Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-66

66. országos ülés lifttö ínárczius 6-án, csütörtökön. 65 közelebb megengedett szocziáldemokrata népgyűlésen azt tapasztaliam, hogy a budapesti szociáldemokraták nem a szocziáldemokraták elveit hangoztatják, hanem a hatóság elleni izgatást szítják, tekintettel az utazó szocziálisták működésére, és tekintve — most tessék figyelni miniszterelnök ur — az eddig hatályon kivül nem helyezett 768/890. szám alatti belügyminiszteri rendeletre is — a főszolgabíró kitanitja saját belügyminiszterét, - és arra, hogy a Budapestről jövő szocziálista szónokok nincsenek megnevezve, a bejelentést tudomásul nem veszi és Bodonyit és társait elutasítja.« Itt van az, t. miniszter ur, a mit mondtam, hogy nem elégséges törvényt és jogot hirdetni, hanem a rendszer megalkotásának egyik főfeltétele, hogy mindent el kell hárítani, a mi egy régi, korhadt és törvénytelen rendszernek nemcsak bázisát, hanem egyenesen oszlopát képezi. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ugyanezen főszolgabíró ugyancsak a miniszterelnök urnak rendelete után, midőn megfelebbezték, ismét megtiltotta a gyűlést és ebben már arra alapítja a tilalmat (olvassa): »Értesítem Balog Gábor és társai dunavecsei lakosokat, hogy a bejelentett népgyűlést épen az általuk idézett 55287/901. számú alispáni rendelet intencziójához képest nem veszem tudomásul, mert az általam már kétizben megengedett szocziálista népgyűlésen a szocziálisták azon kijelentéseikkel, hogy a vagyonos osztály, s a hatósági közegek a szegény nép véres verejtékén szerzett pénzen élősködnek és dőzsölnek, a társadalmi osztály ellen izgatnak, holott épen Boros Mihály szocziálista, s társainak röpirata szerint, a »Népszava« szerkesztőségében begyült szegény nép filléreiből ennyi és ennyi fizetést húznak.« Megjegyzendő, hogy ugyanezen főszolgabíró nem hatósági iratokból, hanem egy ellenpártnak röpiratából vett adatokkal megint elég módot és ürügyet talál arra. hogy egy törvényes népgyűlést megtiltson. így történt ez Besiczán is, a hol szintén megtiltottak egy népgyűlést, pedig ott igazán volt oka népgyűlést tartani a munkásságnak, mert méltóztatik tudni, hogy ott egy régi szervezett, egy nagy anyagi erőkkel rendelkező és az ottani szegény bányamunkásoknak vagyoni feltételeit előmozdító egyesületet függesztett fel a miniszter ur egyszerűen alsó feljelentésre. Ma is fel van függesztve a resiczai bányaegyesület. Összegyűltek, hogy bajaikat megbeszéljék. Ott van szintén a resiczabányai főszolgabíró 1901. november 14-iki 4223. szám alatt kelt rendelete, melyben azt mondja, megtiltja a gyűlést, mert a napirendhez szólva, előreláthatólag bírálat tárgyává tenné a gyűlés az egylet felfüggesztésére vonatkozó hatósági intézkedéseket, a mi semmi körülmények közt nem engedhető meg. Minden társadalmi osztály elpanaszolhatja tehát bajait, csak ők nem. így pl. Resiczabányán 1901. november 16-án hasonló határozatot hozKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. tak; Szentendrén 1901. április 15-én 273. szám alatt hasonlót, t. i. a bejelentő egyének a népgyűlés lefolyása tekintetében megnyugtató biztosítékot nem nyújtanak, a mihez szintén nincs joga senkinek. Hasonló határozata van a székesfővárosi rendőrségnek. Budapesten, 1901. augusztus 29-én Pekáry rendőrtanácsos, főkapitányi helyettes. Ez alkalommal a munkások a Magyarország és Ausztria közti viszonyokat akarták tárgyalni. Itt van az eredeti végzés 9153. főkapitányi rendelet: »Nem veszem tudomásul a gyűlés megtartását, mert az osztrák állam belügyeinek nálunk népgyűlésen való tárgyalását hatósági végzésben tudomásul nem vehetem.« így történt Margittán, igy Szabadkán 1901. április havában. Lehet-e ily körülmények között azt mondani, hogy a gyülekezési jog, mint alkotmányunk egyik fontos biztosi téka, a mint erről az oldalról is hangoztatták, (a baloldalra mutat.) Magyarországon respektáltatik. Nem ugy vagyunk-e az egyesületi joggal is? Ez szintén egyik fontos biztositékát képezi a mi alkotmányunknak és mégis azt látjuk, hogy az elnyomott és alárendelt osztályok saját szervezésükben Magyarországon akadályozva vannak. Nagyon érdekes dokumentum jutott a kezembe. Én már évek óta folyton felpanaszolom azt. hogy mi alapon tagadja meg a t. belügyminiszter ur és a belügyminisztérium a munkás önképző- és szakképző-körök alakítását. Megtagadja az ürügyek csodálatos csoportosítása mellett. Bámulja az ember, hogy milyen leleményességgel tudnak bizonyos elveket felállítani, melyeket felváltva az egyik végzésben így, a másikban a változatosság kedvéért ugy adnak közre. A rendes sablon az utóbbi időben az, hogy nem is nézik meg az ügyet, hanem nem engedik meg azért, mert »azon czél alatt tulaj donképen más czél lappang«. Nem veszik tekintetbe, hogy hiszen módjában van felfüggeszteni az egyesületet a miniszter urnak, a mint csinálta Besiczán és a budapesti betűszedők egyesületével, a mit még most sem helyezett hatályon kivül. A munkásoknak nem engedik meg az egyesülést, mert tulajdonképen más czél lappang! Van olyan sablon, melyet különösen szombati napon szoktak használni, hogy t, i. a bejelentők nem bírnak elég intelligencziával, hogy ilyen egyesületet fentarthassanak. Yan azután a keddi napra is, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mit különösen az államtitkár ur szokott kibocsátani az ő rendeleteiben, melyekből fel is fogok egykettőt olvasni. Azt mondja az egyik, minthogy ugy is vannak már körök, kaszinók, sportegyesületek, a munkásosztály tehát szórakozhatik, nem szükséges neki munkás-szakképző egyesületet alakítani. Hogy mikép jönnek létre ezek a határozatok, az alsó fokok relácziói alapján. — mert mindig kérnek relácziót alulról, - erre t;