Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-85
Í60 85. országos ülés Í902 április 7-én, hétfőn. nyi igazság rejlik abban, hogy nekünk ezen konverziót most kell sürgősen megcsinálni, hogy nem lehet bevárni egy kedvezőbb árfolyam-alakulást, a melyről szintén leszek bátor majd beszédem során szólani. Felvetettem ezt a kérdést azért is, mert ha a t. miniszter urat bántja az, hogyha mi a magyar hitel szempontjából az igazságot nagyon világossá akarjuk tenni, a mit én nem tekintek a pénzügyi politika szempontjából veszélyesnek, viszont minket a homály bánt, mely igazságunkat mások javára eltakarja! És ne mondja a t. miniszter ur, hogy csak a felelőségnélküli állásból lehet igy beszélni, mert én érzem a felelőség súlyát, mert közelről látom azt a nyomort, a melybe Magyarországot juttatta az a rendszer, a mely — a mindenkori többség részéről — annyi bizalommal dolgozott, a mennyivel a világon semmiféle kormány nem dolgozott. Mondom, nemcsak ezen felelőségnélküli állásból mondom ezt, hanem annak tudatában, hogy sokkal többet árt a magyar hitelnek az a piszkolódás, a melyet egy idegen országgal azonos érdekű pénzcsoport és hozzátartozó sajtója időnkint, mikor érdekei ugy hozzák magukkal, ellenünk, hitelképességünk, megbízhatóságunk, kormányférfiaink szavahihetősége stb. ellen napvilágra hoz. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az a sajtó, a mely azt a pénzcsoportot támogatja . . . Rakovszky István: Nagyon jó, hogy ezt felhozta! (Ugy van ! Ugy van! a néppárton.) Barta Ödön: . . . tudvalevőleg minket sohasem támogatott — ezt csak elhiszi a t. miniszter ur; egy osztrák sajtó-orgánum ez, a melynek nagy súlya van a külföld előtt, mert az ismerteti a magyar viszonyokat — és ez jellemző. Ez az orgánum megmondja, hogy legyen meggyőződve a t. miniszter ur, hogy a miniszter urnak az az angazsmanja, melylyel odadobja, hogy a koronaérték aranyérték és hogy már lényegileg benne vagyunk a készfizetésekben, csak olyan, mint a hogy »önálló berendezkedés* utján benne vagyunk az önálló vámterületben. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloltlalon.) Ezek a lényegileg, formailag, valódilag és tényleg való fogalmak ugy variálnak nálunk a politikai életben, mint másutt sehol a világon. Erre azt mondják odaát, hogy a t. miniszter ur rosszul olvasta a bibliát; vagy elfelejtette a t. miniszter ur, hogy mikor az apostolok tanítványaiknak a hitet magyarázták, azok hamar felvették azt és hamar megértették, de arról aztán a biblia nem tanúskodik, hogy a pénzváltók is olyan hamar felvették volna a hitet. A t. miniszter ur olyan meggyőződéssel terjeszti elénk, hogy a koronaérték aranyérték, és hogy mi már benne vagyunk a készfizetések tényleges, formai vagy jogi, vagy nem tudom miféle állapotában, de valami állapotában benne vagyunk, melyhez azonban magyarázat kell. Ezt elhiszi a miniszter urnak mindenki, odaát és a külföldön, ha fizet érte; és igy az a pénzcsoport sem fogja elhinni ingyen, hanem csak ugy, ha a konverziónál olyan hasznot ad neki, a milyent ők kivannak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kossuth Ferencz: Ugy van; akkor elhiszik! (Élénk helyeslés a baloldalon.) Barta Ödön: Tőlünk azt méltóztatik követelni, hogy mi, indokolás nélkül, a törvény rendelkezései ellenére higyjük el, fogadjuk el az osztrák kirohanások ellenére és annak daczára,hogy a t, miniszter ur nagyon jól tudja, hogy milyen súlya van egy pénzügyi bizottság hivatalos jelentésében kifejezésre jutó olyan nyilatkozatnak, a mely nem kisebb dolgot tartalmaz, mint azt, hogy Lukács László pénzügyminiszter beszélhet a mit akar, de az osztrák Reichsrath pénzügyi bizottsága kijelenti hivatalos jelentésében, hogy addig valutarendezésről, készfizetésekről nem beszélünk, míg a kiegyezés perfektuálva nem lesz. Es itt jön azután a másik baj: hogy nem hagyják abba, hanem egyúttal kijelentik — és kérem a t. miniszter urat nagyon, hogyha nincsen igazuk, czáfolja meg — hogy miután igy állanak a dolgok, az a tény, hogy Lukács László magyar pénzügyminiszter mégis csak meg meri a konverziót kötni, annyit jelent, hogy nincs differenczia, melyet ki ne lehetne egyenlíteni. Ezt állítják, és állítják nagy határozottsággal és nagy sulylyal, hogy a konverzió megkötése egyúttal bizonyítéka annak, hogy az osztrák követelések is nagy részben teljesítve lesznek. A kormány rendszerint nagyon rossz néven veszi tőlünk, hogy ha a gazdasági kérdések bármelyikénél önkénytelenül is belesodortatunk annak taglalásába, hogy a kiegyezésnek ily módon való fentartása, a gazdasági viszonyoknak ilyen rendezetlensége mily óriási kárt okoz az országnak. Viszont azonban elhallgatja a t. miniszter ur, hogy osztrák részről, odaátról velünk szemben azt írják, hogy ez a hatesztendei háborúskodás már milliárdokba kerül, de elfelejtik megmondani és a miniszter ur nem üzeni meg nekik, hogy ne vezessék félre a világot, hogy ez a hatesztendei háborúskodás talán Ausztriának került milliárdokba; mert ha került valakinek, ugy került milliárdjaiba ez a hatesztendei állapot, melyben törvénytelenül tartják az országot, került az ország összes közgazdasági tényezőinek, melyek ezen rendezetlen, bizonytalan jogi állapottal szemben az összes gazdasági tényezőkre ránehezednek és azon üldözések folytán, melyeket az állítólag velünk szövetségben élő országnak minden polgára, minden . tényezője ezen ország ellen folytat, csak azért, hogy az ország a külföld előtt mint geschwächtes Ungarn legyen odaállítva. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) Azon előnyök közt, a melyek a konverziónak mostan való megkötéséből származnak, a bizottsági jelentés azt is felemlíti, hogy sietni kell, mert ha ezt a konverziót egynéhány esztendeig el kell odázni, akkor a közbeeső magasabb kamatok felemésztenék azon előnyöket, a
