Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-83
94 83. országon ülés 1902 hogy a közönség visszatér bizalmával a minden irányban tisztességgel vezetett versenyképes boltjaikba,« Olvashatnék ebből a füzetből még többet. Azt hiszem, ehhez kommentár nem szükséges. Ha erre azt lehet mondani, a mit Eubinek t. képviselőtársam mond, hogy a fogyasztási szövetkezeteknél főképen az erkölcsi szempontokat kell figyelembe venni, (Helyeslés a néppárton.) hogy ez nevelési hatással bir, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) akkor Eubinek Gyula t. képviselőtársam nincs informálva a fogyasztási szövetkezet tekintetében. Mert ugy, a mint megalkottattak a fogyasztási szövetkezetek, azoknak harmadrésze elpusztult. Ezek között a fogyasztási szövetkezetek között — hármat kivéve az egész országban — solvens fogyasztási szövetkezet nem létezik. A kereskedelmet az urak szívesen tolják előre, ha arról van szó, hogy kivitel legyen, de szívesen ütik akkor, ha nem képes egy feladattal megküzdeni. Mostan pedig, mig az egyik oldalon a kereskedőket elpusztítják, addig a másik oldalon a szövetkezetek berántják a szegény népet, hogy egyes jelszavak alatt politikai, felekezeti, nemzetiségi czélokat mozdítsanak elő. (Nagy zaj és mozgás a néppárton.) Fentartom, hogy nemzeti, felekezeti és osztályérdekeket szolgálnak. (Folytonosan tartó zaj a néppárton.) Buzáth Ferencz: Ez a felekezeti érdek! Elnök: Ne tessék a szónokot folytonosan közbekiáltásokkal zavarni! Sándor Pál: Vannak olyan megjegyzések, a melyekre a felelet nem szükséges. A nép ezekben a felekezeti dolgokban egyszerűen csak az eszköz. A mit itt prédikálnak nekik, a nép elfogadja, mert azt hiszi, hogy ez fogja boldogulását képezni. De ha azt hiszik, hogy a szövetkezetek által a nép valamit nyer, akkor nagyon tévednek a t. urak. Vannak nekem odahaza adataim, a melyek kimutatják, hogy húsz filléres befizetés után, a melyet az egyes szegény emberek nem voltak képesek teljesíteni, körülbelül 500 0 / 0-os kamatokat számítottak a szövetkezetek. Ez odahaza nálam megvan, t. uraim, ezt én szívesen rendelkezésükre bocsátom. Én tehát azt mondom, hogy nincs igaza Eubinek Gyula urnak, a szövetkezeteknek nincsen mindenütt nemzeti jellege, . . . (Nagy zaj és ellenmondások a néppárton.) Major Ferencz: Nemzetmentő jellege van! (Zaj.) Van magyar faji jellege ! Elnök (csenget): Csendet kérek ! Sándor Pál: Lármával, t. képviselő ur, én nekem imponálni nem fog. Ha érveket tudnak nekem felhozni, szívesen állok elébük, ele semmiféle személyes sértés, vagy más dolog nem fog engem visszatartani attól, hogy véleményemet elmondjam. (Zaj és mozgás a néppárton.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Sándor Pál: Én tehát ismét csak konstatálom, hogy számos szövetkezet magyar jelleggel semmiáprilis h-én, pénteken. kép sem bir, hogy a felekezeti gyűlölséget felkölti, (Zaj és ellenmondásoh a néppárton.) hogy a magyar nemzeti jelleget megrontják azzal, hogy vannak egyes szövetkezetek Magyarországon, a melyek magyar embert be sem fogadnak, a mi szégyen Magyarországra, ugy, hogy érthetetlen előttem, mikép lehet ilyen szövetkezet alapszabályait helybenhagyni. T. képviselőház! Nem akarok én ezzel a szövetkezeti kérdéssel tovább foglalkozni. Csak azért mondtam ezt el, mert a kereskedelmet minden tekintetben semmibe sem veszik, sértésekkel illetik és olyan dolgokat mondanak itt el róla, a melyek a valóságnak annyira nem felelnek meg, hogy fel kell tételeznem, hogy az illető képviselőtársam tévedett. T. képviselőtársam az egész gabonakereskedelemből csak az árpakereskedelmet vette ki. Azt mondta, hogy az árpakereskedelem Bécsen megy keresztül; ha valaki el akarja adni árpáját, akkor Bécsbe kell mennie. Hát Eubinek Gyula t. képviselőtársam, hisz megpróbálták önök többször az árpavásárral, de a kutya sem ment be oda. Rubinek Gyula: A kereskedőknek nem tetszett ! Sándor Pál: De azonkívül tagadom, hogy Bécs lenne a központja a gabonakereskedelemnek. Ellenkezőleg, a gabonakereskedelem tekintetében Bécs csak kreizler Budapesthez képest. Magyarországon Budapest dominálja a gabonakereskedelmet és Bécs semmiképen sem nevezhető még gabonapiaeznak sem. Tessék ezt tudomásul venni. Eubinek t. képviselőtársam a tőzsdéről is beszélt. Megelégedését fejezte ki, hogy a tőzsde ma reorganizáltatik; nem tartotta azonban elegendőnek azt, a mit eddigelé tettünk. Azt mondja, hogy a termelőké és a fogyasztóké is a tőzsde. Hát, t. uraim, én meg azt mondom, hogy tisztán a termelőké és a fogyasztóké a tőzsde és nem másé. De mi az oka annak, hogy a t. agráriusok eddig nem vettek részt ennek a tőzsdének működésében? Hát nem kértük mi már számtalanszor az agrár urakat, hogy lépjenek be mint tőzsdetagok, nem kértük-e, hogy lépjenek be a tőzsdetanácsba, hogy vegyenek ott tényleg részt a reorganizáczióban és csinálják azt ugy, a mint ők gondolják? Ha azonban ezt sokszor megtette a tőzsdetanács elnöke hivatalosan is. — a mint sokszor megtették egyes urak is —• és ha csak olyan feleleteket kaptunk, hogy ugy-e jó volna most egy híd mihozzánk agráriusokhoz és mikor mi azt feleltük, hogy igen, s erre azt mondják: a hidak le vannak bontva, no hát, t. uraim, akkor ezt meg kellett magunknak csinálnunk az agráriusok nélkül, ugy, a hogy tudtuk. Én azt hiszem, hogyha akárki más volna a tőzsde élén, legyen az agrárius, legyen az iparos, senki sem tudta volna azt jobban megcsinálni, mint a mostani tőzsdetanács. Azonban a tőzsde volt mely már számtalanszor kérte, hogy törvény által sza-