Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

358 92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. T. képviselőház ! Én magam mondottam, hogy a kereskedelmi iskoláknak jelenlegi tanszervezete reformra szorul, de ezeknek a felső kereskedelmi iskoláknak nem is az a czéljuk, hogy felsőbb kereskedelmi ismereteket nyújtsanak, mert a felsőbb kereskedelmi ismeretek nyújtására a kereskedelmi akadémia hivatott, a mely Budapesten és Kolozsvárott működik, és a »felső kereskedelmi iskola« elnevezése csak onnan származik, mert meg akarták különböztetni az. u. n. alsó kereskedelmi tanoncz-iskoláktól. O ajánl nekem egy iskolai intézményt, az olasz Instituto technicot, a melyet saját tapasztalatomból ismerek. Erre nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy lényegében ez nálunk úgyis megvan, mert hiszen az alsó három vagy négy polgári iskolákban megvannak az Instituto technico alsó osztályai, a felső osztályok pedig a különféle szakiskolákban, csakhogy önálló alkotásban, nem ugy, mint az olasz Instituto technico, a hol két-három felsőbb tagozat felülkerekedik. De azt, hogy mi ezért megváltoztassuk egész iskolai rendszerünket, a midőn a lényeg úgyis megvan nálunk, nem tartanám helyesnek. A meglevőn kell javitani. T. ház! Köszönettel vettem mindazon felszólalásokat, a melyek az általam bejelentett és részben nyilvánosságra is hozott törvényjavaslatokra vonatkoznak. Nyilvánosságra hoztam a jogi oktatás rendezésének reformját és e kérdés tekintetében Szivák, Szemere és Ballagi igen t. képviselőtársaim szólaltak fel. Én azt az irányt, hogy kulturális vidéki központok keletkezzenek, helyeslem és intézkedéseimben követem is. Bármennyire óhajtom adminisztratív szempontból — nem kormányzati szempontból •— a deczentralizácziót erős kormányzati czentralizáczió mellett, ép ugy óhajtom a kulturális deczentralizácziót is, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) és meg vagyok róla győződve, hogy ha nem tudunk nagy vidéki kulturális központokat alkotni, akkor nem vagyunk képesek kulturális érdekeinket ugy előmozdítani, a mint az a nemzet léte érdekében kívánatos. (Helyeslés és tetszés jobbról.) Én sokat várok ezen nagy reform-javaslattól és remélem, hogy a vidéki főiskolák fel fognak általa virágozni. De ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy harmadik vagy épen negyedik egyetemet állítsunk fel. Én elvben teljesen hozzájárulok azokhoz az elvekhez, a melyeket Berzeviczy Albert igen t. barátom egy igen szép röpiratban a harmadik egyetem mellett kifejt; magam is meg vagyok győződve arról, hogy a harmadik egyetem felállítása előbb-utóbb visszautasithatatlan követelményként lép elénk; de első feladatnak tekinteném most mégis gyakorlati szempontból annak a törvénynek megalkotását, melynek javaslatát közzétettem és a mely felett most teszik meg a bírálati észrevételeket. T. képviselőház! Őszintén megvallom, hogy azzal, a mit Szemere Miklós t. képviselőtársam (Halljuk!) olyan szépen kifestett, hogy a Kárpátok alján vagy a Balaton mentén állítsunk egyetemet, a mely körül azután virágzó városok fognak keletkezni, természetesen ugy eszményeim között én is igen szívesen foglalkozom, de eszembe jutott mit Schiller a »Wallensteins Tod«ban mond: »Leicht bei einander wohnen die Gedanken, doch hart im Raume stossen sich die Sachen.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a német nyelv hatása! Derültség.) A másik bejelentett törvényjavaslatra, t. i. a tanítói nyugdij-törvényjavaslatra vonatkozólag bátor vagyok a t. háznak nagybecsű figyelmét arra felhívni, hogy ne méltóztassék illúziókat kelteni és minden igényt, a melyet a tanítóegyesületek támasztanak, ugy felkarolni, mintha azt ki is tudnók elégiteni. Mondhatom, t. képviselőház, hogy iparkodni fogok, mert hiszen mondom, nem is kötelességem uj tanítói nyugdij-törvényjavaslatot előterjeszteni, nekem csak kötelességem a mathematikai mérleget előterjeszteni és mégis elhatároztam magamat arra, hogy uj nyugdijtörvényjavaslatot fogok előterjeszteni. Ezt azért teszem, hogy a főbb és kirívóbb hibákon segíteni tudjak, (Helyeslés a jobboldalon.) és ez itt mathematika, itt arról van szó, hogy legyen egy alap, a mely el ne bukjék. De bocsánatot kérek, itt olyan igényekkel lépni fel, mint gondolom, Hellebronth Géza t. képviselőtársam tette, hogy már 30 évi szolgálat után nyugdijat kapjon a tanitó, ez teljesen lehetetlenség. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Pedig ez kell I) Tudom, hogy ez igen népszerű dolog, reám nézve a legcsekélyebb népszerűséggel jár az, a mit mondok, sőt én hallgathattam volna erről, mégis megmondtam, mert kötelességet akarok teljesíteni és nem akarom tévútra vezetni azokat, a kiket annyira becsülök. Kötelességem érzetében erről a helyről mindent megteszek, a mivel a tanítók nyugdijviszonyait tökéletesíthessem, de mondhatom, oly igényeket támasztani, a melyek csak desilluzióval járnak, én mégsem tartom egész helyesnek egyik képviselő részéről sem. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek most már Szivák Imre t. barátom beszédére, a mely valóban igen lelkes és minden izében szép beszéd volt és nemcsak beszéd, de tett is volt, mert bizonyos feltételek mellett saját, igen nagybecsű gyűjteményét is felajánlotta a Nemzeti Múzeumnak, a mi osztatlan elismerést érdemel. Mégis e beszéd alkalmából egypár megjegyzést kell tennem, (Halljuk ! Halljuk!) ámbár gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam arra, hogy a műemlékekről szóló 1881 : XXXIX. t.-czikk óta eltelt idő nem volt oly meddő, mint a hogy ez Szivák Imre t. barátom beszédéből látszott, már rámutatott, ezt csak még ki akarom egészíteni azzal, hogy a műemlékek összeírása megtörtént, tudományos feldolgozása is megkezdődött és épen most van munkában a Hunyadyak kora műemlékeinek leírása. Az Akadémiát is, a mint Thaly Kálmán t. barátom