Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

296 90. országos ülés 1902 felszólalni, mert nagyon jól tudom, hogy a mi szegény, adókkal agyonsanyargatott adófizetőink milyen keserves helyzetben vannak, de vannak kérdések, a melyek elől kitérni nem lehet és ilyen a népnevelés, a népoktatás fejlesztése és a fizetésükből megélni nem tudó tanítók helyzetének javítása. Legyen meggyőződve a t. kormány, s a t. miniszter ur arról, hogy a népoktatásra fordított összeg nem hiába való, nem meddő kiadás, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) hanem olyan, a mely busás kamatokat fog hozni. Ez okból remélem, hogy a t. miniszter ur népoktatásunkat szivén viselendí, s remélem és elvárom is, hogy ő népoktatásunk és néptanítóink helyzetének javítása iránt fog intézkedni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mielőtt rövid felszólalásomat befejezném, még ki kell jelentenem, hogy az 1848: XX. t.-czikkre vonatkozó határozati javaslatot, a melyet pártom megbízásából Veres József t. képviselőtársam és barátom benyújtott, egész terjedelmében pártolom és elfogadom, mert az a felekezetek bajainak orvoslására van hivatva, — a melyeknek ecsetelésével a t. házat untatni nem akarom — a nélkül, hogy a protestánsok autonómiáját, s a többi felekezetek jogait és érdekeit sértené. (Helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Werner Gyula! Werner Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljulc!) Bár a vita ingoványán felekezeti szempontok lidércztüzei villannak fel, maguk után csalogatva közülünk sokakat, én mégis ugy látom, hogy a felekezeti kérdések felvetése inkább a vallásügyi miniszternek szól, mint elválhatatlan kollegájának, az igen t. közoktatásügyi miniszter urnak. Politikai életünk hagyományaihoz képest a magyar iskola ebben a vitában is nemzeti közvagyonnak jelentetett ki, és az összes pártok oltalma alá helyeztetett. (Ugy van! Ugy van!) A ; népoktatásnak azonkívül, hogy a polgár hasznavehetőségét fokozza, tehetségét kifejleszti és így végső eredményében az állam, e nagy gép munkaerejét gyarapítja, mindenesetre van nemesebb feladata is: (Ugy van! jobb felöl.) fogékonyakká teszi a tömegeket eszmék és tisztultabb érzések befogadására. Az alsó néprétegek helyzete elviselhetőbbé válik a tudatlanság rabszolgaságának megszűnésével. A legnyomorultabb és a legkisebb embert is képessé teszi annak félismerésére, hogy nem egyedül önmagáért, hanem a nemzet, sőt az egész emberiség javáért él a világon; hogy nincsen senki, a ki a maga szűk körében nem a nemzet és nem az emberiség haladásának ügyét szolgálná; hogy ő is, ép ugy, mint a hatalmasok, a nagyok, a szerencsések, testestül-lelkestül a nemzeté, s a nemzet és annak minden hatalma és dicsősége az övé is, (Tetszés.) A művelődés az érvényesülésnek legerősebb eszköze egyénnél, népnél egyaránt. Nem is hiányzott soha a magyarban a művelődésre való fogékonyság. Ámbár mostoha sorsunk nem április 14-én, hétfőn. kedvezett, s ámbár nem egyszer az állami élet romjai alól kellett világosságra és levegőre feltörekedni műveltségünk életképes gallyainak, azért Veszprémben mégis előbb volt egyetem^ mint Oxfordban és Gambridgeben, és az Árpádházi királyok iskoláiban a zenét, ékesszólást, történelmet és csillagászatot csak oly jól tanították, mint Olaszország leghíresebb iskoláiban. (Tetszés.) Az országgyűlés érdeme, hogy a közoktatásügyi tárcza költségvetése nem Hamupipőke többé, sőt egy-egy drágább öltözetre is teliének már neki. De méltóztassék megengedni, nyíltan kimondom, tekintettel az olykor bizony fényűző iskolai építkezésekre, hogy talán sokkal több fényes báli ruha függ a kisasszony ruhás szekrényében, mint a mennyi az ő szerény anyagi viszonyaihoz és itt-ott kifeslett selyemtopánkájához illenék. Minden tárcza költségvetése, kivéve a Felség személye körüli miniszterét, nagyobb összegre rúg, mint a közoktatásügyi tárcza költségvetése. De ezzel szemben az is. igaz, hogy a pénzügyminiszter ur kijelentése szerint az utolsó tiz esztendő alatt e tárcza kiadásai 140 százalékkal emelkedtek. Anglia az ő rengeteg költségvetésének — kerek számban szólva — a tized részét szánja közoktatási czélokra. Dánia és a franczia köztársaság a tizenhatod részét, Belgium a tizennégyed részét, Svédország, Norvégia és a szomszéd román királyság a nyolczad részét. Mi pedig — az igaz, hogy a fejedelmi bőkezűség látszatának teljes megőrzésével, — egymilliárdos költségvetésünknek csak a huszonkilenczed részét szántuk iskolai szervezetünk, egész közoktatásunk fentartására és fejlesztésére. Nem azért hoztam fel ez adatokat, hogy a költségvetés ellen fegyvert kovácsoljak belőlük; sőt be kell vallani, hogy a mi pénzügyi viszonyainkhoz képest e tárczának kiadásai évről-évre emelkednek. De felhoztam azért, hogy mint ennek az országgyűlésnek igénytelen tagja, hirdessem, hogy nincsen semmi állami czél, a melyre a jól teljesített hazafias kötelesség akkora öntudatával szavazhatnók meg az olvasatlan milliókat, mint a magyar nép szellemi művelődésének czéljaira. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a szélsobaloldalon.) Az igen t. kormány politikájának egyik törekvése a Beksics Gusztáv t. képviselőtársam által legelőször fölállított, hirdetett és fényesen kifejtett ama tételben csúcsosodik ki, hogy a szinmagyarságban szunnyadó nagy szellemi képességet minél jobban fejleszszük ki. Ez a politika nem jelenti és nem is jelentheti a nemzetiségi vidékek iskolaügyének, az idegen fajok jégtáblái között fuldokló magyarságnak elhanyagolását vagy épen feladását. Csak azt jelenti, hogy ezentúl a magunk vérét nem járatjuk hajadonfővel és mezítláb, azért, hogy fényes iskola-palotákat építsünk ott, a hol azok a közoktatás; czéljait nem szolgálhatják. Mert bár e tekintet-