Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

262 73. országos ülés 1902 márczius Th-én, pénteken. óriási fontosságú változásnak kell bekövetkeznie, hogy a magyar nemzet annak a feladatának, hogy azt a magyar földet megőrizhesse, megfe­lelhessen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondta itt valaki, hogy mindig csak az államot Mvjuk segítségül. Hát igen, azt hív­juk segítségül, a ki javainkat elveszi, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a hova összehord­juk kincseinket, mert ha minden elvész, ha gyer­mekünk, családunk betegségben pusztul el, ha elveszik kenyerünket, ha a haldokló feje alól rántják is el a párnát, de az államénak meg kell lennie. Hova mennénk tehát máshova? Oda megyünk, a hova kincseinket hordtuk össze: az álladalomhoz és azt kiáltjuk, hogy igenis kötelessége az államkormánynak erről a kérdés­ről gondoskodni. Ez nem könnyű dolog, de az a kormány­zati állás sem olyan csekély dolog, mint egy béresgazdáé, tehát minél magasabb állásban van valaki, annál nagyobb kötelességek nehezednek vállaira, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) annál nagyobb talentummal, annál nagyobb ügyszere­tettel kell dolgoznia és azzal a talentummal, az­zal az ügyszeretettel kell megtalálnia az utat és módot ennek a nagy bajnak meggyógyitására. Olyan mérvű itt a baj, hogy valóságos apostoli lelkületű ujabb Messiásokra volna szüksége en­nek a magyar nemzetnek, a kik az állam kor­mányára lépve, minden önző tervektől eltekintve, minden hiúságról, minden ambiczióról lemondva, ennek a nagy kérdésnek szenteljék életüket. Bár nehéznek tetszik, de nem látom kivihetet­lennek, hogy a magyar állam a maga erejével, a maga tekintélyével találjon egy olyan pénz­forrást, — akár hazait, akár idegent — hogy a magyar földeken bekebelezve levő összes adóssá­gok ebből a pénzforrásból kifizettetvén, olcsó törlesztéses kölcsönökhöz jussanak az eladósodott birtokosok. (Helyeslés a szeísöhaloldalon.) Ha a kellő akarat megvan, lehetetlenség, hogy ha nem is valami eldorádói állapotot, de legalább olyan állapotot ne tudnánk teremteni Magyar­országon, hogy, ugy, a mint a Földhitelintézet, 4 frt 75 kros törlesztésekre ad kölcsön pénzt, ezt ki ne lehetne vinni és ezzel minden föld­terhet ki. ne lehetne fizetni. (Tetszés a szélsőbal­oldalon.) Az lesz ennek az országnak megváltója, az lesz ennek az országnak a második ezrede ós sok száz ezredre ujabb megalapítója, az lesz ennek a honnak visszaszerzője, a ki ezt a nagy munkát elvégzi. (Elénk helyeslés a szélsöbalol­dalon ) Itt már többen kiterjeszkedtek a gabona­árak alacsonyságára és sokaktól hallottuk a túlsó oldalról és a t. agrárius uraktól is, hogy az önálló vámterülettel a gazda helyzete még rosz­szabbá válnék, mert nem lenne fogyasztó. Ezek­kel szemben ismételten kijelentem itt abbeli véleményemet, hogy ne gondolja azt senki, hogy nem volna Magyarországon, a ki a búzát kenyér­képen megegye; volna itt, a ki a búzakenyeret megegye, csakhogy nem telik neki buzakenyérre, hanem krumplival és tengerikenyérrel élnek az emberek annyira, hogy közegészségügyi szem­pontból, a mikor a pellagra nevű betegség kez­dett terjedni, rendeletet és tiltakozást kellett kiadni, hogy nem szabad a tengerit kenyérnek való használatra megőrölni, mert az a betegség egész vidékeken pusztította az embereket. Aka­dályozza meg a t. kormány a kivándorlást és hozza Magyarországon az állapotokat olyan stá­diumba, hogy itt minden ember búzakenyeret ehessen. (Feíkiáltások a jobboldalon: Hogyan ?) Majd azt meg fogják látni, azt majd megmon­dom máskor. (Felkiáltások jobbfelől: Nem, most!) ííem hagyom magam egykönnyen zavarba hozni, nem a természetem, (Helyeslés a jobboldalon.) mindjárt meg fogom mondani a magamét, azok­kal szemben, a kik azt állítják, hogy az önálló vámterület létesítése esetén nem lenne, a ki el­fogy aszsza a búzát. (Halljuk! Halljuk!) Az ele­jén kell kezdeni a dolgot, nem a végén. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Először meg kell aka­dályozni a kivándorlást, hogy legyen ember, a ki dolgozzék; azután fejleszteni kell az ipart, hogy az elbírja a sok munkát és akkor bekö­vetkezik az az állapot, hogy az iparos és nap­számos is jó napszám mellett kereshet magának annyit, hogy búzakenyeret ehetik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországon pedig megérdemli ezt az a szegény napszámos ép>en ugy, mint az az utolsó csizmadia, mert annak ép olyan joggal rendelte az Isten a búzakenyeret, mint akármelyikünknek. Ha majd ez bekövetke­zik, akkor bizony meg fogjuk látni, hogy nem sok búza szorul ki az országból. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Meg kívánom jegyezni, hogy helyeslem az u. n. rutén- meg az u. n. székely-akeziót, de figyelmébe ajánlom a t. mi­niszter urnak, a t. kormánynak és az egész kép­viselőháznak, hogy nemcsak a Felvidéken, nem­csak a Székelyvidéken, de az Alföldön is meg­van a nagy baj, mert már nemcsak onnan ván­dorolnak ki. Épen a múlt héten jártak nálam és kérdezősködtek, hogy mi módon lehetne a nyíregyházi jó és szorgalmas népnek kivándor­lását megakadályozni? (Mozgás a baloldalon.) Hogyha az Alföldről az emberek eltávoz­nak és mintegy szöknek kifelé, ez azt jelenti, hogy inog és mozog a föld a lábaik alatt. Rossz fészeknek kell annak lenni vagy legalább is a fészek gazdájának kell rossznak lenni, a mely­ből elköltözik annak a lakója. És hogy az Alföldön, az Alföld Kánaánján, Békés várme­gyében is ilyen bajok vannak, arra nézve tessék csak megnézni a legutóbb lefolyt képviselővá­lasztást. Hogy történhetett az, hogy a másik jelölt, a kinek élet- és politikai irányát mind­annyian ösmerjük, 1045 szavazatot kaphatott? Ez azt mutatja, hogy nemcsak a rutének és nemcsak a székelyek között van baj. Hogyha 1045 képviselő választó képes volt arra a másik

Next

/
Oldalképek
Tartalom