Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

350 91. országos ülés Í902 nagy áldozatok árán is. Hozzájárulok ehhez né­mely tekintetben; sok helyen szigorúan is kell elbánni, ez az én meggyőződésem is, de hogy erőszakkal államosítsunk, . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi mi­niszter : Nem is tehetjük! Trubinyi János: ... az ellen felemelem tiltó szavam. Ha a t. miniszter ur kimenne az életbe és ugy tapasztalná az állami iskolákban előfor­duló rendszertelenségeket, a mint én tapasztalom és nem indulna azon jelentések után, a miket az állami tanfelügyelők küldenek be, akkor az igen t. miniszter ur nem nagyon dicsekedhetnék az or­szág szine előtt, hogy ennyi meg ennyi gyermek­kel többet kaptunk. Rátérek e kérdésre a rész­letes vitánál és ott be fogom bizonyítani, hogy némely állami tanfelügyelők tisztán csak önér­dekből, hogy itt őket szívesen, jó arczczal és Isten tudja minő grácziával fogadják, a legkéj)­telenehb referádákat küldik a minisztériumba. Ennek az állami iskolának is bizonyos tekintet­ben hive a t. miniszter ur, nagyon odaadó hive, de különösen a perifériákon az ő bizalmasai, a tanfelügyelő urak közül sokan ezen mániának valóságos apostolai; sokszor, a mint a minisz­tériumban talán nem is fogják tudni pozitív alakban, oly helyeken is, a hol virágzó felekezeti iskolák vannak, a melyek sokkal magasabb szín­vonalon állnak, mint az állami iskolák, minden­féle kicsinyes ürügy alatt, sokszor kontároknak agitálására, vagy politikai érdekből erőszakkal elközösitik ezeket a virágzó iskolákat. Gr. Wiiczek Frigyes: Pl. Nagy-Maroson! Trubinyi János: A múlt hónapban, midőn utoljára tárgyalták a tanítók kérvényeit, az igen t. miniszter ur szent felháborodással mondotta, hogy az államnak nem kötelessége a felekezetek számára iskolákat fentartani. Hiszen ezt nem kérelmeztük. De mást mondok. A miniszter ur­nak elődje 1872-ben — Pauler, másként véleke­dett ám. Ezt mondotta: »Nekem mind a községi, mind a felekezeti iskolákat egyaránt kell pár­tolnom, egyaránt kell támogatnom . . .« Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én is azt teszem! Trubinyi János: Pardon, kérem! » ... ós a törvény határán belül előmozdítanom.« Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egészen helyes! Trubinyi János: Hát a t. miniszter ur is kí­vánja? Nem veszszük észre. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nézze meg a budgetet! Trubinyi János: Nem látjuk. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hát a tanítói pótlékot ki adja? Molnár János: Igen. de el is vesz ám a mi­niszter ur ennek fejében az iskoláktól nagy jogot! Trubinyi János: Hát örülök, miniszter ur, e kijelentésnek; de vagyok bátor figyelmébe aján­lani ezt: adjon a miniszter ur alamizsnát egy béna koldusnak: 4 fillért és 1 /s liter vizet, hogy április 15-én, kedden. a nagyszerű adományon vegyen magának kenye­ret, hogy egész napi éhségét csillapíthassa; de egy kijelentéssel teszi: azt fogja mondani a kol­dusnak, hogy: te fogsz kapni állást, el is fogunk látni mindennel, jó szállást is kapsz, de ezért köteles vagy bénaságod daczára egy levélhordói szerepre vállalkozni és három-négy órai útra postakibordást eszközölni. Ez meg fogja köszönni. Hát igy vagyunk mi a miniszter urnak azzal a nagyszerű, dicsekvő támogatásával. így támogat, t. ház, bennünket a miniszter ur a törvény ke­retén belül. Erre a törvényintézkedésre is rá­térek, mert mégis csak sérelmes, hogy ha vala­melyik iskola nem felel meg az előirt kellékek­nek, akkor a t. miniszter ur egyes kifutói nekiesnek . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az sem valami ízléses dolog! Épen nem szép kifejezés az a kifutó! Trubinyi János: Nem én mondtam! Czitál­tam a túlsó oldalt! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: A tekintély emelésére szolgál! Trubinyi János: Tegnap a t. miniszter ur­nak nem volt szava ellene! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hát ma meg van! Trubinyi János: És miért? mert néppárti mondta! Molnár János: Az ám, szegény néppárt! Trubinyi János: Kérem, a függetlenségi ol­dalról mondották, s akkor a miniszter urnak nem volt szava ellene. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Onnan is rossz volt! Onnan sem volt helyes kifejezés! Trubinyi János: Hát nézzük, t. képviselő­ház, mi az az állami iskola, mert ennek rend­kívüli előnyt adnak más iskola felett. Az én nemzeti iskolám, a melyet én akarok, a melynek én hive vagyok és a mely mellett én fáradozom már 16 év óta: magyar nyelvű, magyar érzelmű legyen az, de vallásos és erkölcsös alapon. (He­lyeslés a néppárton.) Ezt az iskolát kívánom én, de nem a jelenlegi állami iskolát; ha ez az állami iskola, a mely jelenleg van, megfelelne czéljának, ha azt látnám, hogy ez az iskola tényleg megfelel annak a hivatásnak, a melyről gondolják, hogy szolgálja, akkor én is feltétlen híve volnék, de mikor azt látom, hogy itt ren­geteg pénzt kidobnak azokra az állami iskolákra és azok mégis üresek . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hiszen önök örülnek annak, hogy üresek! Trubinyi János: Ki az oka annak, hogy üresek ? Az oka ennek az, hogy nem tanítanak azokban az iskolákban, hogy a tanitók rosszak. Nekem ezt egy tanfelügyelő mondotta, a ki sorra járja az isko­lákat. Ha már kényszeritett erre a miniszter ur, hát hivatkozom pl. Malaczkára. 18 esztendővel ezelőtt építettek ott egy 52,000 forintos palo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom