Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

74. országos ülés 1902 márczius 17~én, hétfon. 299 ellenértéket, ellenben kapott földet, kapott szabad tulajdont és szabadságot! És méltóztassanak megnézni, méltóztassanak elmélkedni a fölött, hogy egyfelől az államot alkotó nemzet egyik ága miként sorvadott el ezen intézmények hatása alatt, és hogy másfelől ugyanezen intézmények hatása alatt miként fejlődtek ós erősödtek a nemzetiségek. És ha ezt figyelmére méltatja a t. képviselőház, akkor egészen természetesen az a kérdés merül fel, hogy vájjon az 1867. év mindazt, a mit a nemzet e faj ellen, vagyis a mit a nemzet e faj elhanyagolása által önmaga ellen mulasztott, helyre pótolta-e? A székelység is ezt hitte és remélte, mert a midőn a 1848-iki év nagy vívmányainak megvédelmezésére ez a nemzet fegyverbe sorakozott, aligha nélkülözhette volna az edzett székely harczosokat, és ők, bár tudták, hogy rajok nézve gazdaságilag mit jelent az 1848, hiven és becsületesen a nemzet mellé állottak a védelmi kötelezettség teljesítésében. (Ugy van! jobbfelöl.) Tette pedig azért, mert hitte és remélte, hogy ha az alkotmányos szabadság Magyarországon felvirrad, ámbár gazdaságilag mindenét elvesztette e nagy küzdelemben, vérét ontva ugy, a mint azt Petőfi megénekelte, számitott arra, hogy az alkotmányos Magyarország és az alkotmányos szabadsággal rendelkező magyar nemzet reá is fog gondolni és kártalanítani fogja őt azon vesztett jogokért, a melyeket a köz és a nemzet javára áldozott. És 1867 óta hihetetlen, képtelen eljárás vétetett foganatba a székelység ellen a magyar törvényhozás és a kormányok részéről. Hiszen az 1867-iki törvényhozás elkezdte a nemzetiségeket favorizálni, meghozta az 1868 : XLIV. t.-cz.-et, mely a nemzetiségek egyenjogúsításának hihetetlen mértékét tartalmazza, a mely már a magyar fajra nézve kezd veszélyessé válni. Rendezte a Királyföldet, — a Fundus regiust, — vagyis a Szászföldet; kiszakította a szász egyetemi vagyont és intézményekkel vette körül, hogy az a szászok javára örök időkön át biztositható legyen. Rendezte a naszódi erdőségeket, állami kezelésbe vette és ott, azokat a román testvéreket — én irigylem érte őket — irigylem, hogy igy van, de nem sajnálom, hogy ott a román testvéreket segiti a magyar kormány akkép, hogy az a román minden közterhet az állam által részére beadminisztrált jövedelemből fedezheti és számára még kulturális és egyéb czéljaira tekintélyes összegek maradnak. A Szászföldön megváltotta a magyar törvényhozás a papi tizedet, államilag kártalanittattak; a székelyeken pedig rajta hagyattak az összes felekezeti terhek, a legsúlyosabb és a legigazságtalanabb teher, mely valaba és valahol létezett. A szászok tizedét, mint mondám, államilag váltották meg. Közérdekből a vámháborut felvette Magyarország Romániával szemben, s a székely előtt az egyetlen piaczot, a hol házi ipari czikkeit értékesítette és a mivel nyomorult életén valamit segíthetett, állami és közérdekből előtte bezárták; háziipara tönkre ment, és e czimen minden jövedelemtől elesett. Állatforgalma ezen vámháboru folytán teljesen tönkre ment. És beérte a magyar törvényhozás és a magyar kormány ezzel ? ííem! Mintha teljesen az lett volna a feladata és czélja, hogy azt a fajt onnan kisajátítsa, jött az úgynevezett birtokrendezési törvény, és a mint a szászok, s románoknak a birtokközösségek fen tartása ökonomiailag teljesen szükségszerű dolog volt és a mint látjuk, helyes is, a mint ezen szükségszerű dolgot ott a magyar állam és a törvényhozás létesítette is számukra, addig minket oda vont a nagy magyar Alföld színvonalára és nálunk elkezdett erdőt arányosítani és birtokot rendezni. Hogy minő természetű ez a birtokrendezés és hogy milyen hihetetlen csapás az arra a népre, legyen szabad egypár példával illusztrálnom, — mert azzal csak illusztrálni kívánom, — mert hiszen ezt a kérdést egy rövid felszólalás keretében kimeríteni úgysem lehet, Az arányositási törvény pl. elrendeli, hogy a közterületek először a községek, másodszor az egyesek közt arány szerint osztassanak fel. Első ilyen törvény volt az 1871 : LY. t.-cz. És itt a törvény ismét egy kivételt statuált 11. §-ában, a mely a szász birtokközösségeket kivette ezen törvény hatálya alól; (Mozgás.) mert kimondta, hogy a szász községek birtoka oly allodiális majorsági természetű birtok, a mely arányosítás tárgyát nem képezi. Az eredményt tessék megnézni. Egyetlen szász községet nem találunk, a hol községi vagy közterheket pótadóból fizetnének. Minden szász község ezen közterheket a községi vagyonból hordozza ma is, ugy mint a székely azelőtt, sőt feleslegei maradnak, ugy mint a székelynek is maradtak azelőtt. De reánk nem parancsoltak, hogy ti pedig kötelesek vagytok elarányositani birtokaitokat. Gazdaságilag egy non sens volt az arányosítás; helyileg egy képtelen gondolat, de erőszakosan megcsinálták. És daczára annak, hogy ki lehetett itt a zöld asztal mellett számítani, hogy ezen birtokrendezési eljárásnak soha és semmi körülmények közt a nagy tömegekre nézve előnye nem lehet, haszon belőle nem várható, a törvényhozás azt mégis elrendelte és pedig ezen népnek a terhére, kötelezvén a költségek hordozására. Már most, t. ház, méltóztassék az előadottakból végiggondolni, hogy az 1848-ban teljesen köztehernélküli nép _ milyen csapást szenvedett gazdaságilag azóta. És most jön a magyar állam és az arányosítás drága költségeivel sújtja őt akkor, midőn abból nemcsak haszna nincs, hanem miatta a megélhetése válik lehetetlenné, mert az arányosítás megszüntette szabad fajzási jogát, megszüntette szabad legeltetési jogát. De itt sem állt meg a magyar állam. Hoszszadalmas volt az eljárás. Még ma sincs befejezve sehol. Megtörtént az, hogy ámbár a, tör38*