Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-66

68 66. országos ülés 1902 márczius 6-án, csütörtökön. »Ujvidéken már két munkásegylet van. .melyeknek kebelében az alakitani kívánók a kitűzött czéljukat elérhetik, továbbá mert az egylet alakitói nem. nyújtanak elég biztosítékot arra nézve, hogy egyedül az alapszabályokban bevallott czélt tűzik maguk elé, sőt alapos a gyanú e tekintetben, hogy az alapszabályokban meg nem jelölt, s más czélt szolgálni hivatott egylet létrehozására irányult leplezett kísérlet forog fenn.« »A tolnamegyei építőmunkások egyesülete szintén nem engedélyeztetett, aláírva: — Széll államtitkár, azzal az indokolással, mert az alapítók nem nyújtanak kellő biztosítékot, hogy hasonló czélu egyesületet rendesen vezetni képesek volnának.« A »Pécsi földmunkások egyesülete,* a szatmári bőr-iparosok egyesületének alapszabályai szintén nem nyertek szentesítést. A tiszaroffi gazdakör 45753 szám alatt hasonlóképen elutasíttatott azzal az indokolással, hogy Roffon már van gazdasági kör. A kis-kun-f elegy házi munkásképző egyesület szintén nem kapta meg az engedélyt. íme t. képviselőház, ezekkel bebizonyítottam, hogy ugyanazok a visszásságok uralkodnak az egyesülési jog kezelésénél, mint a minők uralkodnak a gyülekezési jog terén. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kérem a t. elnök urat, szíveskedjék nekem öt percznyi szünetet adni, hogy beszédemet azután folytathassam. Elnök: Igen szívesen. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Visontai Soma: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk.') Az a rendelet, e melyet a t. belügyminiszter ur egy kiutasítás és egy eltolonczolás alkalmából kiadni szükségesnek látott, legjobban bizonyítja azt, hogy Magyarországon a közigazgatási üldözésnek ezen nagyon veszedelmes válfaja még most is létezik és virágzik. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen mindennap olvasunk arról, hogy családos embereket kiemelnek az ágyukból, és egyszerűen azért, mert bizonyos rendőri kihágásban váltak vétkesekké, hosszabb-rövidebb időre vagy mindörökre kiutasítják őket bizonyos városokból és községekből, a mint azt az itt felolvasott adatokkal bizonyítottam. Ezt a módszert orosz módszernek nevezik, habár kutatásaim alapján meggyőződtem arról, hogy a kiutasítás és deportálás már Oroszországban sem történik minden körülmények között adminisztratív és policziális utón, a mi mindig a zsarnokság jele, hanem bírósági ítélettel és bírósági utón. A mi büntetőtörvénykönyvünk ismeri, t. ház, a kiutasítást, de csak bírósági ítélet alapján. Az esetben, ha a vádlott külföldi, megadja a bíróságnak a jogot arra, hogy ha bűnösnek mondta ki a külföldit, őt mellékbüntetésként az ország területéről kiutasíthassa, de arra nézve, bog}' rendőrileg bizonyos területről ki lehessen mindörökre, vagy hosszabb időre utasítani állampolgárokat, ez ország fiait, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) őket megzavarva létfentartó munkájukban, családjuk fen tartásában: arra nézve Magyarországon törvény nincsen és ez is mindig csak tisztán szokáson és rendőri intézkedéseken és rendeleteken nyugszik. A t. miniszter urnak az a rendelete, a melyet az eperjesi kiutasítással szemben meghozott, nagyon megvilágítja ezen helyzetet. Mi történt ott? Már elmondtam. Az történt, hogy egy igen tisztességes munkásembert, a ki büntetve sem volt, egyszerűen politikai meggyőződése miatt kiutasítottak. A t. miniszter ur, mint belügyminiszter megígérte, hogy ő e tekintetben is fog e kérdés törvényes szabályozásáról gondoskodni, azonban, sajnos, még ma sem jutott a magyar parlament abba a helyzetbe, hogy állást foglalhasson az adminisztratív kiutasítás ezen nagyon veszedelmes módjával szemben és ezen minden alkotmányos és minden törvényes fogalommal szembeszálló módszer ellenében. Itt van egy eset, (Halljuk! Halljuk!) Egy nyomdászsegédet, valami Fürth nevűt, Deésről egyszerűen kiutasítottak azért, mert irt egy röpiratot — czime: »Jönnek a szocziálisták,« a melyet semmiféle kir. ügyész még máig sem inkriminált. Mit csináltak? A munkából elvitték, két évre Deésről kitiltották minden bírói Ítélet nélkül ós 14 napig folyton tolonczolták egyik községből a másikba. Az a szegény ember elrongyolva, egészségében tönkretéve, súlyos betegen érkezett Miskoíczra, illetőségi helyére, és mikor megérkezett, akkor kitűnt az ártatlansága. Folyamodott, hogy az illető munkaadó vegye vissza. Itt van a kezemben a munkaadó levele, a melyben azt mondja, hogy ő társadalmi helyzetét nem veszélyeztetheti azzal, hogy hatóságilag kitiltott embert visszavegyen a munkába, különben is ezen helyet már betöltötte. Hasonló esetek történtek ezen évben számos helyen, és a t. miniszter ur ma sem látta szükségesnek, hogy ezen nagy kérdés törvényes szabályozását megkísértse, vagy hogy nem egy konkrét esetben, hanem általános rendeletben, a melyet minden hatóságnak megküld, kifejtse a kiutasítás és kitolonczoltatás törvénytelenségét, ugy, a mint a t. miniszter ur megtette ezt az eperjesi esetben, és a mint ott is a törvényt és a rendet helyreállítani képes volt. A t. miniszterelnök ur igen helyesen beszélt a főrendiházban, a mikor azt mondta, hogy nincsen rendszerváltozás. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt mondtam. Már százszor mondtam, hogy nem így mondtam. Visontai Soma: Hogy csak módszerváltozás van! Széll Kálmán miniszterelnök: Sem így, sem ugy nem mondtam. Visontai Soma: Ha nem méltóztatott mon-