Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-94
M, országos ülés 1902 április 18-án, pénteken. 411 nem szavazott, igennel szavazott 17. nemmel szavazott 141, távol volt 251 képviselő. így a ház 124 szavazattöbbséggel mellőzi Molnár János határozati javaslatát. Következik most a szavazás Ruzsiák János és társainak határozati javaslata felett. Kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Kérdem a t. házat: elfogadja-e Ruzsiák János és társainak határozati javaslatát, igen vagy nem? (Nemi) Akik elfogadják Ruzsik János határozati javaslatát, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Ugy látom, a ház nem fogadja el. Következik a részletes tárgyalás (írom. 74, 114) folytatása. Szőts Pál jegyző (olvassa): Dologi kiadások: 209.100 K. , Szentiványi Árpád! Szentiványi Árpád: T. képviselőház! A közoktatásügyi tárcza általános tárgyalásánál pár perezre én is igénybe vettem a t. ház figyelmét. Tettem ezt azon czélból, mert egyrészt a felekezeti béke helyreállításához hozzájárulni akartam, és ha ezt csak egy szemernyivel is sikerült elérnem, rendkívül meg vagyok elégedve felszólalásommal ; másrészt fel akartam hivni a t. közoktatásügyi kormány figyelmét arra is, hogy az 1848 : XX, t.-cz. értelmében a felekezetek közt egyenjogúságot és egyforma teherviselést igyekezzék eszközölni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Leszavazták már!) Fel akartam hivni egyszersmind a közoktatásügyi kormányt arra is, hogy a mennyiben a protestáns felekezetek oly nagy egyházi adóval vannak sújtva, a melynek már megfelelni nem képesek, azon segítsen, még pedig a felekezetek meghallgatásával, ne ugy, mint eddig, hogy minden évben a költségvetésben — (Egy hang a szélsobaloldalon: Benn van a határozati javaslatban!) Nem kérdem én a képviselő urat, hogy mi van benn! Kubik Béla: De joga van neki mondani, akár kérdezi, akár nem. (Zaj.) Szentiványi Árpád: Én meghallgatok mindenkit. Annyit, a mennyivel én szolgálok, én is követelek mindenkitől, Kértem a közoktatásügyi kormányt, hogy ne ugy, mint minden évben, a költségvetésbe felvéve, hanem törvény által biztosítva igyekezzék ezen a bajon segíteni, meghallgatásával a felekezeteknek. Az igen t. "közoktatásügyi kormány két ízben nyilatkozott. Nyilatkozott először általánosságban, másodszor már részleteiben is; és minthogy én és azon t. képviselőtársaim, a kik engem a felszólalásra kértek, az igen t. miniszter ur nyilatkozatát ugy magyarázzuk, hogy azt jelentette ki, miszerint komoly megfontolás tárgyává teszi, miként lehetne azt a segélyt törvényben is fixirozni, ha így értette a t. miniszter ur, mint a hogy mi értjük, én ezzel az eredménynyel meg vagyok elégedve. (Helyeslések a jobboldalon.) Én ezt pozitív eredménynek tartom, és ha ez igy van, akkor engedje meg nekem t. barátom, Veres József, ha én múltkori felszólalásomban azt mondtam, hogy sokkal többre becsülöm a kormány által önként tett olyan nyilatkozatot, mely engem kielégít, mint egy olyan határozati javaslatot, mely ugyan fixirozva van bizonyos időpontig a betartásra nézve is, de melyhez a kormány nem járult, mert az pozitív eredmény, ez pedig csak negatív eredmény. (Zaj a szélsobaloldalon.) Ezt kívántam csak elmondani. Ha nem ugy értette volna a t, közoktatásügyi miniszter ur, akkor ő bizonyosan meg fog engem czáfolni; ha meg nem czáfol, akkor meg vagyok róla győződve, hogy ő is igy értette és én ezzel egészen meg vagyok elégedve. Különben a tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. ház! Olyan kérdésben kívánok felszólalni, a mely nem pártkérdés, hanem egyenesen az igazságnak kérdése, s arra kérem az igen t. házat, kegyeskedjék kis türelemmel meghallgatni. (Halljuk!) Szavaim az igen t. kormánypárthoz is intézem, s az a meggyőződésem, hogy beszédem elmondása után a t. kormánypárt is abban a véleményben lesz, hogy az a két tétel, a melyet én megtámadni kívánok, teljesen olyan, a mely a költségvetésben tovább nem maradhat, hanem okvetlenül törlendő. A tényállás az, hogy elhatároztatott ezelőtt 1 7 esztendővel Magyarország néprajzi leírásának elkészítése. (Halljuk! Halljuk!) A munka szerkesztése 17 hosszú esztendőn keresztül tartott. Most a miniszter ur azt mondja költségvetésének indoklásában, hogy már befejeztetett, és előadja azt is, hogy ezen munka szerkesztésénél a szerkesztő évi 4000 koronát, a főszerkesztő évi 8000 koronát kapott 17 éven keresztül! (Felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Borzasztó!) Vagyis, a szerkesztő kapott 34.000 irtot, a főszerkesztő 68.000 frtot, (Felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Hallatlan!) összesen 102.000 frtot, vagyis 240 ezer koronát e munkáért, (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) olyan munkáért, mely 8 kötetből áll. 17 évig írták és 8 kötet vonatkozik belőle Magyarországra. Hogyha valaki dolgozik, legyen az egyszerű munkás vagy bármely osztály tagja, természetes, hogy a munkát meg kell becsülni. Magam is azok közé tartozom, kik a munkát az imádság után állítják és díjazni kívánják. Azonban, ha egy munka befejeztetett és hogyha 17 éven keresztül arra a 120.000 frt elköltetett: hogy akkor miért van beállítva a költségvetésbe ez a 12.000 korona, azt megérteni nem lehet, mikor a miniszter maga azt mondja, hogy ez a munka már befejeztetett, hála Istennek, 17 esztendő után. Én nem foglalkozom személyekkel, a kiknek javára ez szolgál, csak azt említem fel, hogy a főszerkesztő Jókai Mór koszorús költőnk. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Ha őt a szükség kényszerítené, hogy erre igényt tartson, ha nyomorúságban volna, vagy hogyha dolgoznék érte, akkor helyesnek találnám. De köztudomású, hogy ő mint főszerkesztő, mint regényíró, mint takarékpénztárak igazgatósági 52*
