Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-87

'208 H7. országos ülés 1902 az, a mi volt a képviselő ur kimutatása szerint, ' nagyon természetes, hogy abból azokat a konzequencziákat sem lehet levonni és azt a konverzióval sem lehet összeköttetésbe hozni. A mi azt a kérdést illeti, hogy mennyi a kamat az ilyen elhelyezett pénzek után, erre általánosságban azt kell megjegyeznem, hogy az aranypénz után, a mely itt az országban nem igen kamatoztatható, rendesen kisebb a kamat, a papírpénz után ellenben jóval magasabb kamatot szoktunk számítani. Molnár Jenő: Mennyit? Lukács László pénzügyminiszter: Ez megállapodás tárgyát képezi legtöbb esetben és rendesen a bank-kamatláb alatt szokott lenni egy bizonyos töredékekkel, . . . Csávolszky Lajos: Mennyivel ? Lukács László pénzügyminiszter: ... a mi, tekintettel arra, hogy ezek nyolcz napi felmondásra elhelyezett pénzek, a dolog természetéből önként következik. Meg kell azonban jegyeznem, t. képviselőház, bogy ez idő szerint valamely jelentékenyebb pénztári készlet, olyan összeg, a mely a bankoknál volna elhelyezhető, nem áll rendelkezésre és igy az ebből vonható minden következtetés elesik. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a 10. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat 11. és 12. §-ait; észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel, t. ház, a némely államadósság beváltásáról szóló törvényjavaslat részleteiben is le lévén tárgyalva (Elénk éljenzés a jobboldalon.), annak harmadszori felolvasását a holnap 10 órakor tartandó ülés napirendjének első tárgyául tűzöm ki. Következik napirend szerint a kereskedelemügyi tárcza költségvetésének (Iryin. 15, 20, 23, 72. 78—80) folytatólagos tárgyalása. A. vita félbeszakadt a magy. kir. államvasutak személyi járandóságainál. Kubik Béla jegyző: Papp Elek! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Papp Elek: T. képviselőház! Megvallom, hogy a mindnyájunkkal közös szólásszabadság jogával nem élnék, hogyha napról-napra (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) nem tapasztalnék különösen a mezőgazdaságnak megkárosodását oktalan vasúti politikánk miatt. Kétségtelen, hogy vasúti politikánk, ha meg akar felelni azon várakozásnak, a melyet ahhoz kötöttünk, a mikor drága pénzen államosítottuk, szükséges, hogy lényeges átalakulásokon menjen keresztül. Szükséges különösen, hogy nemzetünk április 9-én, szerdán. gazdasági érdekeit vasúti tarifáink által kellőleg megvédelmezzük. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy most vasúti politikánknak hézagai vannak és hogy különösen gazdasági és kereskedelmi szempontból mennyire károsak a fennálló viszonyok, azt az, a ki a vasúti igazgatásban közvetetlenül részt nem vesz, részletesen alig sorolhatja fel. Én tehát csak általánosságban kívánok ezen kérdésről szólani (Halljuk! Halljuk!) és csupán azon jelenségeket említem fel és azokra a hézagokra mutatok rá, a melyek a laikus szeme előtt is naponta láthatók és tapasztalhatók. (Halljuk! Halljuk!) Egyébként abban a véleményben vagyok, hogy az igen t. miniszter urnak a feladata közelebbről megkeresni a bajok gyökerét és oly intézkedéseket, előterjesztéseket és törvényjavaslatokat hozni javaslatba, a melyekkel biztosítva leszünk, hogy végre-valahára vasutaink a magyar állam jól felfogott közgazdasági érdekeit fogják szolgálni. T. ház! Hogy a vasúti kezelés úgyszólván a legnagyobb mértékben segiti elő közgazdaságunk fellendülését, azt, azt hiszem, bővebben fejtegetni teljesen felesleges. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Nagy mértékben javítja az ország közgazdasági helyzetét: hogyha a menetrend összeállítása helyes, ha a vasúti kocsik készenlétéről kellő módon és kellő időben gondoskodva van: és végre, ha észszerűen és helyesen vannak összeállítva a vasúti tarifatételek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És mégis azt tapasztaljuk, hogy gazdasági terményeink, élő állataink, a gyümölcsünk, a szőlő, a tej és vaj és más gazdasági czikkeink a rossz csatlakozás és más szállítási mizériák miatt igen gyakran lekésnek a piaczról. Azt tapasztaljuk, hogy állataink szállítási eszközeink czélszerütlensége miatt igen sokat szenvednek. Egyáltalában nincsenek olyan különleges kocsijaink, a melyeken pl. tejet, vajat, húst, gyümölcsöt oly állapotban juttathatnánk a piaczra, hogy értékükből ne veszítsenek, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen kocsijaink volnának, akkor több olyan piaczot nyerhetnénk meg. a melyeken ma egyáltalában nem jelenhetünk meg, de gazdasági terményeink értéke sem csökkenne a miatt, hogy kocsijaink helytelen berendezése folytán romlásnak vannak kitéve. Pl. a külföldre egyáltalában nem tudunk levágott sertést szállítani, — pedig Németországban a levágott sertés piacza nevezetesen megélénkült. Mostan tehát, midőn beruházásokra több millió kölcsön vétetik fel, midőn a magyar államvasút kocsiparkját szaporítani akarja, igen időszerűnek tartom felemlíteni, hogy a régi sablontól eltérve, olyan különleges berendezésű kocsik építéséről kell gondoskodnunk, a melyek a mi gazdasági és kereskedelmi viszonyainknak és külfölddel való forgalmunknak teljesen megfelelnek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Yasuti mizériáinkról szólva, fel kell említenem azt az évről-évre megújuló panaszt, hogy