Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-75
340 75. országos ülés 1902 márczius 18-án, kedden. zitiv számitások, — a mennyiben statisztika alapján pozitive számítani lehet, — azt mutatják, hogy miután körülbelül 10 millió hold a kisbirtok területe és miután azt lehet venni, hogy egy harmadrésze ezen birtokterületnek oly kölcsönnel Tan megterhelve, mely nem szorul konverzióra, vagy nincs is megterhelve, mely a rendezést nem venné igénybe, körülbelül 6 millió hold terhének a rendezéséről van szó. Ha ezt átlag 50 írtjával tartom rendezhetó'nek, akkor körülbelül 300 millió az, a miről itt szó lehet. No méltóztassanak megrettenni, hogy dobálódzunk a milliókkal, nem egy nap alatt kell megcsinálni, nem is ajándék, nem fond perdu ez, az állam csak a maga jótállásával, hitelével gyámolitólag nyúl oda, a hol a végelgyengüléssel küzdenek és lehetó'vé teszi, hogy a kizsákmányolás ellensulyoztassék. T. ház ! Egy 5 1 /2°/o-kal kontrahálható kölcsönről lenne szó, mely záloglevél alakjában nyujtatik, melyben az amortizáczióra számítunk 4'35-ot, a tartalékalap számára '•/Vet, árfolyamkülönbözet kiegyenlítésére, hogy százért százat kapjon, nehogy árfolyam diszázsiója legyen, körülbelül 0'15 fillért vagy krajczárt, e mellett körülbelül 1 J4 a !o lenne a kezelési költség. Nem mondom, hogy az operáló intézmény a minisztériumban állíttassák fel, de igenis ugy, hogy azok az intézetek, melyek záloglevelekkel foglalkoznak, szindikátusszerüleg egy intézetet alkossanak, de nem ugy, hogy mikor az egyik azt mondja, hogy a tárczája tömve van, neki elég, visszautasítással feleljen, hanem egy intézet, mely ad hoc létesíttetett, melynek zálogleveleit a kormány váltja magához ideiglenesen, nehogy azok csökkenjenek az értékben, a mi a tartalékalapokból, pénztárkészletből igen könnyen megvalósítható, mert évenkint legfeljebb 5—6 millió koronáról lehetne szó. Ennek az intézetnek ily módon való felállítása mellett lehet oly tartalékot is létesíteni, a mely nem áll példátlanul. Méltóztassék csak a külföldre nézni, vannak ott intézetek, melyek az ilyen kis kölcsönök számára létesített tartalékból rossz esztendőben, mikor a kisgazdának mindene elpusztul, árviz vagy jég folytán, fizetik az annuitást, nehogy a kisgazda az adósság alatt elpusztuljon. Ezt a kérdést nem lehet ugy elintézni, hogy szép dolognak veszszük, hogy egyik-másik helyen megmozdult a lelkiismeret, hanem tessék erélyesen kézbe venni a dolgot és azt a 300 milliót 10—15 év alatt successive a nép közé bocsátani. Évenkint 20—25 millió forgalomba hozásáról van szó, nem is kölcsönről, hanem csak a jótállásról. Méltóztassék ezt a nép rendelkezésére bocsátani és ezzel a nép százezreit, mondhatni millióit a haza számára megmenteni, itt tartani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem emlékszem, hogy képviselőtársaim közül ki volt ki azt mondotta, hogy a föld értéke leszállt egy harmadára; talán épen Baross János képviselő ur, a ki pedig ebben a kérdésben tájékozottabb, semhogy ezt általában komolyan mondhatná. De mégis van — sajnos — némi igazsága. Azokon a helyeken, hol a kisbirtokos nem kap földhitelt, hol a takarékpénztártól 12—14 százalékos váltókölcsönt kap, melyet három havonkint meg kell ujitani, mely után közvetítést, utánajárást kell fizetnie és a legkisebb akadály miatt óvási költséget kell fizetni, ugy, hogy tulajdonképen a kölcsön után 20 százalék kamatot fizet, azokon a helyeken, ha egy féltelkes kisbirtokon 500 forint teher van, akkor az a birtok elvesztette értékét, mert nincs rá vevő. Tessék a pénzforrásokat megnyitni, tessék azt a kisbirtokot olcsó törlesztési költséggel megterhelni és méltóztatik majd látni, hogy a melyik nap az a törvény életbe lép, ott, hol most nagy nyomorúság van, hol államsegélylyel, adóelengedéssel, vetőmagkiosztással, állattenyésztéssel kell belenyúlni, ott meg fog szűnni az ínség s a birtok ára kétszeresére, háromszorosára fog emelkedni. Természetes, hogy nincs vételkedv ott, hol a birtokhoz forgótőkét, befektetési tőkét szerezni nem lehet. Méltóztassék megnyitni a pénzforrásokat, s meglesz a vételi kedv s nem lesz eladási kedv, a mi sokkal fontosabb, mert az a nép érezni fogja, hogy azt a birtokot magának és gyermekének képes megtartani. (Igaz! Ugy m vanl a szélsobaloldalon.) Összefügg ezzel nem egy kérdés, mely a földmivelésügyi miniszter urat közelről érdekli. A gyümölcsészetre oktatjuk, buzdítjuk a néj)et. De uramíia! Hogyan ültessen fát arra a területre, milyen lélekkel kapaczitáljuk a faültetésre, midőn birtoka 10—20 perczentes kölcsönnel van megterhelve és mindennap végrehajtás alá kerülhet ! Nyugodt, állandó hitel, állandó berendezkedés szükséges ahhoz, hogy a népet ilyenek létesítésére ösztönözhessük. Ezek azok, a miket ezen kérdéssel kapcsolatban a t. miniszter ur szíves figyelmébe ajánlok; egyébként ezt a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Igen t. képviselőtársam beszédének legnagyobb részében oly tárgyakkal foglalkozott, melyek engem is kiválóan érdekelnek és kiválóan fontosak azon tárcza szempontjából is, melyet képviselek; első sorban azonban más tárczákat érdekelnek. Foglalkozott ugyanis a kivándorlás és bevándorlás kérdésével, melylyel az igen t. miniszterelnök ur mint belügyminiszter ur nemcsak foglalkozik, hanem erről a kérdésről e házban nem régen kimerítően nyilatkozott is, és annyira előrehaladott stádiumban vannak az e tárgyban a törvényhozás elé terjesztendő munkálatok, melyeket czélba vett, hogy igenis, személyes értesülésem szerint már megtörténik mit Barta Ödön képviselő ur még csak kivan,
