: Egy szóval sem!) A t. képviselő ur mellé Molnár Jenő t. képviselőtársunk koronatanúnak jelentkezik, pedig abban a kórusban a vezető hangot vitte. Engedjék meg, hogy egész röviden megjegyezzem a következőt: Vathy István csakugyan hirlapiró volt, ezelőtt néhány héttel halt meg. Ha emlékezetem nem csal, ujságirótársaim is ugy emlékeznek, nemsokára e naptár megjelenése után már hivatalosan megállapittatott, hogy az a levél apokrif. Vathy István csakugyan ujságiró volt, de nem abból a táborból való, melyet a t. képviselő ur talán sejt. (Zaj és mozgás a néppárton.) Molnár Jenő: Bitorolta ezt a nevet! Vészi József: 0 csakugyan hivatásos ujságiró volt; de pályája elejétől végig Lepsényi munkatársa. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Ennyit akartam csak mondani. Elnök: Csendet kérek! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk; Halljuk!) Minthogy én nyilatkozataimat soha sem szeretem ugy tenni, hogy arról, a mit állítok, biztonsággal meggyőződve ne legyek, azért mondtam, hogy emlékszem arra, hogy egy apokrif levél miatt megtettem a bűnvádi feljelentést. De mivel többször fordult elő ilyen hamisítvány, nem emlékeztem egész biztosan, vájjon az erre az ügyre vonatkozik-e. Azonban, ha a t. képviselő ur nekem az ülés elején vagy bármikor megmutatja a könyvet, melyben a levél facsimile-jo olvasható, rögtön felvilágosítottam volna, hogy az nem az én irásom . . . (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Meszlény Pál: Nem vagyunk kötelezve ilyen diskréczióra! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : . . . hol nevem sincs ugy írva, a hogy én szoktam irni családi nevemet, (Felkiáltások jobbfelöl: Mindenki tudta! Ok is tudták!) akkor határozottan nyilatkozhattam volna, hogy ez az az apokrif dolog, a mely miatt a följelentést megtettem. Én leteszem ezt a könyvecskét a ház asztalára, sokan ismerik az én Írásomat, azt hiszem, Molnár képviselő ur legalább az aláírásomat gyakran látja, mikor teljes udvariassággal értesítem bizonyos dolgokról, tehát körülbelül elgondolhatta volna azt, hogy nem írom nevemet ugy, a hogyan itt közzé van téve. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Egy hang jobbfelöl: Rosszhiszeműség ! Mindennap!) Most már határozottan kijelentem, hogy csakugyan ez az az apokrif dolog, a mely miatt a feljelentést megtettem. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a néppárton.) Illyés Bálint jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Egy sajtótermékről van szó, a mely sajtótermék, a sajtótörvények értelmében kell, hogy az ügyészség kezébe került légyen. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugy is van! Oda került! Szederkényi Nándor : Ha az ügyészség kezébe került ez a sajtótermék és az ügyészség kötelessége szerint áttekintette, lehetetlennek tartom, hogy fel ne tűnt volna neki az, hogy a magyar kormány egyik tagjának, a közoktatásügyi miniszternek neve aláírásával ellátott és idecsatolt ajánlólevél miként került oda. (Ugy van! a néppárton.) Az már mégis különös, hogy Magyarországon a nevelési térre szánt irat jelenik meg, s ugy látszik, forgalomba is kerül, — mert hiszen a ki ezt itt most benyújtotta, kétségen kivül nem extra kapta, hanem valami utón a forgalomból került hozzá — a t. kormánynak közege pedig, a mely a sajtótörvények értelmében az ilyesmire felügyelni tartozik, erről a sajtótermékről tudomást nem vesz. Itt kell nekünk a t. kultuszminiszternek szájából hallanunk, hogy van egy sajtótermék, a mely ilyen botrányos dolgokat tartalmaz. Itt van az ő ajánlólevele is és a t. miniszter ur csak most vesz róla tudomást, hogy az hamis, apokrif. (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy! Hisz megmondta, hogy már előbb! Már feljelentette! Zaj.) Azt mondja, hogy feljelentette, hát kérem, ha történt intézkedés a miniszter ur részéről, akkor nem azt kellett volna mondania, hogy hetekkel ezelőtt feljelentette, hanem azt kellett volna kijelentenie, hogy ennek a sajtóterméknek elkobzása megtörtént. Ezt pedig a t. miniszter ur nem mondotta. (Nagy zaj és mozgás.) Hiszen annak a közegnek, az ügyészségnek, 24 óra alatt kell intézkednie. Molnár János: Hat fillérért árulják, pedig 50 fillér volt az ára ! Szederkényi Nándor: A dolog így lévén, a könyv ma is forgalomban van és kétségen kivül az országban el is terjedt, mert hát az ügyészség nem teljesítette kötelességét, hogy ezt elkobozta volna. A t. miniszter ur is mulasztást követett el, hogy az ügyészség utján ennek elkobzására nem tett intézkedést. (Ugy van! a néppárton. Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Bartha Ferencz: A miniszter nem lehet minden gazemberért felelős! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Bocsánatot kérek, de ez igazán ugy van
