Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-78

12 78. országos ülés 1902 márczius 21-én, pénteken. csen más megoldás, mint a pusztulásnak engedni I át az egészet. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) A kisipar baja abban a tekintetben, hogy a tömegtermeléssel legalább bizonyos határig a versenyt felvehesse, abban áll, hogy a kisipar erőtlen. Erőtlen annyiban, a mennyiben sem gazdasági ereje, sem anyagi ereje, sem hitelviszonyai alapjában véve nem olyanok, hogy azoknak segítségével azt az erőt kifejteni képes legyen, a mely szükséges ahhoz, hogy a versenyt a tömegtermeléssel szemben felvehesse. A drága anyag, az olcsó elárusitás és a munka állandó hiánya az, a miben a kisiparos folyton_ szenved. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: És a bécsi verseny!) A bécsi verseny mellett is, és a magyarországi verseny mellett is a kisipar helyzete és természete az, hogy ha nagyipar keletkezik, kétségtelenül beáll a vázoltam baj. (Elénk ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Itt tehát, t. képviselőház, csak az erők szövetkezetétől várhatjuk azt a segélyt, (Elénk tetszés a jobboldalon.) a mely lehetővé teszi azt, hogy a kisipar végleg nem fog elpusztulni, sőt ellenkezőleg fejlődhetik a tömegtermelés felé is. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Pap Zoltán: Nincs munka, hogy lehetne szövetkezni! Horánszky Nándor kereskedeiemügyi miniszter : Az anyagbeszerzés, a munkagépek, a közös munkaműhelyek, a közös értékesítés, a hitelszövetkezetek mindmegannyi eszközei és módjai annak, hogy a kisipar erőhöz juthasson. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Konstatálnom kell tehát, hogy minden fillér, a melyet támogatás alakjában az ország a kisiparnak nyújt, erőgyűjtést képez, csakhogy rendszert kell belevinni. (Helyeslés.) A kéziipar egy másik ága a kézműrpar. Itt a helyzet már egészen más. A kézműipar szerepe szerintem ott kezdődik, a hol a tömegtermelés szerepe végződik, a hol az a sablonból kibontakozik és a hol az ipart individualizálni kell. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) Itt már a segítségnek egészen más módjára van szükség, mert a kézműipar hivatását a finomság, a niűizlés, a szakügyesség magasabb igényei, szóval az ugarnak specziálizálása képezi. (Helyeslés jobbfelöl.) E téren tehát, t. képviselőház, egyfelől a szakoktatás az, a melyre különös súlyt kell helyezni, másfelől a hitelviszonyok rendezése és javítása. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Önállóság!) A hitelviszonyok önállósága, kérem, érdekes kérdés, a melyet igen nehezen lehet definiálni; miért? Mert a hitelönállóság nem egy önmagában álló dolog, hanem összefüggésben van az általános hitelviszonyokkal. A jelzett tereken tehát a kormány el fog követni minden lehetőt, hogy a kézműiparnak érdekeit is támogathassa. (Halljuk! Halljuk !) Ezek, t. képviselőház, megengedem, nem uj dolgok; (Halljuk! Halljuk!) de a minek ebben az egész proczedurában újnak kell • lennie, az, hogy rendszert, organizmust kell belevinni a munkába. (Tetszés jobbfelöl.) Meg kell jelölni az irányt, s abban az irányban kell következetesen haladni. Ma ez szükségessé teszi a szövetkezeti törvény tágítását és rendelkezéseinek organikus összefüggésbe hozatalát az ipartörvénynyel, a melynek szintén revízió alá'kell kerülnie. Ezt is meg kell tenni. (Általános élénk helyeslés.) így, azt gondolom, megtalálhatjuk azt az utat, a melyen megindulni és következetesen haladni kell, oly czélból, hogy ugy a kisiparosnak, mint a kézműiparnak érdekei lehetőleg megoltalmaztassanak. (Igaz! Ugy van! jobb- és bal felöl.) Egészen más és sokkal nehezebb kérdés a nagyiparnak és a gyáriparnak létrehozatala és megteremtése. (Halljuk! Halljuk!) Nehéz kérdés ez, t. képviselőház, akár az önálló vámterület, akár a közös vámterület alapján. A nagyipar és a gyáripar keletkezésének megvannak a maga előfeltételei, a melyeknek létesítése nélkül ez önmagában létre nem jöhet. Hogy itt lassú és fokozatos munkára van szükség, az egészen természetes. Más országok példájából is, a melyek gazdaságilag teljesen önálló alapokon állanak, láthatjuk, hogy azok az iparfejlesztés és ipai-teremtés terén csak igen lassan haladhatnak előre, mert vagy kénytelenek saját érdekeiket feladni a szerződések megkötésénél, a küíállamokkal szemben, vagy pedig, ha azokat meg akarják oltalmazni, akkor nekik olyan vámvédelmet nyújtani az ipar keletkezésére, a mely ennek gyorsabb tempóját vonhatná maga után, súlyos károk nélkül egyszerűen lehetetlen. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Itt az érdekek öszszeütközése előtt állunk és azt gondolom, hogy, ha ebbe az összeütközésbe belemenni nem akarunk, nincs más mód, nincs más ut, mint lassan, fokozatosan követni el mindent arra, hogy a nagyipar és a gyáripar is fejlődjék. (Igaz! Ugy van! jobb- és balfelöl.) Az első feladat, t. ház, itt az, hogy a máimeglevő nagyipar és gyáripar megvédessék, (Helyeslés) s necsak megvédessék, de lehetőleg fejlesztessék is, és ugy a termelés finomsága, mint a termelés terjedelme fokoztassék. (Helyeslés.) A mi megvan, t. képviselőház, azt mindenképen fenn kell tartani; és ha e téren merülnek fel bajok, kell, hogy ezen bajoknak orvoslása érdekében az állam részéről is a kellő segítség adassék. (Ugy van! jobbfelöl.) Más kérdés az, hogy uj iparok létesítése tekintetében az állam minő politikát tartson követendőnek. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés nem olyan könnyű, mint az ember első perczre hiszi, még akkor sem, ha az állam ezeknek erős támogatással segítségére akar jönni. Miért? Két okból. Először azért, mert, hogy ugy fejezzem ki magamat, a tétlenséghez, a lustasághoz szoktatja hozzá a közönséget. (Igaz! Ugy van !) Hiszen alig van valaki, a ki kész volna arra, hogy az országban ipartelepeket létesítsen, a nél-