Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

72. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. 233 Áttérek a beszédem elején jeleztem három fontos kérdésre. Ezek egyike a mezőgazdasági ipar, melynek nagyon nagy fontosságot tulajdonítok. Már évekkel ezelőtt hangoztattam, hogy ezt rendszeresen istápolni és lehetőleg forszírozni kell. Ez köti össze a tulaj donképeni ipart a mezőgazdasággal. Nagyon jól tudjuk, hogy az a régi gazdasági rendszer, a mely a vetésből és aratásból állott, a mai viszonyok közt fenn nem tartható. Az a gazda, a ki nem igyekszik intenzív gazdálkodással, még pedig lehetőleg a mezőgazdasági ipar bevezetése utján, húzhatja a dolgot egy ideig, de a ránehezedő nagy terhek ha nem is egy vagy öt év alatt, de tíz év alatt mégis bizonyosan adósságba kergetik és tönkre teszik. A mezőgazdasági ipart tehát a legnagyobb támogatásban kell részesíteni. (Helyeslés balfelcl.) Nagyobb fontosságot tulajdonitok ennek, mint holmi Turul-gyárak támogatásának. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Inkább a mezőgazdasági ipart támogassuk, semhogy tisztán spekulácziót mozdítsunk elő olyan ipartelepekre való költekezéssel, a melyeknél nem szolid iparról, hanemtisztán pénzmanőverről van szó. Itt van a kisebb serfőzdék létesítése, itt van a szeszfőzdék létesítése, a melyre nézve örömmel láttam, hogy már a múlt évben több kisebb szeszfőzdének adatott nagyobb kontingens. A czukoripar is igen fontos mint mezőgazdasági ipar, noha sajnos, ez a mezőgazdasági ipar keretéből úgyszólván kivonatott; pedig tulajdonképen a földmivelés keretébe tartoznék. S íme ott is legnagyobb részben a nagytőke szerepel, nem ugyan a mezőgazdák érdekében, hanem nagyobb kamattal való értékesülés szempontjából. Hivatkozhatnám a mezőgazdák ezreire annak bizonyításául, hogy a merkantilista irányban dolgozó czukorgyárak, ha lehet, az utolsó bőrt is lehúzzák a termelőről, csak hogy hasznukat gyarapítsák. S itt előtérbe lép az a feltétlen igaz elv, hogy minden mezőgazdasági iparvállalatot lehetőleg a gazdák szövetkezéséből kell létesíteni. A szövetkezeti gyáraknak, ipartelepeknek külföldön nagy fontosságuk van, és három-négyszáz holdas területeken sokszor kéthárom mezőgazdasági ipartelepet találunk. Kívánatos volna, hogy e tekintetben a t. szakminiszter ur állami birtokokon mintatelepeket létesítsen ilyen kisebb ipari telepeknek miképeni üzembehozatalára és miképeni fejlesztésére. Nagyon fontos a szövetkezeti ipartelepek létesítése, mert itt minden haszon a földnek van biztosítva. Különben nemcsak a czukor, sör, szesz, hanem a pótkávé-, tészta-, a konzerv-, keményitőstb. gyárak mind igen nagy haszonnal létesíthetők. Ezeket most legnagyobb részben külföldről hozzuk be, a mi évenkint milliókat rabol el mezőgazdaságunk zsebéből. Kérem tehát a t. miniszter urat, igyekezzék ezt az intézményt minél inkább fejleszteni, igyekezzék nagyobb segélyt kieszközölni erre a czélra a pénzügyKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. minisztertől. (Helyeslés a haloldalon,) Különösen fontos a mezőgazdasági ipar fejlesztése a konzervgyártás, a czukorgyártás és szeszgyártás terén. Sajnos, most nem valami jó szelek fújnak Magyarország czukortermelésére, de remélem, hogy a czukorgyárosok ezt a válságot ki fogják állani és igyekezni fognak azután Magyarország czukorszükségletét lefoglalni. Mert igen sajnos körülmény az, hogy Magyarországba még mindig nagymennyiségű, több mint 350.000 mm. czukor jön be Ausztriából. Ez az összeg még sokkal nagyobb, ha hozzászámítjuk azt a mennyiséget, a melyet becsempésznek. Ezt a hazai piaczot igyekezzenek lefoglalni gyárosaink, nem pedig Kínában kalandozni. Szükséges ugyan az export, de nagyobb fontosságú a hazai piacz. (Helyeslés a baloldalon.) Megjegyzem itt mellesleg, hogy a földmivesosztálynak, általában a munkás-osztálynak óriási szolgálatot tennénk azzal, hogy valamiféle alakban olcsó czukrot juttatnánk a szegényebb osztályoknak. Nem tökéletes czukor, hanem pl. a sárga daraczukor formájában lehetne ezt tenni, hogy az a síjegény nép czukrot ehessek, nem azért, hogy élvezzen, hanem azért, mert ez igen tápláló. Be van ugyanis bizonyítva, hogy a czukorral való táplálkozás a lehető legfontosabb szurrogátum, és azért fontos, hogy a nép czukorhoz jusson. Más részről, ha czukros dolgokkal élne a nép, akkor lassankint elszoknék a pálinkától, tehát ez utón a testet-lelket ölő, nemzetet pusztító pálinkaivást is korlátozni lehetne. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás. Elnök csenget.) Magyarországban a czukorfogyasztás alig tesz 8 százalékot, mig Ausztriában az 14 százalékra rúg, ott tehát majdnem kétszer annyi czukrot fogyasztanak, mint nálunk. De nem is csoda, hogy nálunk kevésbbé fogyasztják a czukrot, mert a 42—43 — 44 krajczáros czukrot a szegény ember nem igen veheti igénybe. (TJgy van! Tjgy van! a balés a szélsobaloldalon.) Mi 43 — 44—45 krajczárral vagyunk kénytelenek a czukornak kilogrammját fizetni akkor, a midőn a czukor előállítási költsége métermázsánkint alig 11 forint! (TJyy van! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás a szélsobaloldalon.) Nagyon fontosnak és szükségesnek tartom tehát, hogy közgazdasági, közegészségügyi és közélelmezési szempontból arról gondoskodjunk; (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) ha tudják Angliában a disznókat magyar czukorral hizlalni, . . . Kecskeméthy Ferencz: Ott jobb disznónak lenni, mint itt szegény embernek. (Derültség.) Major Ferencz: . . . akkor tegyük lehetővé azt is, hogy a magyar nép czukorhoz juthasson nem nyalánkságból, de életszükségletből. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon,) Legyen szabad most, t. ház, a mezőgazdasági ipar méltatása után a hitelviszonyokra áttérnem. Már gróf Benyovszky Sándor, előttem ' szólott igen t. képviselőtársam is kitért e kér30