Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-75

326 75. országos ülés 1902 márczius 18-án, kedden. megalkotása iránt intézkedni és szándékozik-e az állategészségügyi törvényt különösen a ragályokra vonatkozólag a viszonyoknak megfeleló'leg átalakítani olyképen, hogy a ragályos betegségben kiirtott állatok értéke megtéríttessék a kárvallottaknak. Kérem tehát, nyugtasson meg a tekintetben minket a miniszter ur, mert ez országos kérdés, ezt ily állapotban hagyni egyértelmű a gazdák érdekének elhanyagolásával. (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi miniszter ur kivan szólani. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. képviselőház! A mi először a szavatossági törvényt illeti, a melyre Papp Elek t. képviselőtársam hivatkozott, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ez a kérdés nem kerülte el figyelmemet és hogy az igazságügyminiszter úrral e tárgyban érintkezésbe léptem. Az igazságügyminiszter ur óhajtaná, hogy az együtt döntessék el az általános magánjoggal. Azonban, miután annak elkészítése még soká elhuzódhatik, azt hiszem, megfontolás tárgyává fogja tenni, hogy nem kellene-e ezen törvénynyel, kiszakítva azt a magánjog keretéből, a törvényhozás elé jönni. (Általános helyeslés.) Gróf Zichy Aladár t. kéjjviselő ur és Papp Elek t. képviselőtársain is felvetették a takonykór kérdését. Erre nézve mondhatom, hogy a veszély távolról sem oly nagy, a mint az feltüntetve lett, mert, ha jól emlékszem, Magyarországon csak 44 községben van takonykor. De nem zárkózom el az elől, hogy e kérdéssel behatóan kell foglalkozni és mindent el kell követni, hogy a takonykór kiirtassék. Lényeges haladást jelent e téren a mailemnek, mint diagnosztikus szernek feltalálása, Azelőtt, mielőtt a malleint fel nem találták, kénytelenek voltak egész községeket elzárni annyira, hogy a lovak még a gazdasági művelés végett sem mehettek ki a határból. Most pedig a mailein alkalmazása után a lovak nagy részét felszabadithatjuk, csak azokat vagyunk kötelesek elzárni, a melyek reagálnak. Felemlítette gróf Zichy Aladár képviselő ur, hogy megfontolandó, hogy nem kellene-e a kóbor czigányok lovait szorosabb felügyelet alá venni. E kérdéssel- igenis foglalkozom és örvendenék, ha lehetne oly megoldást találni, a mely az állategészségügyi szempontnak és az igazságnak is megfelel. A sertésvész kérdésével is foglalkozott gróf Zichy Aladár képviselő ur és utalt arra, hogy a gyakorlatban sokszor kijátszatnak a hatósági intézkedések. Erre azt vagyok bátor felelni, hogy teljesen hatályos intézkedéseink csak akkor lesznek, ha az administráczió reformjával, a melyet mindnyájan várunk és remélünk, e részben is biztosabb állapotok teremtetnek. A gümőkói-ral is foglalkozott a t. képviselő ur. E tekintetben is nagy haladás van, mióta a tuberkulint mint diagnosztikus szert feltalálták. A gümőkórral én behatóan foglalkozom, és számos intézkedést is tettem. Épen azon indokból azonban, hogy túlságos zajt ne csapjunk a dologgal, ezen intézkedések közzétételét szűkebb keretekben tartom. (Helyeslés jobbfelbí.) Wittmann János t. képviselőtársam egy nagy filippikát tartott az állategészségügy mai rendszere ellen. Hát kérem, igazságosnak kell lenni. Az bizonyos, hogy a mi állategészségügyi állapotaink és állatorvosaink szakképzettsége a múltban igen sok kívánni valót hagyott hátra. Máról holnapra egy törvénynyel ezen változtatni nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) De igenis, lényegesen haladt, lényegesen emelkedett a színvonal. Ezt mindenki megmondhatja, a ki a gyakorlatban az ő működésüket figyelemmel kiséri. (Igaz! Ugy van! a jobb- és aszélsöbaloldalon.) Különben maga a t, képviselő ur is elismerte, hogy az állategészségügyi osztály főnöke, vagy annak vezetése ellen semmi kifogás sem lehet. Már most az kétségtelen, hogy máról holnapra e helyzetet nem fogjuk javítani, de azáltal, hogy az állatorvosi akadémián magasabb kvalifikáczióhoz kötöttük a felvételt, azon számos ösztöndíj által, a melyet ottan alapítottunk, a fizetések rendezése által és hogy most máimindig jobb és jobb családok fiai lépnek erre a pályára, azt hiszem, hogy rövid idő alatt még jobb állapotok fognak előállani. De még egyet tartozom megjegyezni: hogy nemcsak az állatorvosok közt, de a gazdák közt is vannak olykor hibásak. Mert igaz, hogy ha pl. van valakinek egy 30 marhából álló állománya, s eladta azt az állományt és az utolsó perezben kitör egy betegség, bizony annak a gazdának nagy kára van. De ha eltitkoltatik a betegség és aztán felfedeztetik Németországban, vagy pedig Ausztriában, akkor egy gazda helyett ezer gazdának lesz kára. (Ügy van! a jobboldalon) Az az egy ember talán vesztett volna három ezer frtot, de az összesség vészit, hogyha ez eltakartatik vagy r fel nem fedeztethetik, három millió frtot. Én miniszterségem alatt azt tapasztaltam, hogy a legigazságosabb emberek is a saját dolgukban olykor felette igazságtalanok szoktak lenni. Egyes esetekből nem szabad kiindulni, egyes esetek miatt nem szabad elitélni az egészet. A szabályrendeleteket is kifogásolta a képviselő ur. Igaza van; a szabályrendeletekben sok felesleges van, de én kénytelen vagyok azokat a szabályrendeleteket igy alkotni. Miért? Mert Magyarország nem fogyasztja el azt az állatállományt, a melyet termel. Magyarország kiviteli ország; Magyarország, ha ki akarja vinni az állatállományt, kénytelen alkalmazkodni más országhoz. Én kénytelen vagyok oly szabályrendeleteket csinálni, a milyeneket Németország vagy Ausztria csinál, akár jók, akár