Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

79. országos ülés 1902 márczias 22-én, szombaton. :' mely félig átdolgozva, vagy mint kész gyártmány kerül vissza. A miniszter ur tegnapi előadásában, a mely igen érdekes volt, bár nem vallotta programmnak, azt kérdezte, hogy a társadalom miért nem mozog, a társadalom miért nem tesz semmit, miért nem állit gyárakat, nézzék meg a külföldet és igy tovább. Gondolom, itt Csehországra gondolt a miniszter ur. Hát, t. miniszter ur, tetszik tudni, mióta exisztálnak azok a gyárak? Én megmondom: 1867 óta, a mikor az egyezség létre jött és a mikor kiszolgáltattak bennünket Ausztriának és iparának. (Élénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Ez utánra kiegyezés után jöttek azok mind sorban. (Élénk helyeslés a szélsfíbaloldálon.) Hát itt is ugy lenne. Többet mondok: ha megcsináljuk az önálló vámterületet Ausztriában, a nagygyárosok — már ma is készülnek reá — bejönnének ide egymás után, hogy fölállíthassák itt a szükséges gyártelepeket. Belőlem nem animozitás beszél, sem ellenszenv, sem szenvedély. A szenvedély rossz tanácsadó a politikában, sohasem követtem; de az igazságnak és tényeknek teljes felismerése az, a mi mondatja velem ezeket. Soha semmi sem fogja bennem ezt a meggyőződést megmásítani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gyáripart teremtsen itt valaki? Hát ki vállalkozzék rá? A társadalom? Hiszen még azok a bankok is, melyeket e ezélra alapítottak, még azok sem tették meg ezt. Tessék megnézni a magyar földbirtokost; honnan vegye, ha nincsen tőkéje! Drága rezsivel dolgozik, és nem képes megfelelni annak, *kogy a forgó tőkét, a mely ily gyár berendezéséhez szükséges, olcsón megszerezze. Ezek a gyárak minálunk 8 —10 százalékra kell, hogy dolgozzanak és akkor szemben találják a kartelleket, a megerősödött, gyökeret vert, minden kereskedőtől és minden utazótól támogatott és felkarolt külföldi gyáripart. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez az, a mit a külföldi viszonyokból velünk szemben a miniszter ur felhozhatott. De mondok én önnek, t. miniszter ur, egy jó tanácsot. Ne ötleszerüen tessék eljárni. Tessék egy rendszeres programúi szerint vezetni a gyár alapításokat és ugy hozzáfogni azoknak alapításához. (Helyeslés balfélbí.) Eddig, az utolsó harmincz év alatt, a jelsző mindig csak az volt, hogy gyárakat csináljunk, és lett azután czukorgyár, szódagyár, külföldről, Indiából hozott jutavagy pamut-gyár: ez mindegy volt. De nem igy lehet és nem igy szabad ezt felkarolni. Tessék olyan gyárakat elősegíteni és megteremteni, a melyek nyersterményeink feldolgozását veszik czélba. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Tessék ezen a téren nyilt számokkal utánajárni, és ha gyáripart akarunk teremteni, a figyelmet azon iparczikkekre fordítani, a melyekben legtöbb a bevitel, s aztán ilyenekkel kísérletezni. Itt van még egy más dolog. (Halljuk! Halljuk!) Harmincz esztendő óta hangoztatom, kétszer-háromszor már előhoztam, nem ugyan itt a házban, de ankéteken, hogy tényleg milyen nagy hibát követtünk el. Huszonöt év óta, a mennyire csak lehetséges volt, a mennyire az illető individuum akaratán nem tört meg, mindig azon voltunk — voltak, én nem voltam benne — hogy összpontosítsák a gyáripart, a menynyire lehetséges, a székes-fővárosba. Ez igen nagy hiba volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert mit értünk el ezzel? Ugyanazt a hibát követték el Angliában, Francziaországban az utolsó harmincz óv alatt, a fejlődés korszakaiban; a" fejlődés korszakai szerint, s egyes góczpontonkint, országonkint, mindenütt nyilvánult ez és mindenütt ebbe a hibába estek. Mikor kezdtük, én mondtam, hogy ne tegyék. Tessék deczentralizálni a gyáripart. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha forszírozzák a fővárosban, az a szegény munkás itt drágábban él, az egész kezelés drágább, a rezsi felemészti a jövedelmet. A fővárosban a munkás nyomorult viszonyok közé kerül, s a szocziálizmus hívévé lesz. Miért nem keresnek fel gyárak alapítására az ország egyes részeiben olyan városokat, a melyek kellő előfeltételekkel bírnak? Mik t. i. ezek a foltételek? (Halljuk! Halljuk!) Olcsó tüzelő-anyag, jó víz, jó közlekedési eszközök, gazdag vidék. Ilyen városok pl. Szolnok. Székesfejérvár, Nagyvárad, s Szeged. Nagyváradról már Kossuth Lajos mondta az ötvenes években, hogy egy Oxfordja lehetne ennek az országnak. Megcsináltuk mindenütt a temérdek viczinális vasutakat, de forgalmat nem csinálunk rajtuk, csináltunk mindenféle közutakat, de nincs rajtuk mit szállítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tessék ezeket a gyárakat ottan elhelyezni és akkor rendszeresebb lüktetése lesz ezen országban a vérkeringésnek, a mely egészségesebb fog lenni és ha ezt a piaczot meg tudjuk szerezni, ha ezt a gyáripart meg tudjuk teremteni, akkor az elszegényedés és nyomorúság apadni fog és ugyanazon mértékben fog apadni a kivándorlás, mert egyik a másikat megteremti. (Ugy van! Ugy van!) A t. miniszter ur tegnapi beszédében a kisiparról igen lendületesen és igen szépen szólt, azt mondta, hogy mindenáron segíteni kell azon. De kétféleképen kell azon segíteni. Segíteni kell alkotással és segíteni kell lehetőleg anyagi támogatással is. Én a mikor a felirati vita e házban folyt, akkor nem akartam szólam. Több előkelő politikus szólott ugyanakkor a kisiparról. Én nem akartam szólani, kellemetlen érzés volt a nyakam mögött: peticzió; akkor a magamféle ember nem szeret beszélni e házban. (Altalános derültség.) Az ott elhangzott beszédekre azonban feleltem az akkori » Magyar Ipáidban. Az urak felszólalásai igen különböző felfogásúak voltak. Nem emlékszem már, hogy kimondotta, de az egyik képviselő ur a kisiparról szólva igen helyesen mondotta, hogy megváltoztak a képviselőházban a felfogások, sokan panaszt emeltek a szakképzettség hiányáról a kis-