Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

93. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. 405 Azt is mondja a t. kultuszminiszter ur, hogy a felekezet] enséget a törvény, az állam nem védi, hanem csak megengedi. Hát, t. ház, ez játék a szavakkal, (TJgy van balfelöl.) Mert ha a törvény a felekezetlenségre jogot ad, akkor jogot ad a felekezeteken kivül állóknak arra is, hogy az ország törvényeinek védelmét vegyék igénybe, (Ugy van! TJgy van! balfelöl.) és ha azt igénybe vennék, az állam bizonyosan meg is adná nekik a védelmet, tehát nemcsak megengedi, de védi is az állam a felekezetenkivüliséget. (TJgy van! TJgy van! bal felöl. Mozgás a jobboldalon.) Ázt mondja továbbá a miniszter ur, hogy az állam nem protegálja, hanem csak megengedi a felekezetenkivüliséget, »mert lehetővé akarja tenni azt, hogy a lelkiismereti szabadságnak ez a követelménye alkotmányunkban benne legyen«. T. ház! Vagy helyes a felekezetenkivüliség, vagy nem. Ha helyes, akkor protegálni kell, ha pedig nem helyes, a mint hogy nem helyes, hanem romboló hatású, akkor nem kodifikálni, hanem kohibeálni kell, vagyis nem szabad megengedni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert, t. ház, a vallástalanság nem egyszerű érzemény, hanem irányelv, egy czinozura, a mely kihat az értelemre, az akaratra és a nyilvános életnek összes fázisaira. (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) A lelkiismereti szabadság követelménye csak az, hogy senkise kényszerüljön lelkiismerete ellenére tenni valamit, (TJgy van! bal felöl.) de nem az, hogy vallásnélküli lehessen valaki, épen ugy, mint a hogy a szabadság sem áll abban, hogy valamely tiltott dolgot lehessen és szabad legyen megcselekedni, hanem abban, hogy senki akarata ellenére valamely, bár egyébként megengedett dologra ne kényszeríttessék. (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) Már pedig t. ház, a vallástalanság tiltott dolog, mert a vallás az ember természetéhez lényegesen tartozik, vagyis abból nem vonhatja ki magát az ember, és a vallás szükségképen in concreto jelenik meg, tehát a felekezetenkivüliség annyi, mint fából vaskarika. (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) így gondolkozott, t. ház, Plutarchtól kezdve minden józan filozófus és kulturpolitikus. (TJgy van ! TJgy van! balfelöl.) Végül azt mondja a t. kultuszminiszter ur, hogy nem nyereség olyan embereket visszatartani akarni a felekezetenkivüliségtől és »megtartani akarni őket a hitben, a kik lelkük világában el vannak attól szakadva«. A t. miniszter ur, ugy tudom, a kriminális jognak volt tanára az egyetemen, és igy én azt kérdem tőle, hogy vájjon merné-e ezt az elvet más dologban is alkalmazni? Hiszen, t. kultuszminiszter ur, ugyanezzel az okoskodással azt is mondhatnók, hogy nem nyereség azt, a ki öngyilkosságot akar elkövetni, attól visszatartani. (Ugy van! TJgy van! balfelöl.) Tökéletesen igy áll a dolog erre, mint a hogy a felekezetlenségre nézve méltóztatott mondani. Vannak az emberi életben egyes időszakok, vagy legalább is olyan napok, vagy órák, vagy perczek, a midőn értelmét valamely erős szenvedély elhomályosítja, akaratát megbénítja; és épen arra valók a józan hazai törvények, hogy ilyenkor, mikor ilyen nagy veszedelemben van az ember, a mikor a szenvedély örvényébe van kergetve, visszatartsák az embert a szenvedély-sugallta őrült tettektől. Csak a vallástalanság őrületének meggátlására nem volna szabad törvényt alkalmazni? Végül köszönetet mondok a t. miniszter urnak — s ezzel befejezem felszólalásomat — (Halljak! Halljuk!) azon nyilatkozatáért, hogy határozati javaslatunkat nem fogadja el. Köszönetet mondok nem e miatt, mert nem fogadja el, mert ebben ugyan nincsen köszönet, hanem azért, mert ezen nyilatkozata által nekünk igen nagy szolgálatot tett. (Halljuk! Halljuk!) Majd mindjárt megmagyarázom. Történt ugyanis, a legközelebb múlt választásoknál, hogy igen előkelő urak, a kik a néppárt ellen korteskedtek, azt mondták, hogy ők jó katholikusok és, noha a liberális jelölt mellett kardoskodnak, mégsem szabadelvűek, hanem csak Szélipártiak, mert hogy ők ugy tudják, hogy Széll Kálmán miniszterelnök ur — hogy honnan tudják, az az ő titkuk — még ezen országgyűlési cziklus alatt el akarja törültetni a felekezetenkivüliséget. (Mozgás a jobboldalon.) A t. kultuszminiszter urnak ezen nyilatkozata, a melytyel, azt hiszem, hogy Széll Kálmán miniszterelnök ur is szolidaritást vállal . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Természetesen ! Molnár János: . . . mert hisz különben nem is tehette volna meg ezt, tehát — ismétlem — ez a nyilatkozata majd az illető uraknak ki fogja nyitni a szemét és majd be fogják látni, hogy milyen szörnyű alaposan tévedtek Széll Kálmán ur szándéklataira vonatkozó feltevésükben, a mi választóink pedig annál inkább meggyőződnek arról, hogy a liberális rendszertől, a liberális kormánytól semmi jót sem várhatnak. (Igaz! TJgy van! a néppárton.) Ajánlom újra a t. háznak határozati javaslatunkat szíves elfogadásra. (Elénk helyeslés a néppárton.) Elnök: Következik a határozathozatal. A beadott határozati javaslatok egyike sem áll szemben a tétellel; ennélfogva mindenekelőtt a személyi járandóságok czimén felvett 742.570 koronányi összegre nézve fogom feltenni a kérdést (Helyeslés); azután következnék a szavazás a határozati javaslatokra, még pedig tekintettel arra, hogy ezek egyike sem áll közelebb a tételhez, mint a másik, beadásuk sorrendjében, tehát első sorban a Veres József, azután a Molnár János és végül a Ruzsiák János képviselő ur által benyújtott határozati javaslatra. (Helyeslés.) Elfogadja a t. ház e javaslatomat? (Igen!) Kötelességemnek tartom a t. háznak bejelenteni, hogy a Veres József és Molnár János