Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

236 72. országos ülés 1902- márczius 13-án, csütörtökön. nyújt arra, hogy ezeket a törpebirtokos kisgazdákat a magyar földhöz szegezzük és ne engedjük mozgósítani őket, melylyel csak a kivándorlást és szocziálizmust növeljük, és a melynek eredménye az a nagymérvű forrongás, melynek már nemcsak csiráit, de létezését is sajnosán tapasztaljuk. Befejezésül legyen szabad kérnem még a t. szakminiszter urat, hogy azt az eszmét, melyet kezd felkarolni a költségvetésben, a gabonaraktár-szövetkezetek létesítését, a legnagyobb erélylyel folytassa. Elég példa a gabonauzsorával űzött'manipuláczió. Ott az Alföldön, Temes megyében is ezren és ezren vándorolnak ki a gabonauzsora folytán, pedig az nem is szegény vidék. A napokban ötven végrehajtási végzést küldtek fel hozzám, hogy forduljak a kormányhoz, mentsem meg őket, mert ki kell vándorolniuk, ha a gabonauzsoráért eladják egész fekvőségüket. Feltétlenül szükséges, hogy ez az intézmény kul ti váltassák, és itt azt kell mondanom, a mit a közegészségügynél mondtam, hogy nem is lépéssel, hanem ugrással kell lefelé haladnunk. Legyen szives e tekintetben a t. miniszter ur kissé feltüzelni a pénzügyminiszter urat, hogy nagyobb ugrást tegyen az ilyen fontos intézmények létesítésénél; annál inkább fontosabbak ezek a gabonaraktárszövetkezetek, mert mikép tudjuk, az áringadozások óriásiak, és legtöbbször az aratáskor potom áron kénytelen eladni gabonáját, holott, ka tudna várni, két-három írttal drágábban adhatná el, de, mert szorítják adóért és uzsoratartozásért, kénytelen oda dobni gabonáját. Ha gabona raktár-szövetkezetek volnának . . . Molec Dani: Közraktárak! Major Ferencz: Ezen közraktárak vezetősége, mely szakemberekből áll, tudná, mikor kell áruba bocsátani a gabonát és így azok, a kik beszolgáltatták, tisztességes árt kapnának egész évi fáradozásukért, holott így ki vannak szolgáltatva a spekulácziónak. Ép ezért üdvözlöm én azt az akcziót, melyről olvastam, hogy ilyen szövetkezetek létesíttetnek, a melyek u. n. zöldgabona-kölcsönöket nyújtanak, mikor még a gabona lábon van és a gabonaraktárakban levő kész árura megadják a szükséges hitelt. Molec Dani: Közraktárak! Major Ferencz: Igen, közraktárak; az ember, mikor gyorsan beszél, nem találja meg mindig a kellő szót, de mindenki tudja, mit akarok mondani. (Igaz.' TJgy van ! a baloldalon.) Ezek a közraktárak ugyanolyanok, mint a pinczeszövetkezetek, és igyekeznek hitelt nyújtani a mezőgazdának ; itt is tehát oda jövünk, hogy lehetőleg hitelt nyújtsunk, mindenütt a hitel a fő, ezért állítottam fel, mint a legkardinálisabb dolgot, a hitel kérdését. Én csak azzal fejezem be beszédemet, hogy kérem a földmivelésügyi kormányt, legyen szives minden erejével oda hatni, hogy a központi hitelszövetkezetekről szóló törvény a mezőgazdák érdekében megváltoztattassák, hogy ezen különféle szövetkezetek létrejöhessenek, és igyekezzék odahatni, hogy a régi telepesek túlterhelések és uzsorakamatok folytán tönkre ne menjenek, hanem megmentessenek, a mit pedig épen a kis terület biztosításával lehet elérni. Épugy kérem a t. miniszter urat, hogy a mezőgazdasági ipart karolja fel a lehető leghathatósabban, mert ez képes azután mintegy pénztőkét nyújtani a gazdának, hogy a válságos helyzetből kimeneküljön. Bátor vagyok a következő határozati javaslatot beterjeszteni. (Halljuk! Sálijuk!) »Határozati javaslat. Utasittatik a kormány, hogy haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszszen a t. ház elé, mely vidékenkint taxatíve felsorolt földminimumot állapit meg, melyen alul a kisgazdának semmi néven nevezendő birtokát vagy ennek műveléséhez okvetlenül szükséges eszközeit és állományát, sem adóhátralékért, _ sem pedig tartozásért elárverezni nem szabad.« (Elérik helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalion.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni, a folytatólagos ülést megnyitom. Lázár Árpád jegyző: Gr. Károlyi Sándor! Gr. Károlyi Sándor: T. képviselőház! Mikor a földmivelésügyi tárczát tárgyaljuk, rendszerint azaz ösztön visz, hogy talajdonképen ne nézzünk bele a tárczának a részleteibe, mert ez úgyis jó. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) A véletlen azonban ugy hozta magával, hogy az idén ennek a tárczának a végszámait néztem, és szomorúsággal tapasztaltam, hogy ez a tárcza nincsen ugy dotálva, nincsen ugy felszerelve anyagi eszközökkel, mint ahogy annak felszerelve lennie kellene, (TJgy van! TJgy van! a középen.) A végén a kiindulási pont az, hogy a magyar földmivelés viszi az ipart és a kereskedelmet ; ha az hanyatlik, hanyatlik minden, (Ugy van! TJgy van! a középen és a jobboldalon.) hanyatlik minden produktív tényező és ennek következtében azt tartom, hogy midőn az iparért kell, hogy cselekedjünk, — és helyesen teszszük, ha iránta érdeklődünk — akkor ép annyira szükséges, de talán még fontosabb, hogy a földmivelés iránt is érdeklődjünk. Mondom, hogy e tárcza dotácziója csekély. Megjegyzem azt, hogy én ezúttal ennél a tárczánál a népies hitelhez kívánok szólani, a mely egyike azoknak a fontos dolgoknak, melyeket Magyarországon kultiválni, fejleszteni kell, mert ma az még igen rossz helyzetben van. (TJgy van! TJgy van! a középen.) E részben szabad legyen megjegyeznem azt, hogy egy tévedés lappangott egyik újságunkban, a »Magyarország«-ban, a mely lap kivonatilag ismertetett egy munkálatot és azt állította, hogy az a munkálat, a mely szintén a népies hitelről szól, az én munkám. Én azt a munkát nagyon apprecziálom, nagyon helyeslem, de nem én tő-