Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-64
22 Hk. ofszagos ülés 1902 tnárczius k-e*n t kedden luxust olyan állam engedjen meg magának, a melyikről nem kénytelen a pénzügyminiszter ür ország-világ előtt kimondani és bevallani, hogy az els/.egényedésnek milyen magas fokán áll. Segélyezzük tehát, t. ház, erőnkhöz képest a Nemzeti színházakat, a budapestit és a kolozsvárit, segélyezzük a vidéki színészetet, ott, a hol a befektetett tőke legalább szellemileg remélhetően meghozza a kamatát. De adjuk át magánvállalatnak az ilyen fényűző, luxusintézetet és takarítsunk meg az államnak ezen czimen fél millió koronát, (Helyeslés balfelöl,) T. ház! Nehogy azonban azt méltóztassék gondolni az igen t. miniszter urnak, hogy én talán törlési mániában szenvedek, most már leszek bátor a t. ház és a t. miniszter ur engedelmével egynéhány olyan tételre rámutatni, melynél a felvett összeget keveselem, vagy épen nem is találom meg a költségvetésben, pedig a közigazgatás érdekében azokat hasznosaknak és szükségeseknek tartanám. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ilyennek tartom első sorban, t. ház. a magyar királyi csendőrségről szóló fejezetnek »Kendkivüli kiadások« rovatát, (Halljuk! Halljuk !) A t. miniszter ur ebbe a rovatba felvett a múlt évben 17.000 koronát, ebben az évben pedig semmit. Olyan tökéletesnek tartja a t. miniszter ur ezt az egyedül helyes és jó intézményt, a mely még abból a gyászos korszakból maradt reánk, hogy annak tovább fejlesztése egyáltalában nem szükséges? Az a létszám megfelel a nagyobb számra felszaporodott lakosságnak? Azt nem szükséges tovább fejleszteni? Vájjon a személy- és vagyonbiztosság az országban példaszerű? A büntettek és a vétségek száma a minimumra szállott-e le? Holló Lajos: Egész rablóvilág van már! Hellebronth Géza: Azt hiszem, a ki ezeknek a statisztikáját megnézi, az az ellenkező véleményre fog jutni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A t. miniszter ur kegyes engedelmével két példát fogok felhozni. (Halljak! Halljuk!) Az egyiket arra nézve, hogy még a megállapított létszám sincs meg a csendőrörsöknél, a másik példát pedig arra nézve, hogy az a csendőr-állomány még mindig kevés, vagyis annak hiányában vannak nagy területek és épen olyanok, a hol a csendőr-állomány felállitása a közigazgatás, a közérdek szempontjából első sorban fontos volna. Az első esetet illetőleg vagyok bátor a t. miniszter urnak figyelmét felhívni a Gyöngyös városában elhelyezett őrsre. Én ugy vagyok informálva, hogy annak a csendőrörsnek nyolez tagból kellene állania, fájdalom azonban, — erről értesültem a napokban, — felállitása óta hat tagnál többől soha sem állott, sőt már hónapok óta csak négy tagból áll. Ez a négy ember végezze el azt a munkát, a mit hat embernek kell elvégeznie, még pedig olyan fárasztó munkát, mint a milyen a csendőrségi munka? (Elénk tetszés a baloldalon.) A mi pedig a másik, a csendőrállomány felállítására vonatkozó esetet illeti, bátor vagyok a t. miniszter ur figyelmét arra felhívni, hogy méltóztassék a térképen megnézni Heves vármegy étiek azt a gyönyörű, áldásdús, valóban festői szépségű teriiletét, a mely a Mátra-hegység mellett terül el és a meh r nek déli határát a miskolczi államvasuti vonal képezi. Ez a terület több mint 100.000 katnsztrális hold, amelyen 14 község van. És ezen az óriási területen, t. ház, nincs egyetlen csendőrállomás sern, pedig ennek a 14 községnek a lakossága több mint 24.000 lélekből áll. (Mozgás a baloldalon.) Ugy vagyok informálva, hogy Heves vármegye ebben a tekintetben már tett is felterjer-ztést az igen t. miniszter úrhoz, de — fájdalom, — mindezideig süket fülekre talált. És szomorodott szívvel látom a költségvetésből, hogy a vármegyének ez az óhajtása ebben az évben ismét csak óhajtás marad. De én ismerem azt a népet, kerületemhez tartozik, tudom nagyon jól, s az igazság érdekében ki is mondom, hogy az tisztességtudó, becsületes, szorgalmas, még vallásos, idegen tulajdont tiszteletben tartó nép; hanem — engedelmet kérek, — ott is megvan egy bizonyos ősi virtus, az t. i., hogy szeretik az igazaikat bicskával és ólmosbottal is kikeresni, ugy, hogy egy község elöljáróságától arról értesültem, hogy abban a községben a közrendészeti állapotok oly szomorúak, hogy tisztességes ember éjjel nem mer kimenni az utczára. Nem azért, hogy rablógyilkosságnak esnék áldozatul, hanem azért, hogy valaki negédességből vagy tévedésből le ne üsse. (Mozgás.) Heves vármegye közönsége különben felterjesztést is tett, hogy méltóztassék oda csendőrörsöt elhelyezni. Azt hiszem, hogy jogállamban az önbíráskodás tilos, és azt hiszem, a t. belügyminiszter ur is elismeri azt, hogy az ilyesmi ma már nem helyes és hogy a népet az ősi virtusról leszoktatni talán mégis legalkalmasabb eszköz a csendőrség. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De kifogásolnom kell ennek a fejezetnek egész czimét. mert én, őszintén megvallva, magyar királyi csendőrt soha életemben nem láttam, hanem igenis láttam sárga-fekete kardbojtos, magyar czimerü csendőrt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tehát valami kétlakit, valami amfibiumot. Már pedig, engedelmet kérek, az a sárga-fekete szin nem a magyar nemzet színe. Ezt méltóztatik a t. miniszterelnök urnak is elfogadni, hisz épen itt a felirati vita alkalma-; val volt kegyes erről nekünk előadást is tartani. Hanem hát, fájdalom, mi annak helyességét akkor sem fogadtuk el, most sem fogadjuk el. És bár meg vagyok győződve, hogy az igen t.; miniszterelnök ur ifjú korában jó diák lehetett, mert hisz a milyen szellemes ember, hát diák korában sem ült. a hátulsó padókban, de. azért
