Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-83
118 83. országos ülés 1902 felé nemhogy nem emelkedtek, de folyton szűkebbre szorulnak. Óriási dekadenczia ez és nagyon rossz jel akkor, a mikor minden oldalról látjuk azt az óriási emelkedést, Oroszország, Francziaország, Németország, sőt még Olaszország részéről is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Látjuk ama igyekvést ugy a terület-foglalásokban, minden más közgazdasági irányban, a duzzadó erő nyilvánul minden oldalról, csak mi mindenből visszaszorittatunk, még azt a teret is elveszítjük, a melylyel a múltban bírtunk. Nagy intő jel ez, a melyet nagyon komolyan meg kell fontolnia minden magyar képviselőnek; meg kell tehát védenünk minden talpalatnyi földet (Elénk helyeslés balfelöl.) és körül kell bástyáznunk azokkal az erőkkel, a melyeket nekünk a törvény biztosit. (Ugy van! balfelol.) S épugy a kifelé való vonatkozásokban azt a jogos teret, a mely bennünket megillet, igyekeznünk kell elfoglalnunk és értékesítenünk, (Ugy van! bal felöl.) nem pedig, mint az eddigi külpolitikával lépten-nyomon veszélyeztetni érdekeinket mindenhol; igy pl. egy helytelen boszniai politika miatt elesünk azoktól az előnyöktől, a melyek nekünk önként kínálkoznak Boszniában és ezen keresztül a Balkán félszigeten. Ezt óhajtottam a külügyi kereskedelemről a t. ház figyelmébe ajánlani; különben pedig a tételt pártállásomnál fogva nem fogadom el. (Elénlc helyeslés a baloldalon.) Elnök: A tételre nézve, azt hiszem, kimondhatom, hogy elfogadtatott. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: Személyes kérdésben kérek pár szót. Elnök: Tessék! Thaly Kálmán: Sajnálatomra nem voltam a teremben, midőn az igen t. miniszterelnök ur, a mint a gyorsírói jegyzetekből láttam, előbb elmondott beszédem végére, illetőleg annak egy részére válaszolt. Egészen természetesnek találom, hogy ő, mint a kormány feje, egy osztrák nagykövetet védelmébe vett, t. i. az általam megnevezett Oalice nagykövetet. Kubik Béla: Persze! Csak ugy, mint a kabinetirodát! Muszáj! Thaly Kálmán: Hátha a t. miniszterelnök urnak az a nagykövet ur olyan nagyon kedves, hát legyen az ő ízlése szerint. Én, a miket mondottam, fentartom; nagy részét saját tapasztalatomból tudom, mert ott jártam. Tudom, hogy annak az agg urnak a szive belsejét milyen magyargyülölet tölti el. (Igaz! Ugy van! Mozgás a szélsőbaloldalon.) Erről tények tanúskodnak; igy a magyar egylet elnyomása, az osztrák-magyar egylet alkotása stb. Hivatkoztam arra, hogy a Rákóczy és Guyon sirját megkoszorúzni akaró magyarokat megintette, hogy semminemű támogatásra ne számítsanak, ha azoknak a rebelliseknek a sirját koszorúzzák. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Neveket nevezhetnék, de minthogy hírlapokban úgyis. megfordult a dolog, nem akarom ide hurczolni. Csak április h-én, pénteken. fentartom azt, hogy kivánatos volna, hoyy az a nagyon is öreg ur, — hiszen olyan öreg, akár az Ája Szófia temploma, — (Derültség.) a jól megérdemelt nyugalomba menjen. És csak jogos kívánság az, hogy a mi hazánkra való tekintettel, a melyet önök is elismernek a monarchia egyik államának, azt a pozicziót, a melyben a legtöbb magyar érdek fordul elő, sokkal több magyar érdek, mint osztrák érdek, magyar ember foglalja el. Még neveket is neveztem. Itt van a parlamentben a miniszterelnök urnak volt kollegája, gr. Andrássy Gyula képviselőtársunk, a ki minden képességgel rendelkezik; itt van gr. Zichy Jenő, itt vannak számosan mások; találnánk oda bőven magyar nagykövetet, a kit ott tényleg a Tildiz-kioszktól a legutolsó török napszámosig szimpátiával üdvözölne mindenki és a ki, minthogy a nagykövetség a konzulátusra is befoly, kereskedelmi kivitelünket is valóban szivén hordozhatná. Magyar nagykövet, mondom, ezt megvalósíthatná. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ismétlem, nem személyi averzió vezet az ellen az ur ellen; én nem is akartam vele sohasem érintkezni; mert ha ott voltunk és diplomácziai közvetítésre volt szükség, ott volt az angol nagykövet, Sir "William White, az ő révén elértünk mindent; de ehhez az úrhoz még akkor sem fordultunk, mert tudtuk, hogy milyen indulattal viseltetik nemzetünk iránt. Mondom, nem személyi gyűlölet vezetett, mert az érintkezést vele mindig kerültem, hanem az ottani viszonyok ismerete, a sok panasz az ottlakó magyarok részéről mondatta velem el azt, a mit róla mondtam, és újra fentartom mindazt, a mit róla mondottam. Mondhatom, hogy a miniszterelnök ur nemzete iránt való kötelességet teljesít akkor, . . . Kubik Béla: Ezt ő nem érzi; csak a Bécs iránti kötelességet érzi. Thaly Kálmán: ... ha a külügyek iránti jogos befolyását oly módon veti latba, hogy a konstantinápolyi nagyköveti székre minél előbb — mert az idő sürget — mielőtt még a nagynémetek minden érdekeinket ott lefoglalnák egész az Eufrátesig, egy arravaló tősgyökeres magyar ember neveztessék ki. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ennek óhajtása nekünk jogunk és érdekünk. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nyegre László jegyző (olvassa): Ipari és kereskedelmi ösztöndijak 13,950 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): Munkásvédelmi ügyek 74,000 K. Csörgheő Gyula előadó: T. képviselőház! A pénzügyi bizottság, tekintettel az ipari és kereskedelmi czélok 2., 3., 4., 5, és 6. rovatának rokon természetére, továbbá tekintettel arra, hogy az ipari és kereskedelmi alap azonos czélok szolgálatára van rendelve, javasolja, hogy az érintett rovatok között az átruházási jog engedélyeztessék, és hogy az ipari és kereskedelmi
