Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-84

8í. országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. 123 vaskezére és erélyére volt szükségünk, hogy ezt megmagyarosithassuk. De az, a miért én ma különösen felszólalok ezen tételnél, az, hogy azok a rendeletek, a melyek az abszolút korszakban keletkeztek és a melyek a postának ma is alapszabályait képezik, nemcsak hogy fennállanak még ma is, de még magyar nyelvre le sincsenek fordítva, ugy, hogy ha valaki hivatását komolyan veszi és a rendeleteket tanulmányozni akarja, kénytelen a német nyelvű rendeleteket használni. A magyar királyi posta alaptörvénye 1850. deczember 26-án kiadott császári parancs, ez megjelent 1850-ben a »Wiener Zeitung«-ban és a »Verordnungsblatt für die Verwaltungszwcige des österreichischen Handelsministeriums«-ban természetesen német nyelven. A magyar postatörvény nem egyéb, mint az 1837-iki osztrák postatörvénynek alig javított második kiadása. De itt a nevezetes dolog nem az, hogy még mindig német és hogy nincsen máig sem magyar nyelvre lefordítva, hanem a nevezetes az, hogy 1850-ben, a mikor az osztrák miniszter, b. Bruck ezt felterjesztette, világosan és kifejezetten azt irta felterjesztésében, hogy ezen törvény azonban csak ideiglenesen terjesztendő ki Magyarországra és ezen ideiglenesen kiterjesztendő törvény még mai napig is érvényben van. Az az osztrák miniszter aligha volt sok jó indulattal Magyarország iránt, de neki is volt annyi belátása, hogy tudta, hogy ezen 1837-ből származó törvény már az akkori viszonyokra sem volt alkalmas. Az idő azonban elmúlt. Az 50—60-as években az osztrák kormánynak más gondja volt, semhogy a magyar postatörvény felett sokat gondolkozzék. A 67-es magyar kormány átvette ezen postatöz-vényt ugy, a mint volt az 1867: XVL t.-cz. 18. czikkében és ezt akkor tiz évre törvényerőre emelvén, átvette később az 1878: XX. t.-cz. 18. §-a, az 1887. évi XXIV. t.-cz., az 1898: I. t.-cz. és átvette az 1899: XXX. t.-cz. is ugy, hogy ez az 1850-ből származó osztrák törvény ma is teljes érvényben van. Én azt hiszem, hogy nagy szégyen az országra, t. miniszter ur, hogy még ma is, ha valaki azt kérdezi, hogy hol van a magyar postatörvény, egy osztrák, német nyelvű törvényre kell hivatkoznunk. Hiszen, ha ez a törvény alkotmányos utón jött volna létre, a mire én nagy súlyt helyezek és természetesen magyar nyelvű volna, akkor is elavult volna már annak sok intézkedése, hiszen az 50-es viszonyokat nem lehet a mai viszonyokkal összehasonlítani, hiszen az utolsó ötven év alatt többet haladtunk és fejlődtünk, mint azelőtt egy század alatt (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és szégyenünkre még ma is ez a törvény van érvényben. Elvárom a t. miniszter úrtól, hogy most uj szellemet hoz abba a poshadt minisztériumba és lesz szives gondoskodni arról, hogy minél előbb legyen egy magyar postatörvény, annyival inkább, mert az utolsó tiz évben hozott uj törvényt Németország is, Belgium és Svájcz is, sőt tavaly még Sziám is uj törvényt tudott hozni. Csak mi vagyunk abban a helyzetben, hogy nemcsak uj törvényt nem tudtunk teremteni, hanem még csak a német törvényt sem tudtuk lefordíttatni magyar nyelvre. Ez volt a fő ok, hogy felszólaltam, hogy ezt megsürgessem. De ha már felszólaltam, egyszersmind kijelentem, hogy mindenben magamévá teszem azt, mit Bauer Antal t. képviselőtársain a telefonról előadott. Mert az valóságosan botrányos dolog, a mi ott történik. Azelőtt, mikor még magánvállalat volt a telefon, mikor még nem volt államosítva, a bérleti feltételekben benne volt az, hogy a mennyiben az előfizetők száma 4000-nél több lesz, akkor le kell szállítani a bérleti dijakat. Most államosítottuk nagy költséggel, és ettől elállottunk. Ma sokkal több előfizetője van a telefonnak 4000-nél és a bérleti dijakat még sem szállították le. 150 frt évi bérlet oly horribilis összeg, a mi viszonyaink közt valósággal botrányos dolog. Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Törvény által van szabályozva! Nessi Pál: Nincsen olyan törvény, a melyet megváltoztatni ne lehetne. Ha rossz törvényünk van, hozzunk helyette jobb törvényt. És mi azért vagyunk itt, hogy a közönség javára dolgozzunk. Nekem a régi törvények nem imponálnak. Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Szerzett jogokról van szó, kérem! Nessi Pál: A mi azonban még botrányosabb, ez az, hogy a múlt esztendő márczius 17-ikén 66.240. szám alatt megjelent egy miniszteri rendelet, a minisztertanács határozata alapján, a mely a levelező-lapoknak és az utalvány-űrlapoknak árát 1 fillérrel emelte. Ez a legnagyobb kapzsiság; mert épen a legszegényebb néposztálynak okoz nagy költséget. Erre semmi szükség nem volt, mert az 1900. évi hivatalos statisztikai adatok szerint 47 millió korona nyers bevételből 13,800.000 K. tiszta haszna volt a kincstárnak, a mi megfelel 29°/

0-nak. Azt hiszem, hogy ez a 29°/

0-nyi tiszta haszon oly tekintélyes része a nyers bevételnek, a melylyel minden üzlet-vállalat megelégedhetik, meg kell tehát azzal elégednie a postakincstárnak is, mint a mely nem haszonhajtásra, hanem a közönséget szolgálni van hivatva, mert kulturális intézmény, nem pedig gseft. Már pedig 150 millió levelező-lap és 26 millió utalvány-űrlap árának 1 fillérrel való felemeléséből 1,760.000 koronával nagyobb a bevétel. Az 1902-ik évi költségvetésről szóló jelentés nagy dicsekedéssel azt mondja, hogy: a posta-távirda és távbeszélő 1902. évi rendes kezelésének feleslege ezen előirányzattal 14,687.400 K.-ról] 17,664.640 K.-ára, vagyis 29-37°/

0-ról 32'59°/

0-ra emelkedett. Ha ez nem uzsora, akkor nem tudom, hogy mi az uzsora! Es mig nálunk ilyen az irányzat, tessék átnézni Németországba, a melyre mindig szeretnek hivatkozni. Ott a levelező-lapok árát leszállították 2 fillérre; ellenben a szegény ma16*