Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-89

íprihs 12-en, szombaton. 261 89. országos ülés 1902 sonlattal élnem, adjunk a fiatalságnak helyes tudományos és erkölcsi traininget is. Szüksége van a hazának lelkes polgárokra és ilyeket nevelni kell. Ha mi vén lovainkat korán igába fognék, vagy a Váczi-utczán trainiroztatnók, letörne mind és méltán kikaczagna bennünket a világ. A lehetőleg legelőnyösebb helyen és a legelőnyösebb viszonyok között neveljük a fiatalságot. Világvárosokban igén nehéz a fiatal embereknek lélekkel gondolni a tanulásra. Ha pl. a kapuczinus barátokat egy bálterembe küldené imádkozni a guardián, micsoda áhítattal gondolnának imájukra a jámbor szerzetesek ? Nem tévesztené-e meg lelki szemeiket, nem kábítaná el, — nem bódítaná el őket a tündérszép hölgyek megpillantása ? (Derültség.) Ha már most, t. ház, ezek az ájtatos szent emberek is igy volnának, mit preten dalunk mi nagyobbat a forró vérű fiatalságtól ? (Élénk derültség.) T. ház! A nagy nemzeteknél, a melyek nemcsak tanítanak, de nevelnek is, — a németnél és az angolnál — nem uralkodik az úgynevezett tanítási czentralizmus. Fordítsunk mi is nagyobb gondot fiatalságunkra, neveljük fiatal véreinket egészséges helyen, tiszta levegőn, jó szellemben. Alapítsunk megfelelő helyen egy uj egyetemet. A Kárpátok alján, vagy a Balaton mentén: a hol jobb, a hol tetszik. Egy uj egyetemi várost internátusokkal, egy uj vüágot. Kreáljunk egy olyan várost, a hol az egyetem legyen az első, a tanulóság az irányadó, és minden egyéb mellékes. Nem ugy értelmezem, hogy pl. egy egyetemet adjunk Szeged városának, vagy Szabadkának. Az egészen más eszmevilág. Ahhoz nem szólok. Amerikában látjuk, hogy egy uj petróleumforrás, arany-telep, vagy más bánya felfedezése alkalmából rögtön vasút épül és pár hó alatt, mint gomba a földből, terem a város. Nálunk is meglesz, csak nem kell nehézkeseknek lennünk; csak akarnunk kell és megy minden. — És nagyobb kincse lesz ez az uj egyetem a magyar nemzetnek, mint minden aranybányája Kaliforniának. Amerikai módon az uj egyetem alapításával gyorsan készen volnánk magánadakozás utján is. Magam ismertem egy lelkes amerikai előkelő hölgyet — Miss Guendelinda Coldwel a neve, a ki egy egyetemet alapított ; egy magyar festő, Paczka Ferencz örökítette meg képét Rómában az egyetem számára. Rockefeller, a petróleum-király 40 millió márkát adott a chicagói egyetemnek. Gerard 30 millióval alapította a »Gerard-College«-et. A Pratt-intézethez Charles Pratt 15 millióval járult. Baltimoreban a John Hopkins-egyetemre Hopkins ur 12 és fél milliót adott. Kaliforniában a Leland Stanford-egyetemre hasonnevű alapitója 10 és fél milliót adott. Ezra Kornél 10 millióval dotálta Ithakában, New-York államban a Cornel-egyetemet. Carnegi ur a jelen évben 10 millió dollárt ajánlott fel Roosewelt elnöknek egy egyetem alapítására, steel-trust-részvényekben; azonbaii Roosewelt ebben az alakban el sem fogadta, hanem azt felelte: tessék állampaprrokban letenni! Azokról, a kik 10 millión alul adakoztak, nem is beszélek. Nálunk, t. ház, magánadakozásra bazirozni az uj egyetemet nem akarnám. Először végtelen soká tartana, másodszor — optimista nem vagyok — nem is jönne létre szerény nézetem szerint soha. Ez pedig égető szükséges intézmény, hogy Augusztus császár kedvencz szavaival éljek, nem »ad Calendas Graecas« halasztandó dolog. Alapithatnák az egyetemet a felekezetek is. De ón a felekezetekben sem bízom — optimista megint nem vagyok — bár igen nemes tett volna, Egyéb felekezetekről nem beszélek, nem elég gazdagok, a magas klérusról pedig szabadjon legalázatosabb hódolattal és tisztelettel annak a képzelődésemnek kifejezést adnom, hogy igen lassan mozdul. (Élénk derültség.) Rakovszky István: Az igaz! Pap Zoltán : És szűken ! Szemere Miklós: Például hozom fel Ausztriában a kath. egyetem tervét. Dolgoznak rajta, gyűjtenek rá több, mint 30 esztendeje, és talán létre fog jönni Salzburgban. Utoljára most 1902. január 20-ikán gyűléseztek. T. ház! Az uj egyetemet nálunk egyedül az állam teremtheti meg gyorsan és jól. Egy esetleges ellenvetésre azonnal felelek előre, arra, hogy nincs pénz! A tudomány ugyanis azt tanítja, hogy az államkiadások nem a bevételek szerint állapittatnak meg, de a szükség szerint. Ebben különbözik az államháztartás a jó magánháztartástól; No ez a kiadás igazán feltétlen szükséges. Égetőbb szükségünk nincs semmire, mint erre az uj egyetemre. Lukács t. pénzügyminiszter ur igen szépen kimutatta pár hét előtt, hogy 1900. deczember 31-én 237 millió pénztári készletünk volt, 97 millió aranyban, 140 millió papírpénzben. Ebből a megtakarított 237 millióból néhányat elvehetünk bátran a legfontosabb magyar kulturális czélra, és nem esik baj. Ha volt pénzűnk hidat építeni, a mi számtalan millióba került, és neki tudtuk vinni a Gellérthegy szikláinak, (Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) a hol a város tovább nem is fejlődhetik, (Ugy van I balfelöl.) ha volt nekünk 34 milliónk beleépíteni az uj parlament köveibe, külső pompájába, arany meszelésébe, csak lesz néhány milliónk befektetni a nemzet testébe, vérébe, a haza jövendőjébe. Ez többé nem pártkérdés, felette áll minden pártnak, ez nemzeti