Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

72. országos ülés 1902 márczuis 13-án, csütörtökön. 243 botos ispánokat, jó béresgazdákat neveljen. (Általános helyeslés.) A ki a földmivesiskolát végzi, vagy.akármilyen vinczellériskolából kerül ki, akár Debreczenből, akár máshonnan, az már akkora ur, hogy glaszékeztyüt huz, a helyett, hogy gatyaszárban járna, (Derültség.) a helyett, hogy villát vetne a hátára; uraskodik épugy, mintha legalább is annyi volna, mint a gazdája. Hát az uraskodásra amúgy is megvan a hajlam Magyarországon mindenkiben, nem nevelni kell tehát ezt az emberekben, hanem le kell törni ezt a hajlamot, (Altalános helyeslés.) arra kell szoktatni az embert, hogy a maga sorsának megfelelő képességet sajátítson el, és azt csinálja jól, a miből élni fog, nem pedig mesterségesen kell urakat nevelni. (Általános helyeslés.) Az én felfogásom szerint, az a sok végzett gazda, a ki rendelkezésünkre áll, tökéletesen elég az országnak, mert ezek is urak, és jobban tudnak és szeretnek uraskodni, mint tulajdonképen a gazdájuk maga. (Igás! TJgy van!) Méltóztassék tehát gondoskodni arról, hogy a középbirtokos osztály, a mely 2—3—400 holddal bir, kapjon jó béres gazdát; ezeket méltóztassék jobban szaporítani, és egyszerűbben nevelni, ne ugy, hogy ur legyen belőlük. Egy barátom megfogadott egy vinczellért, a kinek az volt az első kérdése, hogy ő melyik kocsin fog járni; hát majd a két lábadon mégy, mondták neki. (Derültség.) Hát jellemző, hogy megkérdezte, hogy neki melyik kocsi áll a rendelkezésére. (Derültség.) A halászatra, t. ház, szintén igen szép Öszszeg van előirányozva. Nekem ez ellen semmi kifogásom nincsen, mert utoljára a halászat is olyan, hogy ha azt okszerűen, helyesen kezelik, akkor nem látjuk a csehországi halaktól elárasztva a budapesti vásárcsarnokokat, és ha ezt a magunk becsületéből, produktumából tudjuk teljesíteni, az mindenesetre maga is nagy előny. De méltóztassék elhinni, t. miniszter ur, hogy a miniszter ur e téren valósággal túlságba megy, a mi megint nem járja. Mert például azt mondják, hogy a Tiszán — hogy csak a magam vármegyéjéről beszéljek — Lónyától VásárosNaményig, addig kapaczitálták a publikumot, a mig egyesültek, s azóta halat nem eszik azon a tájon senki. Vásáros-ÍJaménytól feljebb már mi nem egyesültünk; nekünk volt eszünk és igy legalább nemcsak Budapesten, de otthon is jóllakhatunk hallal. Igen, de ezt az egyesülést minden esztendőben forszírozzák. Hát ha már odajutott Magyarország, hogy még a halak sem menekülhetnek meg a magyar királyi czimertől; (Derültség.) ha mindent stempli alá vesznek; ha a minisztereknek az omnipotencziája már mindenre kiterjed, csak a levegő szabad, s a halak sem menekülhetnek már előle; valóban nem tudom, hová fogunk jutni! (Derültség.) De, t. ház, ugyanakkor a szatmári folyammérnöki hivatal kiküld embereket, hogy ott dinamittal robbantsanak, s azok tartanak ott olyan hallatlan halpusztitást, hogy 3—4 esztendeig hiába halászik ott valaki, mert a hal onnan világgá ment. (Egy hang a szélsőbal'oldalon: Ez tiltva van a törvény szerint!) Igen, tiltva van, de azt mondják, hogy nekik szabad. (Derültség.) Ugy áll a dolog, a hogy én mondom. Nyáron szintén ezt a sok dinamitot használják, a mivel rengeteg tojást, apró halat, nagy halat elpusztítanak. Az a sok hal pedig, még mielőtt elszállítanák, elromlik és igy még hasznát se lehet venni a sok elpusztult halnak. Tehát én, azt mondanám, hogy sokkal egyszerűbb volna ezeket a bedőlt tőkéket lánczokkal, hevederekkel felszedni, mint dinamittal 5—6 esztendőre ottan tönkre tenni az egész hal-állományt. Egy dologról kívánok még szólani, a mi nem tartozik ugyan a t. miniszter ur resszortjába, de mégis mivel gazdasági ágat képez, azt érinti, és ez a dohányültetés és a dohánykertészet.(Halljuk!) Az utóbbi már ide tartozik. A dohányültetésnél, — megvallva az igazat, — én azt tartom: vagy alkalmas a talaj arra a dohányra, vagy nem; vagy jól kezelte az illető dohányát, vagy nem; vagy csempészett az illető dohányával, vagy nem. Gondolom, ez a három kérdés dominál. Hát mondjuk most, hogy a terület is jó, meg is felelt az illető a kellékeknek; hát akkor miért jut a gazdaközönség ahhoz, hogy minden tavaszszal újonnan kell mindenfélét kimutatni, felirkálni, jobbra-balra, uj ültetési engedélyért folyamodni akkor, a mikor csak egy 20 holdas dohány-telepen az épületek költsége —- nagyon humánusan számítva — legkevesebb 5 — 600 pengő és a midőn joggal aggódbatik az illető azon, vájjon megkapja-e a dohánytermelési engedélyt vagy nem. Méltóztassék gondoskodni a miniszter urnak arról, hogy a kinek egyszer ültetési engedélyt adtak és semmiféle kontraband-ot nem követett, a feltételeknek megfelelt, azt ne zaklassák tovább és ne járjanak folyton a nyakára. Hisz ez szörnyűség! A másik pedig t. ház az, hogy mi eljutottunk a humanizmusnak a legmagasabb fokára. Hiszen megáll az ember esze ezen. hogy a gazdaközönség, még a saját pártomat sem veszem ki, (Sálijuk! Halljuk!) a mióta a szocziálizmus bejutott Magyarországra, nem azon igyekszik, hogy azt redukálja a maga értékére, hanem sokkal kényelmesebbnek hitte, hogy hozzunk munkástörvényt, hozzunk cselédtörvényt, hozzunk dohánykertész-törvényt, ugy hogy én azt hittem, hogy itt valami hortikulturális, kertészeti akadémiát végzett dohányosok azok, a kikről itt szó van. Méltóztatott már dohányost látni. (Élénk derültsége Azok egyszerű szegény emberek, a kiknek dunsztjuk sincsen másról, mint arról, hogy megszántották a földet, eldugták a dohányt, megkapálták a dohányt, besimitották, és igazában akkor kezdődik csak a dolguk, a mikor osztályozásra kerül a sor, ahhoz pedig 31*