Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

91. országos ülés 1902 csoda értékkel és fontossággal bir. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Több oldalról hallottam hangoztatni a vita folyamán, hogy mind a két nyomorúságos állapoton, t. i. a tanítók anyagi helyzetén és a nemzetiségi iskolák igazán botrányos ^állapotán az államosítás utján lehetne segíteni. Én ezt a nézetet nem vallom. Nem vallom pedig először azért, mert ez megbirhatlan terheket hárítana az államra ; de nem vallom másodszor azért, mert ez túllő a czélon, (Igaz! balfelöl.) a menynyiben államosítana olyan iskolákat is, a melyek egészen jó kezekben vannak, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és harmadszor azért, mert a mi sajátságos közjogi helyzetünkben nagy veszedelmek kutforrásává válhatnék ez, minthogy sohasem lehetünk biztosak abban, hogy a kormány meddig marad magyar kezekben. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Véleményem szerint ezen a kérdésen akkép lehetne leghelyesebben segíteni, (Halijaid Halljuk !) hogyha törvényileg kimondatnék, hogy az elemi tanítók minimális fizetése 600 forint, vagyis 1200 korona és a mely iskola-fentartó ezt az összeget saját jövedelmi forrásaiból nem tudja előteremteni, (Halljuk ! Halljuk!) a hiányzó öszszeget az állam pótolja, de egy feltétellel: azon feltétellel t. i., hogy az államilag segélyezett iskolákban az állami iskolák tanterve, az állam által elfogadott tankönyvek használandók és a harmadik osztálytól kezdve a tanítás nyelve is magyar legyen. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Nem uj eszme ez. Hiszen a középiskolákról szóló törvényben ez már statuálva van. Az én nézetem szerint ennek okvetetlenül az volna a következménye, hogy az iskolák igen jelentékeny része megmaradna továbbra is felekezeti kézben, de megszűnnének azok a botrányos visszaélések, a melyeket most tapasztalunk, mert magyar tannyelv és az állami iskolák tantervei és tankönyvei mellett egészen más eredményeket érnénk el. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A középiskoláknál feltétlenül szükségesnek tartom a magyar tannyelv kötelező behozatalát, nem pusztán az állam, hanem egyszersmind a nemzetiségek érdekében is, mert Magyarországon tudományos pályán a magyar nyelv teljes ismerete nélkül működni teljes lehetetlenség, s igy a nemzetiségi ifjaknak is érdekükben áll, hogy a magyar nyelvet tökéletesen elsajátítsák. Már pedig tapasztalásból tudjuk, — itt van a német nyelv ügye — hogy az iskolákban, gimnáziumokban élő nyelvet máskép elsajátítani nem lehet. Feltétlenül szükségesnek tartom azt is, hogy a középiskolákban a tanítás szelleme a legszigorúbb ellenőrzésnek vettessék alá, mert azt csakugyan nem tűrhetjük, hogy szemünk láttára neveljék a magyar iskolákban a haza ellenségeit. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A középiskolák tantervét feltétlenül módositandónak tartom és pedig azért, mert az a április 15-én, kedden. 325 tananyag, a mely a középiskolákra most ki van szabva, egyenesen megbirhatatlan. Nem mondom, hogy egyes kiváló növendékek rendkívüli erőmegfeszitéssel nem tudnak eleget tenni a követelményeknek, de azt bátran merem mondani, hogy a felénél sokkal több az, a ki nem tud azzal megbirkózni. 31—33 óra a kötelezett tantárgyak mennyisége hetenkint, ehhez még hozzájön a szabadkézi rajz, vallás, ének, a legtöbb növendék még azonkívül otthon is vagy idegen nyelvet vagy zenét tanul, ugy, hogy körülbelül 40 órát kell venni, s ha ezt, a vasárnapot nem számítva, hat napra elosztjuk, körülbelül kijön 7 óra egy napra. Miután pedig a leczke megtanulása és az írásbeli dolgozatok elkészítése szintén igénybe vesz 3—4 órát, világos, hogy a középiskolai növendéknek az evésen és alváson kivül semmi szabad ideje nincsen. Az én nézetem szerint ezen a szomorú állapoton, a melynek a következménye az, hogy a gyermekek testileglelkileg elcsenevészednek, a játékdélutánok behozatala nem segit. Méltóztassék olyan tantervet megállapítani, a mely mellett a növendékeknek a játékra marad idejük, majd fognak ők játszani a maguk módja szerint, mert mihelyt parancsolnak valamit, az rögtön elveszti azt a varázst, a mely a játék nevével össze van kötve. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy valóban túlterhelés van a középiskolákban, azt szakférfiak is elismerik, de azt mondják, hogy nem lehet segíteni, mert a tananyag oly óriási, hogy másképen nyolez esztendőre beosztani nem lehet. Az én nézetem szerint igenis lehet segíteni, csak radikálisan kell hozzányúlni. Először is én a középiskolából mint kötelező tantárgyat törölném a görögöt és a németet; kirekeszteném pedig a görögöt — görögpótló tanfolyam nélkül — azért, mert azt ott megtanulni ugy sem lehet, a németet pedig azért, mert élő nyelv tanítása a gimnáziumba nem való. Ott czélt érni azzal úgysem lehet, mert ott élő nyelvet egy növendék sem fog elsajátítani. A német nyelvre — fájdalom — szükségünk van, meg is tanuljuk mindannyian, de a gimnáziumban egyikünk sem, hanem ki magánúton, ki meg ugy, hogy elmegy a Szepességre német szóra. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : A képviselő ur elment német szóra ?! Kossuth Ferencz: Én? Nem! Bizony Ákos: A latin nyelv tanítását csak az ötödik osztályban kezdeném, mert arra semmi szükség nincs, hogy azt a gyermeket, a kinek először még a magyar nyelvvel kell tisztába jönnie, mindjárt az első osztálytól kezdve idegen grammatikával gyötörjük. Meg vagyok győződve, hogy a felső négy osztályban megfelelő tanterv mellett a latin nyelvet csak ugy, vagy jobhan meg fogják tanulni, mint most a nyolez esztendő alatt. Végül az én nézetem szerint a természettudományokat és a mathezist lehetne valamivel