Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-75

328 75. országos ülés 1902 költségvetésben már hosszabb idő óta egy tétel van felvéve, a mely a felállítandó gazdasági iskola előkészítésének költségeit van hivatva fedezni. Én a gazdasági főiskola kérdésével kap­csolatban, daczára ezen megtartandó ankétnek, egynémely momentumot kiemelendőnek tartok annál is inkább, mert többször érintetett már itten a gazdasági főiskolák kérdése. Nagyon megoszlanak a nézetek abban a tekintetben, hogy tulajdonképen a gazdasági fő­iskola hol volna leghelyesebben elhelyezhető: a vidéken-e vagy a központban ? Ha Magyarország olyan állam volna, mint a melyekre itt ismétel­ten hivatkoztak, mint pl. Németország, vagy Francziaország, vagy mint pl. csak Ausztria is, a hol a fővároson kivül jelentőségteljes czentru­mok vannak, a hol egyetemek régi idő óta fenn­állanak, a hol a szükséges tanerők rendelkezésre állanak, a hol az ifjúság azt a szélesebb látó­kört, a melyre a gazdaközönségnek nagyon is szüksége van, megnyerheti: akkor én a magam részéről szó nélkül csatlakoznám azoknak néze­téhez, a kik a vidékre akarják a gazdasági fő­iskolát helyezni. Azonban, a kik a gazdasági fő­iskolát Magyarországon a vidékre akarják he­lyezni, eltévesztik a czélt, a melyet tulajdon­képen a gazdasági főiskola szervezésével szolgálni akarunk. Mert a gazdasági főiskolának nem az a czélja, hogy gyakorlati oktatást adjon, hanem, hogy a legmagasabb theoretikus oktatást adja meg. Már pedig a fővárosban elhelyezett gazda­sági főiskola egyedül képes — a magyarországi viszonyokat véve figyelembe — azt a szükséges magasabb theoretikus szakképzést megadni, a melyre a gazdáknak szükségük van. Mert mél­tóztassanak figyelembe venni azt, hogy a főiskola Budapesten a legszükségesebb segéderőket már is bírja. Itt van pl. a technika, a hol a gépé­szet, a földmértan, a chémia szintén oktattatik azokban a keretekben, a melyekben a gazdasági főiskolákban arra szükség van. Itt van a filo­zófiai fakultás, a hol a fizikai tudományok ok­tattatnak, továbbá a növénytan, az állattan, az ásványtan, a melyek ugyanazon keretekben ok­tat tatnak, a mint arra a gazdáknak szükségük van. Itten van azután az állatorvosi akadémia, a hol az állatgyógyászatot, az állategészségügyi rendészetet megtanulhatná az ifjú; itt vannak különböző előkészítő szaktanfolyamok, a szőlő­szeti, az erdészeti szaktanfolyam, több kísérleti állomás stb., stb., szóval mindazon intézmények megvannak, a melyeket csak egyesíteni, össze­kapcsolni kell és megvan a gazdasági főiskola a nélkül, hogy nagyobb befektetésekre és mil­liókra volna szükség. De egyébként, t. képviselőház, felesleges és túlzott az az aggodalom, a melyet a főiskolának a fővárosban való elhelyezéséhez fűznek. Hiszen ha ez be nem vált volna, akkor már sem Paris­ban, sem Berlinben, sem Bécsben nem volna gazdasági főiskola, pedig ott tapasztalataink sze­rint kitűnően beváltak ezek az intézmények. márczius 18-án, kedden. Felesleges tehát azon aggodalom, hogy Buda­pesten be nem válhatnék az intézmény. Az az ellenvetés, hogy az ifjúság itt talán nagyobb erkölcsi kísértésnek van kitéve ; ezt ellensúlyozni lehet olyan tanrend megállapításával, a mely lehetetlenné teszi azt, a mi ma a jogon van, hogy olyan tanszabadság létezzék, a mely meg­engedi az ifjúságnak, hogy akkor ne tanuljon, a mikor neki tetszik. Tessék oly r an tanrendet életbeléptetni, mint a minő a technikán van, hogy az előadások hallgatása kötelező, akkor az aranyifjuságnak nem lesz módja arra, hogy idejét másra hasznositsa, mint a tanulásra. A legfontosabb argumentum azonban a főiskolának Budapesten való elhelyezésére az, hogy a főiskolát olyan elemek fogják látogatni első sorban és túlnyomóan, a kik nem kenyér­keresetkép keresik fel azt az intézményt, hanem a kik hivatottak arra, hogy Magyarország gaz­dasági politikájában vezérszerepet vigyenek, és hogy itt olyan elemek is hallgathatják a főis­kolai akadémiát, a kik tulajdonképen nem a gazdasági pályára készülnek, hanem, mondjuk, a jogi vagy közigazgatási pályára, azok is nagy hasznát veszik annak, hogy ők mellékesen a gazdasági főiskolát is látogathatják és a szük­séges szakismereteket megszerezhetik. A legfontosabb kérdés, a melytől a tan­ügynek végleges rendezése függ és a melyre különösen is felhívom a miniszter ur figyelmét, az, hogy ma a minisztériumban olyan sokoldalú ennek az ügyosztálynak a működése, hogy lehe­tetlenség azt ma mint egy alosztályt kezelni és különösen lehetetlenség oly fontos másik osztály­lyal összefüggőleg kezelni, mint a minő az állat­tenyésztés. Az állattenyésztés és a gazdasági szakoktatás olyan heterogén kérdések a minisz­tériumban is, hogy lehetetlenség ezeket egységes vezetés alatt egyesíteni. A gazdasági tanintézetek, a kísérletezés és általában a mezőgazdasággal kapcsolatos ügyek vannak olyan fontosak, hogy a földmivelésügyi minisztérium ezek közlésére önálló osztályt lé­tesítsen. És én azt hiszem, hogy tanügyünk emelésére ez az egyetlen és helyes mód és ezzel fogjuk elérni azt, hogy tanügyünk az egységes vezetés révén egységes alapokon fejlődjék. A gazdasági főiskola szervezését különösen szükségessé teszi a gazdaközönségnek az a sé­relme, hogy a gazdasági tanintézetek és akadé­miák egyike sem képesít arra, hogy a végzett gazda a földmivelésügyi minisztériumban tiszt­viselő lehessen. Vagy a kvalifikaczionális törvényt kellene megváltoztatni, vagy pedig olyan gazda­sági iskolát alkotni, a mely a szükséges kvalifi­kácziót is megadja a gazdának arra, hogy a közigazgatásban, mint tisztviselő, részt vehessen. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert egé­szen máskép menne a földmivelésügyi miniszté­rium vezetése akkor, ha az a tisztviselő a gya­korlatban szerezné meg az ő képesítését és a miniszteri tanácsosok és a vezetők nem a gya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom