Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

278 73. országos ülés 1902 márczius ík-én, pénteken. foglalkozni nem kívánok. Szorítkozom tisztán azokra a kérdésekre, melyek interpellácziójának szövegében fel vannak sorolva és a melyekre nézve teljes készséggel elismerem, hogy a t. képviselő ur jogosítva volt ezeket a kérdéseket a kormányhoz intézni. A kérdések a következők: Azt kérdi a t. képviselő ur, hogy mily összeget és mily czimen élvezett a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank megalakulásától 1901. deczember 31-éig az 1890: XIV. t.-cz. alapján? Erre a kérdésre azt felelhetem, hogy ez a részvénytársaság sem a kereskedelemügyi, sem a pénzügyminiszter részéről semmiféle külön kedvezményben, semmiféle czimen nem részesült és csak abban a kedvezményben részesült, a melyet a törvény részére megállapit, s a mely, a mint azt t. képviselőtársam is felemlítette, bizonyos mentességekben áll. Ilyen mentesség volt egy részről az illetékmentesség, a melynek összege, miután százezer részvényt bocsátott ki a társulat, 63 krajczárjával számítva, 63.000 frtot tett. A második mentesség volt, szintén a törvény alapján, az adómentesség, a mely már variáló összegeket tett évenkint, a mennyiben azok az üzletek, melyek után a törvény értelmében az adómentesség a társulatot megillette, különböző terjedelműek voltak az egyes években, és ezekhez a különböző terjedelmű üzletekhez alkalmazkodott természetesen az adómentesség is. Az adómentesség pedig kiterjedt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója alól való mentességre, azután az utána járó általános jövedelmi pótadótól, a községi pótadótól és útadótól való mentességre. A mint említeni bátor voltam, ez az adómentesség különböző években különböző összegeket tett ki. Voltak évek, midőn nagyobb összegre ment, például 20.000 koronára, voltak évek, mikor csekély összeg volt: 3200 korona és ezután járó pótlékok. Összesen a társulat fenállásának 12 esztendeje alatt azon adó, mely mint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek utáni adó elengedtetett a társulatnak, 56.837 forint volt és az ezután járó pótlék és községi pótlék. Ebből méltóztatnak látni, hogy a társulat tisztán csak azokat a mentességeket élvezte, melyeket a törvény részére biztosított és biztositott nemcsak énnek, hanem minden más olyan társulatnak, a mely ily alapon jön létre és ily működést fejt ki. Ennélfogva az első kérdésre válaszom az, hogy ezeken a mentességeken kivül az említett részvénytársulat sem a kereskedelmi, sem a pénzügyminisztérium részéről semmiféle külön kedvezményben nem részesült. A második kérdés az, hogy gyakoroltatott-e a felügyelet oly irányban, hogy az adóés illeték-kedvezményt élvező bank az 1890. évi XIV. t.-cz. értelmében működik-e; ha igen, miben állott a felügyelet, és ha nem, miért mellőztetett a felügyelet. Ez a kérdés nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy teljesitette-e a kormány azt a kötelességét, illetőleg élt-e azzal a joggal, a mely az 1890. évi XIV. t.-cz. 4. §-ában van reáruházva, és a mely arra utasítja a kormányt, hogy a részvénytársaság működését adózási szempontból ellenőrizze. Ez képezheti csak foglalatát t. képviselőtársam interpellácziója második kérdésének, mert arra nézve, hogy a kormány egyéb tekintetben ellenőrizze a társulatot, hogy az micsoda üzleteket csinál, semmiféle törvényes támpont nincs, nem is volt, sőt egyenesen veszélyes lett volna ily intézkedést létesíteni, mert akkor tényleg bekövetkezett volna az az állapot, a melyre Beöthy Ákos tisztelt képviselőtársam a törvényjavaslat tárgyalásakor rámutatott, hogy t. i. a kormány lett volna felelős a társulatért, a mi igen helytelen és igen egészségtelen eredményekre vezetett volna. Ismétlem tehát, hogy a második kérdés nem jelenthet egyebet, mint hogy ellenőrizte-e a kormány adózási szempontból a részvénytársulat működését, a mint ezt az említett törvény 4. §-a rendeli. Erre a kérdésre van szerencsém azt válaszolni, hogy igenis ellenőrizte. Mindjárt a törvény megalkotása után kiadatott a szükséges miniszteri rendelet, a mely zsinórmértékül volt hivatva szolgálni ugy az adófelügyelőnek, mint az illetékszabási hivatalnak, a melyben meg volt magyarázva, hogy micsoda mentesség illeti meg ezt a társulatot a törvény értelmében, miképen kell ezt ellenőrizni, micsoda üzletek után a jövedelmet adómentesnek vagy adókötelesnek deklarálni. Egyszóval meg volt az utasítás nemcsak e rendeletben, hanem az általános adótörvényekben is, a melyek szintén foglalnak magukban az adóztatásra vonatkozólag általános rendelkezéseket. Ez a rendelet pontosan végre is hajtatott. Évrőlévre bemutatta a társulat mindazon számadásait, mérlegeit, iratait, a melyekből az adómentes üzleteknek jövedelme megállapítható volt. Ezeknek alapján lett az adómentesség megállapítva, a mire rámutat az a körülmény is, a melyre bátor voltam utalni, hogy az adómentesség tényleg évről-évre variált, különböző öszszeget mutatott a szerint, a mint több vagy kevesebb volt a törvény értelmében az adómentességet élvező üzlet. A második kérdésre tehát válaszom az, hogy a kormány adózási szempontból igenis ellenőrizte a társulatnak működését, és hogy e tekintetben az adminisztráczió közegeit semmiféle mulasztás nem terheli. (Helyeslés.) Harmadik kérdése a t. képviselő urnak az, hogy »van-e tudomása a miniszternek arról, hogy a nevezett bank eredeti rendeltetésétől eltért és meg akarja-e ezt az ügyet vizsgálni s megtenni a szükséges lépéseket, hogy egyrészt az illetéktelenül élvezett kedvezmények visszatérittessenek, másrészt azok jövőre beszüntettessenek ?« Azt hiszem, t. képviselőtársamnak az az állítása, hogy a részvénytársaság eredeti rendel-