Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-77

382 77. országos ülés 1902 m ban. Én tudom, micsoda nehézségekbe ütközik ez a hatóság indolencziája, sokszor rosszakarata és rossz indulata szempontjából és ha már sikerült is felderíteni a borhamisítást, a büntetés olyan enyhe, hogy az. a ki hamis borokkal tízezreket keresett, igen könnyen elviselheti a csekély büntetést. Hiszen a büntetés maximuma tulajdonképen 300 frt és két hónapi elzárás, azonfelül a csinált boroknak megsemmisítése, már pedig azt hiszem, hogy ilyen nagyfontosságú ügynél nagyobb büntetéseket kellene' kiszabni ; a mikor egy szegény ember a szomszéd kertjéből egy-két almát vagy körtét eltulajdonít, vagy a szomszéd csirkéjét, elzárják esetleg hónapokig ; az oly borhamisítót pedig, a ki száz meg száz termelőt tönkre tesz és a fogyasztók egészségét rontja meg, csak pár száz forinttal büntetik meg. Ez tehát épen nem áll arányban a szőlőtermelőket érintő veszélylyel és kárral és épen azért nagyon sürgősnek tartom az 1893 iki borhamisítási törvénynek büntetési tételei szigorítását czélzó módosítását. (Helyeslés a néppárton.) A bor értékesítésére vonatkozólag örömmel csatlakozom azokhoz, a kik az olasz borvám felemelését óhajtják, mert tagadhatatlan, hogy az olasz bor behozatala főleg azért is veszélyes, mert az olasz borok, tudjuk, a legalkalmasabbak hamis borok készítésére és e réven több olasz bor fogyasztatik el, mint a mennyi behozatik, (Helyeslés és derültség a néppéirton.) Épen a borhamisítás szempontjából továbbá szintén fontos, hogy az Ausztriából nagy mennyiségben behozott borok különös figyelem tárgyát kéjjezzék, minthogy ott a borhamisítás úgyszólván szabadon folyik. Még egy kérésem van a t. miniszter úrhoz, a ki, mindnyájan tudjuk, a szocziális kérdések terén igen sok kérdést igyekszik megoldani, a mennyiben t. i. ezek a mezőgazdaságot érintik és sokat már meg is oldott. A kis üstök megadóztatásának kérdéséről akarok szólani. Az az adó, a melylyel épen a kis üstök sújtva vannak, érzékenyen sérti a szőlőtermelők és gyümölcstermelők érdekeit, mert hiszen egyes vidékeknek életérdekük tulaj dónk épen a kis üstök kultiválásában volt. Ma pedig az a szegény ember, a súlyos megadóztatás miatt, nem főzheti ki czefréjét, s igy saját főzésű pálinkája helyett kénytelen spirituszból készült és sokszor mérges anyagokkal kevert szeszt inni. Azért igen fontosnak tartom, épen a kisemberekre való tekintettel, hogy a t. miniszter ur hasson oda, hogy a pénzügyminiszter ur a szeszadó-törvény megfelelő szakaszát novelláris utón változtassa meg, s tegye szabaddá, mint ezen törvény előtt volt, a kis üstök főzését. Ezeket óhajtottam megjegyezni. (Élénk helyeslés a néppárton.) Dedovics Győr gy jegyző: Baross Károly! Baross Károly: T. képviselőház! Daczára annak, hogy t. képviselőtársaim közül többen szólottak ehhez a tételhez, méltóztassanak írczius 20-án, csütörtökön. nekem megengedni, hogy a magyar gazdasági élet ezen nevezetes és fontos ágával én is foglalkozzam. (HalljuJc! Halljuk!) Többen rámutattak már annak a katasztrófának a nagyságára, a mely a szőlők tönkremenetelével Magyarországot érte. Hát bizony az az elpusztult 409 ezer kat. hold szőlő óriási nemzeti kincs volt, sok száz millió forint érték ment benne tönkre, több ezer birtokos és a munkásosztályok széles rétegei vesztették el vele kenyerüket. Mikor a baj megjött, az első időkben összetett kezekkel állottunk vele szemben, még szakértőink sem voltak, kik a legprimitívebb útbaigazítást adták volna meg; nem volt anyagunk, a mivel a szőlőket rekonstruáltuk volna, s nem volt pénze a birtokos közönségnek — különösen azokon a vidékeken, a hol a szőlő képezte a főjövedelmet — arra, hogy a pusztult területeket újra beültesse. Az akkori földmivelésügyi költségvetésben 25—30—40 ezer forint volt felvéve a fillokszera elleni védekezésre. Darányi földmivelésügyi miniszter ur volt AZ. a, ki ezen a téren is a nagy eszközök politikájához nyúlt és az 1902-ik évi költségvetésben is 2,687.121 korona van felvéve a magyar szőlőtermelés érdekében. Nagy arányban fejlesztett ki mindent. Ott van a szőlészeti szakértelemnek terjesztésére a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam, a hol szakértőket képeznek ki; ott vannak a vinczellériskolák, a honnan 300 — 350 fiatalembert bocsátanak ki évenkint, a kik képesek a szőlőket kezelni. Különösen fontosak és a földmivelésügyi miniszter ur szocziálpolitikájára jellemzők a népies tanfolyamok. 1901-ben 992 volt 45.000 kisbirtokos és szőlőmunkás hallgatóval. Az állami telepeken időszaki, egyéves tanfolyamok vannak, a hol annyira kiképezik a munkást, hogy kisebb szőlőt tud kezelni és jó vinczellér lesz belőle. Ott van a néptanítók tanfolyama, a hol 1901-ben 160 néptanító lett ebben az irányban kiképezve, a kik szintén áldásai lesznek a községnek, a hol állást kapnak. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) A pinczekezelés terén is tanfolyamokat nyitott a földmivelésügyi miniszter ur és[nagy alkotása az országos szőlőművelési kísérleti állomás. Én erre igen nagy súlyt helyezek, mert még ma is az uj szőlőkulturának igen sok olyan kérdése van, melyet a puszta gyakorlat nem tud megoldani. Ott vannak a növénybetegségek, a melyekről nem tudjuk, hogy nem fognak-e még szaporodni. Azoknak a tanulmányozása, a védelem azokkal szemben, mind magasabb tudományos szakképzettséget és tudományos berendezést kivan. Itt van az oltás-módoknak tanulmányozása, különösen az amerikai fajok ellenálló képességének kikutatása a nagy mésztartalmú talajokkal szemben. _ (Igaz I Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) És szomorúan kell konstatálnom azt, hogy Magyarországon még nagy területek, vannak, a melyek nagy mésztartalmához nem talál-