Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

Ső. országos ülés 1902 április 8-án, kedden, 187 jó sáp fejében »sind immer zu haben«, mint a német mondja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Másik kifogásom az, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképen semmi más, mint egy ugrás a sötétbe, a mennyiben a szerződés feltételeit nem ismerjük. Hiszen épen ezen feltételeken, az árfolyam nagyságán fordul meg a teher nagysága. Mit mondanánk az olyan magánemberhez, vagy mondjuk, fizikai avagy erkölcsi, jogi személyhez, a mely kibocsát vagy aláir egy ilyen kölcsönt és teljhatalmú felhatalmazást ad ügyvédjének arra, hogy az állapitsa meg az árfolyamot. Az ilyen embert okvetlenül gondnokság alá helyeznék. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mi a magánemberre áll, az áll az államra is. Az a viszony, a melyben a megbízó áll a megbízotthoz, áll fenn köztünk és a kormány között. Mi rendelkezünk és ő végrehajt, (Ugy van! balfelöl.) De hiszen ez a szerződés különben is a Paprika Jancsi titka. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mindenki ismeri. Az előadd ur is ismeri, a »Neue Freie Presse« is ismeri, csak mi nem ismerjük. (Ugy van! balfelöl. Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) Hát nem felfordult világ-e az, hogy mi, egy szuverén törvényhozás, nem ismerjük azt, hanem jön az előadó ur és megnyugtat minket, hogy az ő becsületes szakállára elvállalhatjuk a kölcsönt. (Élénk derültség a bed- és a szélsőbaloldalon.) Az ilyen előterjesztésekkel menjenek az urak a bécsi börzére. Oda valók, de nem a magyar törvényhozásba! (Elénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt is olvastam, hogy ez a kibocsátás mindenesetre tőkeveszteséggel fog járni. Ez már magában véve elegendő ok arra, hogy én azt el ne fogadjam. Én azt tartom, hogy Magyarország szerződhetik a paritás alajrján ; legfeljebb 1 — 2°/okal magasabban, de többel nem. Én sokkal helyesebbnek tartom azt, t. ház, hogy ha magas kamatot fizet egy állam és megkapja a paritást, mint hogy ha alacsony kamatot fizet tőkeveszteséggel. (Ugy vem! Ugy van! a baloldalon.) E tekintetben nagyon tanulságos volt Prancziaországnak, illetve Thiers-nek eljárása az 1870. év háború alkalmával, a midőn a hadi sarczkölesönt megkötötték. O 5°/

0-ot stipulált, pedig megkaphatta volna e kölcsönt 4°/ o~ra is, epén azért, hogy ne legyen tőkeveszteség. (Helyeslés balfelöl.) És én emlékszem rá, hogy akkor szakkörökben az volt a nézet, hogy inkább 6°/

0-ra kösse meg a kölcsönt, sem hogy tőkeveszteség legyen. De bármint legyen is, én azt hiszem, hogy a magyar állam, a mely oly óriási áldozatokat hozott azért, hogy hitelképességét fentartsa és hitelezőit kielégítse, mindenesetre megérdemelte volna a pénzpiacztól azt, hogy kedvezőbb feltételek mellett kapjon kölcsönt, de különösen megérdemli a kormánytól azt, ho_gy kényszerhelyzetet ne hozzon számára létre, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és hogy ne hozza olyan helyzetbe, hogy jóhitelü állam létére voltaképen uzsora-kölcsönt legyen kénytelen kötni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Ugy van, uzsora-kölcsön ! A népnek nincs mit ennie és ezek gazdagodnak ! Beöthy Ákos: Végre legutolsó kifogásom az, hogy itt egy törlesztéses kölcsön^ nem törlesztéses kölcsönnel helyettesittetik. Én azt tartom, hogy minden józan gazdálkodásnak, legyen az magán-, legyen államháztartás, kötelessége a kölcsönöket kisebbíteni, azokat visszafizetni. Különösen áll ez Magyarországra nézve, a mely leginkább a külföldnek adós, és a hol az egész kérdés az állam függetlenségének kérdése. E tekintetben én előttem valójában tündöklő példa Angliának a példája. Anglia folyton törlesztette és törleszti a kölcsönöket, még ott is, a hol járadékkölcsönei vannak, még ott is fönnáll az a törvényes rendelkezés, hogy évenkint egy bizonyos összeget — gondolom 30—40 millió között variál ez — a járadékok visszaváltákell fordítani. Épen a napokban néztem utána Anglia államadóssága álladékának, meg lehet azt látni itt is, a képviselőház könyvtárában, a hol erre nézve egy igen becses munka, a Statesman s Jearbook van meg. Ebből arra az igazán bámulatos és tiszteletreméltó ténynek jutottam tudomására, hogy az utóbbi 50 évben, t, i. a krimi háborútól a bur háborúig 2000 millión felül törlesztett Anglia; az évi kamat terhe 230 millió, ebből törlesztett 58 milliót. Én emlékszem rá, mikor az 1888-iki konverziót csináltuk, akkor eldicsekedtünk r vele, hogy hiszen ezek törlesztési kölcsönök. És mi történt? Most erről lemondunk, tehát visszaesünk pénzügyi mizériáink legszomorúbb állapotába és praktikáiba. Ott van pl. az 1888 : VIII. t.-cz., a mely az u. n. deficzit-rentét állapította meg. Ez pedig abban állott, hogy a mennyi összeget törlesztünk évenkint, annyi uj adósságot kontraháltunk és igy a költségvetésekben állandó rovat, állandó tétel volt a bevételek között az államadőságoké, mint a tékozló fiúnál, (Ugy van! a széls'ibaloldalorL) Most ismét ide esünk vissza, mert ennek a törvényjavaslatnak az képezi kiugró pontját, hogy egy milliárdos budget mellett egj;két milliót sem vagyunk képesek törleszteni, És miért nem? Azért, mert ott volt a quótaemelés, mert ott vannak a hadügyminiszternek végtelen követelései, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) ott van az uj állások szisztematizálása kortes szempontból. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Ebben a szerencsétlen országban mindenre: az osztrákra, a börzére, a felekezet-, osztály- és pártérdekre vannak tekintettel, csak egyre nem és ez az adózó népnek érdeke. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azé a nyomorúságos adózó népé, mely áll, mint egy birkanyáj, fejeti, nyíratja magát és a mikor már nem birja, kivándorol Amerikába, ugy, hogy ha ezt igy folytatjuk, nem marad ebben az országban 24*