Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

72. országos ülés 1902 mái Én azt mondtam azon a gyűlésen, hogy a kormánybiztos urak 21 esztendeje Tannak itt ennél a társulatnál, a törvény pedig csak négy esztendei jogot ad a miniszternek, hát hogy jutottak azok oda, hogy mégis itt vannak? (Derültség.) Hát valamikor csak mégis törvénytelenség történt, vagy a múltban, vagy a középen, vagy a végén ült ott törvénytelenül. Azt mondja rá a főispán, hogy őt a kegyelmes ur nevezte ki ekkor, meg ekkor. Hiszen akkor meg épenséggel lejárt a mandátuma, ha a kegyelmes ur nevezte ki; akkor is elmúlt, tehát törvénytelenül ül ott azon a széken, törvénytelenül hozzák azt a határozatot. En az igen t. miniszter úrhoz ezt a közgyűlés határozatát megappelláltam, igaz, hogy soha sem láttam egy vakarintást sem, hogy mit végzett benne, csak azt látom, hogy a kormánybiztos atyámfia — hála- Istennek — jó egészségben van. (Derültség.) Operálnak tovább, csinálják a költséget és szem előtt tartják a régi példabeszédet, hogy a szérű birja, csak a ló birja. (Derültség.) Ez a politika megy ott ma is. Én akkor a t. miniszter urnak, látja, nem voltam ellensége, a mikor megappelláltam ezt, én aranyhidat csináltam neki azzal az appellátával, én azt hittem — én az ő helyzetében ezt teszem — hogy azt fogja mondani: nektek igazatok van, nagy hiba történt, a társulatnak autonómiáját ezennel visszaállítom, válaszszátok meg az elnököt, a választmányt; helyes, készen vagytok ? Ha igen, itt van egy rendeletem, ezt a három millió forintos munkálatot a választmánynyal hajtassátok keresztül és ha a közgyűlés nem hajtja keresztül, akkor azt mondom : fiaim, én megpróbáltam veletek magyarul beszélni, de nem lehet, adok megint kormánybiztost, így legalább a dekórum meg volna mentve. De igy hova jutunk? Hozunk törvényt szekérszámra, (Derültség a széls'óbaloldalon.) megtartja, a kinek esze nincs, (Derültség.) de á kinek legjobban meg kellene tartania, a miniszter rá sem ügyel, túlteszi magát rajta. Hiszen nem azért hozok én itt törvényt, hogy csak a paraszt tartsa meg: első sorban azért hozom, hogy a miniszterek tartsák meg. (Helyeslés a széls'óbaloldalon.) Nekik kötelességük megtartani. Ezt a törvényt pedig nem csinálta a házban senki, csak épen a minisztérium vízügyi osztályából kerülhet ki egy ilyen vizeszü törvény, (Derültség a szélsöbaloldalon.) mert ebben minden benne van, a mi az uraknak erősségét növeli, de semmi sincs benne, a mi a társaságnak és a társadalomnak erejét növelné és annak a társaságnak az óriási áldozataiért a lételét biztosítaná. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mondanék rendes körülmények között többet, de egy igen nagy kérdés van előttem, ezt még sem hagyhatom szó nélkül: nevezetesen a ruthén-kérdés. (Ralijuk! Halljuk!) Nem sajnálom, hogy tíz esztendeig voltam képviselő azelőtt, azt sem nem sajnálom, hogy KÉrvn. NAPLÓ, 1901—1906. ív. KÖTET. <xzius 13-án, csütörtökön. 249 most az vagyok, — de jobb szerettem volna öt évvel ezelőtt lenni, inkább sem most, sem azelőtt nem is lettem volna; nem azért, mintha vágytam volna a képviselőségre, sohasem vágytam arra, de azért, hogy a mennyire tőlem telt volna, sohase engedtem volna ezt a ruthén-kérdést ugy megindítani és idejuttatni, mert ennél abszurdabb dolgot, mint a mit ott csináltak, még csak kitalálni is bajos. Azt mondta itt tegnap báró Feilitzsch képviselő ur, hogy fényes példa van Bereg vármegyében. 180.000 katasztrális hold kiterjedésű ott a hitbizományi erdőbirtok, a melyben még közel 42.000 katasztrális hold mezőség stb. van. Ez a gróf Schönborn-család hitbizománya, a kik mind áldozatkészek, azután a kik hazafiasán gondolkoznak. Persze, az összes könyvvezetésük mind német, egy betűt magyarul nem leveleznek. Barta Ödön : Magyarországon soha sincsenek ! Uray Imre: Egy garasnyit ittbon el nem költenek, hanem mind Bécsbe viszik. Hát nem gondolkozott még a miniszter ur arról, hogy ezeket a külföldi pasasérokat négy-ötszörös adóval rójja meg, (Helyeslés a szélsöbaloldalon) a kik itt keresik meg a pénzt és ott költik el? Hát olyan gazdag ez az ország, hogy nincsen reáutalva, hogy legalább a részét adják meg neki? (Helyeslés a szélsöbaloldalon). Ha nem szeret bennünket az illető, hát fizessen; ha pedig szeret bennünket, mint báró Feilitzsch mondja, akkor tessék annak az urnak az orrát itt tartani és itt költse el a jövedelmét, ne pedig ott. De hát hogy illusztráljam azt a nagy áldozatkészséget és nagy hazafiságot, a melyet a gróf Schönborn-család Magyarországgal szemben tanúsított? A dolog ugy áll, hogy Bereg megyének kétharmad része a gróf Schönborn-uradalomé. És ez a szerencsétlen nép, az az orosz, a melynél szerencsétlenebb nép, a merre a nap jár, még nem mozgott e földtekén, ennek, t, uraim, soha de soha abból nem jutott r része, hogy jót élvezett volna. Magyarországra Árpáddal együtt jött be, de nyomorúságnál soha egyebe nem volt. Csak tűrt mindig és szenvedett. Nem volt olyan csapás, a melyből a részét ki nem vette, de nem volt olyan jó ezer éven keresztül, a miből neki csak egy csipetnyi is jutott volna. Ennek a szerencsétlen népnek, a mely ott a határszélen van, a mely mindig becsületesen viselte magát, a haza ellen soha semmiféle aspirácziót nem támasztott, mindig velünk volt, a Rákóczy korszakában ép ugy, mint a 48-as forradalomban, a szabadságharczban, a melyet végigküzdött velünk, annak a szegény népnek nem volt csak nyomorúsága és szegénysége s egyedüli baja az volt, hogy velünk mindig testvériesen viselkedett, de mi mindig csak mostoha testvérnek tekintettük. És ez a szerencsétlen nép hogyan járt ezzel a Schönborn-uradalommal ? Ez a grófi uradalom 32