Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-75

75. országos ülés 1902 márczius 18-án, kedden. 331 ezelőtt két esztendővel Amerikában a szélviha­rok elpusztították a gyapottelepeket és nem termett gyapot, akkor azalatt az egy-két év alatt fölemelkedett a gyapjú ára. Mikor a gya­pot ismét jó termést hozott, a gyapjú ára le­szállott. Én nem tudom, hogy mikép lehetne annak módját megtalálni, hogy az ilyen hamisított szövetek ne kerüljenek forgalomba mint tiszta gyapjúszövetek, hanem azt érzem és látom, hogy egyedül csak az volna a juhtenyésztés fellendí­tésére a legalkalmasabb, hogyha az ilyen szur­rogátumoknak más czim alatt való elárusitását megakadályoznák. Én tehát arra kérem a t. iöldmivelésügyi miniszter urat, hogy a gyapjú árának felemelése és általában a juhtenyésztés fellendítése czéljából méltóztassék az általam elmondottakat megfigyelni és valami módját kitalálni annak, hogy az ilyen hamisított szö­vetek ne jöjjenek forgalomba. (Helyeslés a szélsöbalolda Ion.) Ezeket voltam bátor igen röviden előadni. Magyarországra és különösen a magyar Al­földre nézve nem közömbös az, hogyha a juh­tenyésztést egészen abba kell hagyni. Én például hivatkozom Karczagra, a hol lakom. Karczagon 1861-ben, mikor én elkezdtem gazdálkodni, még 120.000 darab birka volt; ma nincsen több, mint 4000 darab. A mikor ennyire leszállt egy ilyen hasznot hajtó állattenyésztési ág, akkor igazán kétségbe kell a fölött esni, hogy hová jutunk. Még egyszer ismétlem azon kérésemet, hogy méltóztassék ezen kérdést megszívlelni és a megfelelő intézkedéseket tenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja el) T. ház! Az ülést újra megnyitom. A men­telmi bizottság elnöke kivan a háznak előterjesz­tést tenni. Perczel Dezső, a mentelmi bizottság elnöke: T. ház! Méltóztatott a t. ház folyó hó 8-án tar­tott ülésében Horváth Gyula képviselő urnak az ő mentelmi ügyében tett bejelentését a mentelmi bizottsághoz utalni azzal, hogy tíz tegye meg jelentését. Minthogy a mentelmi bi­zottság nincs abban a helyzetben, hogy beter­jeszsze jelentésót, a mentelmi bizottság nevében és megbízásából van szerencsém kérni a t, házat, hogy a határidőt három vagy négy nappal meg­hosszabbítani méltóztassék; péntekre minden­esetre be fogjuk ezen jelentést a jegyzőkönyvvel együtt terjeszthetni. Kérem, méltóztassék ezt a halasztást az ügy érdekében megadni. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a ház a péntekig való meghosszabbítást megadja, (Helyeslés.) Nessi Pál: Nem helyes! Elnök: Következik a napirend folytatása. Kubik Béla jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: A havasi tejgazdasággal kap­csolatos, helytelenül úgynevezett rutén akczió az a kérdés, a mely ezúttal felszólalásra késztet. Ismételve volt szerencsém megmondani ebben a t. házban, hogy helytelen azon kifejezés, a mely közkeletűvé vált azon megjelölés helyett, a me­lyet a bizottság annak eredetileg adott, és a mely utóbbi időben a iöldmivelésügyi miniszté­rium hivatalos irataiban is használatos, t. i. »a Kárpátok alján lakó nép megmentésére indított akczió«. A rutén akczióval kapcsolatban áll mindaz, a mit én a iöldmivelésügyi miniszter ur figyelmébe óhajtok ajánlani. Azért méltóztassék megengedni, hogy ha nem egészen és kizárólag az u. n. havasi tejgazdaság kérdésével foglalko­zom, hanem foglalkozni fogok azokkal az okokkal is, a melyek a havasi tejgazdaság czimü észak­keleti kárpáti akczió megindítására vezettek, t. i. az ottani szegény nép és kisbirtokos osztály nehéz helyzetével és annak szükséges orvoslásá­val, az ennek nyomában kifejlődött és érzékenyen érezhető kivándorlás kérdésével, és ezek kapcsán az u. n. kisbirtok-hitel rendezése kérdésével. (Halljuk! Halljuk /) Megtörtént velem, t. képviselőház, a föld­mivelési tárcza tárgyalása közben az az egészen szokatlan megtiszteltetés, hogy közbeszólóként szerepeltettek a nyilvánosság előtt olyan napon, a mikor nem is voltam szerencsés az ülésen jelen lenni. Méltóztassék tehát megengedni, hogy mielőtt a témáimmal oki összefüggésben álló kérdésekkel foglalkoznám, ez^ ellen az itt a házban kiosztott »Országgyűlési Értesitő«-be becsúszott közbeszó­lás ellen emeljek óvást. Uray Imre t. képviselő­társam ugyanis azt mondta: »Persze, az összes könyvvezetésük mind német, egy betűt magyarul nem leveleznek.« Erre a napló szerint ez kö­vetkezik : »Barta Ödön: Magyarországon soha sincsenek.« Én ezt a közbeszólást nem tettem, nem tehettem, mert akkor nem voltam Budapesten, tehát nem lehettem az ülésen. De ha közbeszól­tam volna, ez a közbeszólás nem felelt volna meg az én tudomásomnak. Mert ennél a kér­désnél, a hol ez a közbeszólás nekem imputálva beillesztetett, arról volt szó, hogy egyik nagy hitbizomány tulajdonosa, gróf Schönborn Buch­heim Ervin, Magyarországon sohasem lakik. Ez jDedig egy olyan téves megjegyzés, a melyet én nem hagyhatok szó nélkül. Mert igenis köz­tudomású dolog hogy régebben is volt Munká­cson lakásuk az uradalmi kastélyban és ha nem tartózkodik állandóan Magyarországon, ideig­lenesen sokat időztek itten. Ujabb időben azon­ban ifjabb gróf Schönborn állandó lakást ren­dezett be birtokai egyikén, a munkács-szent-mik­lósi hitbizományi uradalomnak egyik igen szép pontján, a hitbizományi bíróság engedélyével nagy összeget fektetett be egy kastély építésébe és családjával ott lakik, ifjú nejét is oda hozta. (Tetszés.) 42*

Next

/
Oldalképek
Tartalom