Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

366 76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. egy nagy érdekeltség közreműködésével, különböző áldozatokkal, különböző igyekezettel létesült, most egyszerre egy kaptafára búzni, most egyszerre egyesíteni, ez nem olyan könnyű dolog és én legalább magam részéről soka sem tanácsolnám. Hogy pedig az egész tiszai ármentesitést az állam vegye át, az ellen én egész határozottan mindig felemelném szavamat. (Helyeslés jobbfelöl.) Nálunk az állam már úgyis nagyon sok téren omnipotens. Most még ezt is az állam nyakába varrjuk? Én ugy látom, hogy sokkal nagyobb hive vagyok az önkormányzatnak, mint igen t. barátom. (Tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsöbáloldalon.) Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy ott, a hol rendkívüli nagy megterheltetések vannak, nevezetesen emiitette a körös-zugi társulatot — nem tudom, az-e a hivatalos neve, de azt a legújabb társulatot említette, a mely a Körösnek a Tiszába szakadásánál létesült — hogy ott az állam segítsen, ezt ki nem zárom. Már előbb is rámutattam, hogy azokban az esetekben, a midőn egészen rendkívüli viszonyok állottak be, az állam az érdekeltségnek igazán mindig segitő kezet nyújtott. Egyben azonban teljesen és tökéletesen osztozom a t. barátommal és ez az, hogy én is elítélem az 1884. évi vízjogi törvényt, Ez egy szerencsétlen alkotás; (Ugy van t a szélsöbáloldalon.) hézagos, rossz, zavaros a maga intézkedéseiben és én is azt az igen meleg kérést intézem a földmivelésügyi miniszter úrhoz, hogy ennek a törvénynek revízióját minél hamarabb és minél alaposabban vegye foganatba. (Helyeslés.) Csak az iránt ne legyünk semmiféle kétségben, hogy a vízjogi törvénynek újból és helyesebb elvek szerint leendő megalkotása nem könnyű dolog. Ez hosszú és nagyon gondos tanulmányt igényel, mert ha a mostani rossz törvény helyett egy más törvényt hozunk, a mely nem sokkal jobb, akkor nemcsak hogy nem fogjuk javítani a helyzetet, hanem még rosszabbá fogjuk tenni, mert uj intézkedésekhez kell hozzászokniuk a viszonyoknak és az embereknek, a melyek magukban véve nem lesznek jobbak, mint a mostaniak. Malum bene positum non est loco movendum, igy szól a latin közmondás. Ismétlem, én azt a nagyon meleg kérést intézem a miniszter úrhoz, legyen szíves a vízjogi törvény revízióját minélelőbb foganatba venni. Igazán sajnálom, hogy ebben a kérdésben, ha már vita indult meg, az egész vitának karaktere ilyen retrospektív jelleget öltött, hiszen a vizármentesitéseknek mégis csak a legnagyobb zöme már be van végezve, mert ugy a Tisza, mint a mellékfolyói mentén, a hol a legnagyobb árterek vannak, a mentesítés nagyban és egészben be van fejezve és azok a mentesítések, a melyek más mellékfolyók mentén még történhetnek, azokhoz képest, a melyek már eddig végre lettek hajtva, mégis csak alárendelt jelentőségűek. Én azt hiszem, hogy ugy a képviselőháznak, mint a kormánynak igenis kiváló gondot kell fordítani a vizimunkálatokra, különösen a mederszabályozásokra, abból a szempontból is, hogy a hajózást előmozdítsa, (ügy van! a jobbés a baloldalon.) És én nagy örömmel üdvözlöm a t. miniszter urat, hogy a maga költségvetésében a Tisza egyik nevezetes mellékfolyójának szabályozására, t. i. a Körösökre máris 500.000 koronányi hitelt vett fel. Természetes, hogy ez a dolognak csak kezdete, mert én mindent el szeretnék követni, hogy a t. miniszter urat és az egész kormányt ebben az irányban való működésre mentől inkább serkentsem és abban megerősítsem, (átalános helyeslés.) hisz azt nem kell bizonyítanom, azt tudja itt mindenki, hogy mennyivel olcsóbb a viziszállitás, mint más szállítás. (Ugy van!) Mindenütt, a kinek módjában van a maga terményeit vizén szállítani, daczára annak, hogy a vizi állomásokról a vasúti tarifák olcsóbbak, mint más állomásoknál, a maga terményeit mégis vizén szállítja. Ez pedig legnagyobb bizonyítéka annak, hogy mily előnynyel jár a szállítás e módja főleg egy olyan országra, minő hazánk, a melynek termelése főleg mezőgazdasági termékekből áll, a honnan olyan tárgyak kerülnek ki, a melyek nem ipari czikkek, a melyeknek nagy értékük van, hanem nyerstermények, a melyeknek értékük, súlyukhoz képest, aránylag csekély; mert ily országokban az olcsó szállításnak rendkívül fontos szerepe van. Az előttem szólott t. képviselőtársam felhívta a miniszter urat, jiogy erre vonatkozólag a maga terveit közölje. Én minden ilyen törekvést a legmelegebben üdvözlök és azért nagyon melegen üdvözlöm Hertelendy t. barátomnak mai felszólalását is, a ki a miniszter urnak figyelmébe ajánlotta a Sió-csatornának hajózhatóvá tételét, a mely mindenesetre csekély költséggel tehető meg, habár nagyobb is lesz a költség — nézetem szerint — mint a hogy azt ő számította. De akárhol van nekünk az államban folyóvizünk, a mely hajózhatóvá tehető, ne kicsinyeljük azt, ne vegyük azt kicsibe, hanem igyekezzünk azt mindenütt a hajózás és a közlekedés czéljaira felhasználni. Ha mi látjuk azt, hogy a külföldön micsoda haszontalan patakokat használnak fel, hogy a hajózást lehetővé tegyék, lehetetlen azt nem helyeselnünk, ha valaki felhívja a miniszter ur figyelmét, hogy egy olyan folyóvíz, mint a Sió-csatorna, a mely természeténél fogva nagyon kis javítással tehető hajózhatóvá és a mely csak egy kis zsilipnek létesítését követeli erre a czélra, hajózhatóvá tétessék. Hiszen olyan folyó, minő a Körös, minő a Vág alsó része, minő a Szamos, más országokban egy virágzó és fényes hajózásnak volna színhelye. (Ugy van!) Méltóztassék csak megnézni, micsoda nyomorult pocsolya a Spree, Berlin mellett és micsoda óriási forgalmat közvetít Berlin számára?