Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-66

7fi 66. országos ülés Í902 márczius 6-án. csütörtökön. felkelt éjjel, — nem tudom tüz ütött ki vagy micsoda, — kinézett és egy és ugyanazon történetet egy másik, a ki szintén ott volt, másképen mondotta el. 0, t. i. a belügyminiszter ur, ebből azt következtette, hogy ha két egyén lát egy dolgot, az nem egy dolog, és a hogy mi láttuk a csiki dolgokat, az nem helyes, nem jó, nem való, hanem ugy igaz és ugy való, a hogy azt a főszolgabíró intézte. Én hivatkoztam gróf Zichy Aladárra, Bonitz Ferencz szerkesztőre és Kálmán Károly képviselőre, a kik mind látták ezeket a dolgokat. Ez mind nem használt, nem nyertem egy hajszálnyit sem, még akkor sem, mikor a belügyminiszternek hivatalosan feljelentettem az ügyet és az el is rendelte a vizsgálatot. Mi történt ? A közigazgatási bizottság ott Csik megyében egyetlen egyet sem hallgatva ki a mi tanúink közül, hozott egy Ítéletet, a mely szerint felmenti az illetőt, mert teljesen ártatlan főszolgabíró. De még ennél sokkal furcsább dolog is történt most néhány hét előtt. Kovács Pál t. képviselőtársam nem tudom hány, valami 30 vagy negyven esetet felsorolt itt, hogy Czoher szolgabíró milyen kíméletlenül, valóságosan zsarnokilag és kegyetlenül bírságolja és bünteti az embereket, a néppártiakat. Rakovszky István kéjrviselő ur meg is interpellálta a t. miniszter urat és mi történt ? Akkor, a mikor egy szolgabíró itt az ország szine előtt vádolva van; akkor, a mikor interpellácziót intéznek az ügyében a t. belügyminiszter úrhoz, akkor az uj főispán közvetlenül a választások előtt mindannak daczára és ellenére, a mit hallhatott vagy olvashatott, azt a Czoher szolgabírót kinevezte tiszteletbeli főszolgabírónak, azonkívül a saját bransjában az első fizetési osztályba helyezte, Hogy ez milyen eljárás, nem akarom tovább feszegetni. Még ha megérdemelte volna is, még akkor is helytelennek tartom .. . Molnár Jenő : Határozottan tapintatlanság! Molnár János: ...hogy akkor, a mikor vádolva van egy egyén itt, az egész ország előtt és mielőtt a t. miniszterelnök ur feleletét meghallanék, az illető . főispán egyszerűen kinevezi, előlépteti, kitünteti az illetőt. Ezért is, meg azon indokokból is, a melyeket tegnap vagy tegnapelőtt Hellebronth Géza t. képviselőtársam kifejtett, és egyéb indokokból is eltörlendőnek tartom a főispánokat, mert azoknak a tisztét nagyon szépen és helyesen el tudná végezni az alispán is és ezenfelül nem tudom mennyit meg is takaríthatnának a kiadásokban. Nagy hévvel és igazán a bála meleg hangján kell köszönetet szavaznom t. miniszterelnök urnak, miut belügyminiszternek azon emberbaráti szeretetre valló rendeletéért, melyet néhány héttel ezelőtt kiadott, t. i. hogy ne merészeljék a főszolgabírók oly nagy mértékben bírságolni a szegény embereket. Nagyon nagy köszönettel tartozunk ezért; de. egy úttal azért is, mivel végre-valahára mégis az ellenzéknek, vagy hogy ugy mondjam, a néppártnak feljajdulására hajlott a t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter és figyelembe vette azt a sok panaszt, mely erről az oldalról e tekintetben felhangzott. Azonban egy kérelmem volna a t. miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez e tekintetben, és ez az, hogy kegyeskedjék ezen rendeletének áthágását azután erélyesen meg is torolni; mert lám az a Czocher tiszteletbeli főszolgabíró ur, — pár nap előtt írták nekünk, ezen rendelet ellenére folytatja szakadatlanul igazságtalan, kegyetlen bírságolásait. A gyülekezési jogról és szólásszabadságról az imént beszélt hosszasabban Visontai képviselőtársam. Azért én nem akarom tovább e tekintetben fárasztani a t. ház türelmét és figyelmét. Csak arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy e tekintetben intézkedjék a következőképen. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a gyülekezési jogra vonatkozólag ezelőtt az volt. nem a törvény, hanem a miniszteri rendelet, hogy a népgyűlést egyszerűen be kell jelenteni és azután egyszerűen tudomásul véve azt az illető hatóság, megtartható a gyűlés. Ezt megváltoztatta a belügyminiszter urnak előde, Perczel Dezső és azon szám alatt, melyet Visontai képviselő ur czitált, egy más rendelettel helyettesitette azt, a mely szerint »engedélyt« kell kérni rá. A miniszterelnök urnak nem egyszeri, hanem többszörös igéretét birjuk arra nézve, hogy a gyülekezési és szólásszabadsági jogot törvényileg fogja rendezni. A miniszterelnök ur még mindig késik ezen ígéretének a beváltásával. És ha én nem birom siettetni a tekintetben, hogy törvény utján rendezze, kodifikálja azt, legalább arra kérem a t. miniszterelnök urat és ugy hiszem ez a kérésem méltányos, hogy legalább a Perczel-féle rendeletet vonja vissza, hogy ha nem bírja is törvényben a gyülekezési jogot a nép, de legalább lehessen intézkedni, ugy mint azelőtt volt, hogy egyszerű bejelentéssel tarthassunk népgyűlést. A szavazásokra nézve a képviselőválasztások alkalmával már nyilatkozott a t. belügyminiszter ur, de hogy vájjon a községenkint való szavazást helyesli-e vagy nem, arra nézve nem nyilatkozott. Azt hiszem, a t. túloldalnak a helyeslésével is találkoznám ... (Felkiáltások jobbfelöl: Már nyilathozott!) Széll Kálmán miniszterelnök: Már nyilatkoztam ! Molnár János: Hát bocsánat, kikerülte a figyelmemet. Nem tudom, miként nyilatkozott. Széll Kálmán miniszterelnök: Elvileg nem vagyok ellene! Megfontolom a reformnál! Molnár János: A másikra nézve azonban határozottan nyilatkozott és azt mondta, hogy a titkos szavazást semmi körülmények közt el nem fogadja. (Élénk helyeslés jobb felöl.) T. ház! a t, túloldal azt mondja, hogy liberális, hogy a szabadságot szereti és rajong érte. (Felkiáltások