Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

262 73. országos ülés 1902 márczius Th-én, pénteken. óriási fontosságú változásnak kell bekövetkeznie, hogy a magyar nemzet annak a feladatának, hogy azt a magyar földet megőrizhesse, megfelelhessen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondta itt valaki, hogy mindig csak az államot Mvjuk segítségül. Hát igen, azt hívjuk segítségül, a ki javainkat elveszi, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a hova összehordjuk kincseinket, mert ha minden elvész, ha gyermekünk, családunk betegségben pusztul el, ha elveszik kenyerünket, ha a haldokló feje alól rántják is el a párnát, de az államénak meg kell lennie. Hova mennénk tehát máshova? Oda megyünk, a hova kincseinket hordtuk össze: az álladalomhoz és azt kiáltjuk, hogy igenis kötelessége az államkormánynak erről a kérdésről gondoskodni. Ez nem könnyű dolog, de az a kormányzati állás sem olyan csekély dolog, mint egy béresgazdáé, tehát minél magasabb állásban van valaki, annál nagyobb kötelességek nehezednek vállaira, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) annál nagyobb talentummal, annál nagyobb ügyszeretettel kell dolgoznia és azzal a talentummal, azzal az ügyszeretettel kell megtalálnia az utat és módot ennek a nagy bajnak meggyógyitására. Olyan mérvű itt a baj, hogy valóságos apostoli lelkületű ujabb Messiásokra volna szüksége ennek a magyar nemzetnek, a kik az állam kormányára lépve, minden önző tervektől eltekintve, minden hiúságról, minden ambiczióról lemondva, ennek a nagy kérdésnek szenteljék életüket. Bár nehéznek tetszik, de nem látom kivihetetlennek, hogy a magyar állam a maga erejével, a maga tekintélyével találjon egy olyan pénzforrást, — akár hazait, akár idegent — hogy a magyar földeken bekebelezve levő összes adósságok ebből a pénzforrásból kifizettetvén, olcsó törlesztéses kölcsönökhöz jussanak az eladósodott birtokosok. (Helyeslés a szeísöhaloldalon.) Ha a kellő akarat megvan, lehetetlenség, hogy ha nem is valami eldorádói állapotot, de legalább olyan állapotot ne tudnánk teremteni Magyarországon, hogy, ugy, a mint a Földhitelintézet, 4 frt 75 kros törlesztésekre ad kölcsön pénzt, ezt ki ne lehetne vinni és ezzel minden földterhet ki. ne lehetne fizetni. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Az lesz ennek az országnak megváltója, az lesz ennek az országnak a második ezrede ós sok száz ezredre ujabb megalapítója, az lesz ennek a honnak visszaszerzője, a ki ezt a nagy munkát elvégzi. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon ) Itt már többen kiterjeszkedtek a gabonaárak alacsonyságára és sokaktól hallottuk a túlsó oldalról és a t. agrárius uraktól is, hogy az önálló vámterülettel a gazda helyzete még roszszabbá válnék, mert nem lenne fogyasztó. Ezekkel szemben ismételten kijelentem itt abbeli véleményemet, hogy ne gondolja azt senki, hogy nem volna Magyarországon, a ki a búzát kenyérképen megegye; volna itt, a ki a búzakenyeret megegye, csakhogy nem telik neki buzakenyérre, hanem krumplival és tengerikenyérrel élnek az emberek annyira, hogy közegészségügyi szempontból, a mikor a pellagra nevű betegség kezdett terjedni, rendeletet és tiltakozást kellett kiadni, hogy nem szabad a tengerit kenyérnek való használatra megőrölni, mert az a betegség egész vidékeken pusztította az embereket. Akadályozza meg a t. kormány a kivándorlást és hozza Magyarországon az állapotokat olyan stádiumba, hogy itt minden ember búzakenyeret ehessen. (Feíkiáltások a jobboldalon: Hogyan ?) Majd azt meg fogják látni, azt majd megmondom máskor. (Felkiáltások jobbfelől: Nem, most!) ííem hagyom magam egykönnyen zavarba hozni, nem a természetem, (Helyeslés a jobboldalon.) mindjárt meg fogom mondani a magamét, azokkal szemben, a kik azt állítják, hogy az önálló vámterület létesítése esetén nem lenne, a ki elfogy aszsza a búzát. (Halljuk! Halljuk!) Az elején kell kezdeni a dolgot, nem a végén. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Először meg kell akadályozni a kivándorlást, hogy legyen ember, a ki dolgozzék; azután fejleszteni kell az ipart, hogy az elbírja a sok munkát és akkor bekövetkezik az az állapot, hogy az iparos és napszámos is jó napszám mellett kereshet magának annyit, hogy búzakenyeret ehetik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországon pedig megérdemli ezt az a szegény napszámos ép>en ugy, mint az az utolsó csizmadia, mert annak ép olyan joggal rendelte az Isten a búzakenyeret, mint akármelyikünknek. Ha majd ez bekövetkezik, akkor bizony meg fogjuk látni, hogy nem sok búza szorul ki az országból. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Meg kívánom jegyezni, hogy helyeslem az u. n. rutén- meg az u. n. székely-akeziót, de figyelmébe ajánlom a t. miniszter urnak, a t. kormánynak és az egész képviselőháznak, hogy nemcsak a Felvidéken, nemcsak a Székelyvidéken, de az Alföldön is megvan a nagy baj, mert már nemcsak onnan vándorolnak ki. Épen a múlt héten jártak nálam és kérdezősködtek, hogy mi módon lehetne a nyíregyházi jó és szorgalmas népnek kivándorlását megakadályozni? (Mozgás a baloldalon.) Hogyha az Alföldről az emberek eltávoznak és mintegy szöknek kifelé, ez azt jelenti, hogy inog és mozog a föld a lábaik alatt. Rossz fészeknek kell annak lenni vagy legalább is a fészek gazdájának kell rossznak lenni, a melyből elköltözik annak a lakója. És hogy az Alföldön, az Alföld Kánaánján, Békés vármegyében is ilyen bajok vannak, arra nézve tessék csak megnézni a legutóbb lefolyt képviselőválasztást. Hogy történhetett az, hogy a másik jelölt, a kinek élet- és politikai irányát mindannyian ösmerjük, 1045 szavazatot kaphatott? Ez azt mutatja, hogy nemcsak a rutének és nemcsak a székelyek között van baj. Hogyha 1045 képviselő választó képes volt arra a másik