Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

83. országos ülés 1902 Fiuméből; de különben vasúti összeköttetésünk is van. Nagy élhetetlenségnek tartom, hogy ba mi az egész Török birodalmat, a melynek lakossága irántunk szimpátiával viseltetik és inkább vásárolna magyar, mint orosz lisztet, kizárólag átengedjük Oroszországnak, mert tényleg kizárólag Odessza látja el őket liszttel. Továbbá észleltem egy másik nevezetes dolgot is. Akárhol jártam, feltűnt nekem, bogy a vas-traverzeket burczolják uton-utfélen. Eddig többnyire fából épitettek még Konstantinápolyban is, de most már ott is abban a stádiumban vannak, bogy szolid kőépitménjeket építenek és pedig nemcsak ugy, hogy csak alól van kó'bó'l épitve az épület és felül rá fából, hanem most már két-három emeletes kőházak épülnek, vastraverszekkel. Ez feltűnt nekem, és megkérdeztem, hogy honnét valók azok a szállitani sürüen látott vas-gerendák? Meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy Porosz-Sziléziából, a honnan a Havel- és a Spree-csatornán át viszik Hamburgig, ott hajóra rakják, és a Gibraltár megkerülésével viszik Konstantinápolyba. Az a német császár nagyon okos uralkodó és nem hiába küldte oda Von der Golz és Strecken és a többi fiorosz tábornokokat a török hadseregbe. Azoknak a porosz generálisoknak ott nemcsak az a feladatuk, hogy a török hadsereget kitűnően begyakorolják, hanem hogy propagandát csináljanak a nagy német kereskedelemnek és iparnak. Az ő ajánlataik révén jutott aztán be a porosz-sziléziai vas is Törökországba. És mi, a kik sokkal közelebb vagyunk, szégyenünkre kiszorittattunk; pedig nekünk csak a Dunán kellene szállitanunk és az a gömöri, meg vajdahunyadi vas és a többi is, nagyon jó volna. Én ezt már régebben figyelembe ajánlottam és gróf Andrássy Manó, a ki, mint tudjuk, nagy vasiparos volt, midőn először tettem ezen obszerváeziót, azonnal lépéseket tett, hogy konkurráljanak a mi vas-traverzeink azokkal a porosz, iszonyú kerülő utakat tett vasszállitmányokkal. Saját testvérét, gr. Andrássy Aladárt küldte le mindjárt Törökországba, a ki ott tanulmányokat tett; és az eredmény az lett, hogy Poroszország olcsóbban birja adni a vastraverzeket, daczára annak a Spree és Havelcsatorna és a Gibraltáron át való iszonyú kerülő útnak, mint mi a mi gömöri vagy vajdahunyadi magyar vasunkat. Persze, a mi vasúti tarifáink is kedvezőtlenek. Szerbia, Bulgária is nyomnak bennünket és iparkodnak a mi szállitásainkat vasutaikon megnehezíteni, a mennyire csak hatalmukban áll. Én épen azért nagyon kérem a t. miniszter ur figyelmét erre. Tudom, hogy uj miniszter és hogy lelkiismeretes és nagy buzgalommal, hatalmas munkaerővel és munkássággal fogja magát tárczája ügyeire vetni. Felhívom tehát a figyelmét, hogy kedvező vasúti tarifákat méltóztassék ezen exportczikkek számára kieszközölni, mert újra mondom, a mint előttem gr. Zichy Jenő és mások is hangáprilis k-én, pénteken. 107 súlyozták, hogy Törökországba volna nekünk kivitelünk, a mint ezt most a túloldalról Krecsmarik János képviselőtársam is hangsúlyozta. Használjuk fel ezt a szimpátiát, hogy inkább vásárol a török a magyartól, mint idegentől. A vasúti összeköttetésen is lehetséges lesz ez, hiszen a német pénzen épülő vasút egész Bagdadig keresztül fogja vágni Kis-Azsiát, tehát kolosszális terünk van nekünk ezen a kis-ázsiai vonalon át, le az Eufrátig, hogy ha elég élelmesek leszünk. Tulipántos ládákat és egyéb sok megfelelő árut fogunk megint Törökországba küldhetni, mint régente, afféle keleties jellegű iparczikkeket, a melyeket a magyar iparos sokkal jobban, a török ízlésnek megfelelőbben fog készíteni, s igy iparunkkal megint fogunk terjeszkedhetni Törökországban. De vannak más jeles czikkeink is, mint pl. a liszt. Lisztünkkel az orosz lisztet legalább részben kiszoríthatjuk, valamint a porosz vasat is kiszoríthatjuk. Ezek százezrekre és milliókra menő , forgalmat idéznének elő kereskedelmünkben. Épen azért felhívom reá a t. miniszter ur figyelmét. Gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam közbeszólásképen azt mondta, hogy a miniszter ur azt mondja, hogy nem könnyű a Keletre eljutnunk. Persze, hogy nem könnyű most. De volt régebben összeköttetésünk; az osztrák azt elrontotta; most már nehezebb azt visszaszereznünk. Az osztrák ipar onnan kiszorult, mert svindlizett és kiszorította a porosz. De mert a mi ízlésünk jobban megfelel a török, perzsa, arabs ízlésnek, hovatovább ismét visszafoglalhatjuk kereskedelmünk számára a Török-birodalmat. Gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam azt mondta, hogy élelmes, jó kereskedelmi utazókat kell tartani. Igaz, hogy a közvetlen eladási és elhelyezési módnak ez a legbiztosabb eszköze, de niig a diplomáczia és illetőleg a konzulátusok jobban kezünkre nem járnak e tekintetben, addig én ebben nem bizom. És itt jutok reá arra a pontra, a melyet nagyon figyelmébe ajánlanék nemcsak a t. miniszter urnak, hanem valamennyi társának is és főleg a t. miniszterelnök urnak, — sajnálom, hogy nincsen itten — a ki első sorban van hivatva a külügyekre befolyást gyakorolni. Törökországban, sajnálatos, hogy a nagykövetség, mely a konzulátusokat is irányítja, magyarellenes. Ezt határozottan állítom. Calice báró, az öreg nagykövet, a ki már úgyis doyenje a diplomácziai karnak, régi osztrák szabású ember, kibe a Gesammtmonarchie eszméje belepudvásodott. Különben is oly öreg már, mint az Aja Szófia-mecset. A külügyi kormány jót fog tenni a diplomácziai karral és megnyitja a Keletet a magyar kivitelnek, ha ezt az elaggott urat a jól megérdemelt nyugalomba segíti. Ha helyébe Konstantinápolyba magyar nagykövet kerülne, azt ott, mert magyar, a tenyerükön hordoznák, és ez a magyar nagykövet a mi kereskedelmünknek és iparczikkeinknek is