Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-71
71. országos ülés 1902 márczius 12-én, szerdán. 219 győződve, hogy a legerélyesebb kézzel (Általános, élénk helyeslés.) fogok ebbe a kérdésbe nyúlni és nem fogom megengedni azt, hogy ez a nemzetközi diákszövetség ilyen éretlen nemzetiségi politikai tüntetésekre kizsákmányoltassék. (Hosszantartó, élénk helyeslés a ház minden oldaléin.) Én meg vagyok róla győződve, hogy azok a román nemzetiségi komolyabb férfiak, a kiknek az ügy és saját fiaik sorsa szivükön fekszik, mindent el fognak követni, hogy ilyen disszonanczia elő ne fordulhasson és azért még csirájában a legnagyobb erélylyel elfojtani ezt a mozgalmat kötelességemnek tartom. (Zajos tetszés és helyeslés.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és helyeslés a ház minden oldaléin. Taps a szélsöialoldalon.) Sebess Dénes: T. képviselőház! A választ a legnagyobb örömmel veszem tudomásul, egyrészt azért, mert ezzel az igen t. miniszter ur itt a ház előtt tett erős hazafiságáról tanúbizonyságot, másrészt azért, mert ő kellőképen tudja méltányolni és kellő fontosnak tartja ezeket a román egyetemi ifjúsági mozgalmakat. Mert t. képviselőház, ne tessék ezeket kicsinyelni. Bukarestben egy előkelő politikus mondta nekem azt, hogy az egész román nemzetiségi mozgalmat az erdélyi és a délmagyarországi származási! román egyetemi ifjak csinálják, szitják Európaszerte, ezek tartják ébren a tüzet, és ennek központja ott van nálunk Erdélyben, nem pedig Romániában. Ezért fontos ez a kérdés, és ezért veszem köszönettel tudomásul az igen t. miniszter urnak válaszát. (Mérik helyeslés.) Elnök: Miután az interpelláló képviselő ur is tudomásul vette a miniszter ur válaszát, gondolom, kimondhatom, hogy a ház az adott választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) Nessi Pál képviselő ur óhajt nyilatkozni. Nessi Pál: T. képviselőház ! Eigyelmeztetve lettem, hogy előbbi felszólalásomban a köteles és jogos kritikán talán túlmentem, midőn azt mondottam, hogy a többség bűnös módon akarja a Kossuth-szobrot elsikkasztani. Természetes, teljesen ki van zárva, hogy én ezt rossz értelemben vettem volna, mert minden felszólalásomban igyekeztem mindenkor megtartani azt a köteles tiszteletet, a melylyel egymás iránt tartozunk. (Helyeslés.) Csak ezt akartam megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök: A ház tudomásul veszi ez igen lojális és a házszabályoknak megfelelő nyilatkozatot. Következik Pap Zoltán interpellácziója: a fővárosi tanács által a városi munkálatoknak szabálytalanul való kiadása tárgyában a belügyminiszterhez. Pap Zoltán: T. képviselőház! Pichler Győző képviselőtársam súlyos vádakat emelt a főváros intéző körei ellen, azt állítván, hogy ott nem jog, törvény és igazság, hanem panama uralkodik. A főváros intéző körei most gyűléseznek és módját keresik annak, hogy állítólag az immunitás köpönyegébe bujt Pichleren boszut álljanak. Hát el fogják határozni, hogy ők rendesen dolgoznak, nincs panama, s ezzel az ügy el lenne intézve. Az igen t. belügyminiszter ur figyelmét azonban most konkrét esetre hivom fel és ebből az alkalomból egy kérést is fogok intézni az igen t. belügyminiszter úrhoz: azt, hogy a közös vámterület mellett is a kisiparosok egynémely részének módot adjon arra, hogy megélhessen. A fővárosnál azelőtt szokásban volt, — most nem tudom, szokásban van-e, de valószinüleg most is divik, — hogy az épitő munkálatokat minden árlejtés, pályázat mellőzésével egyes nagy vállalkozóknak, illetőleg leginkább fővárosi bizottsági tagoknak adják ki. A szobafestők és mázolok ipartestületét én küldöttségileg vezettem múlt év őszén Halmos igen t. polgármester úrhoz. Memorandumot adtak át neki ezen szegény iparosok, előadván sérelmeiket, hogy ime, vége a nyárnak, munka nélkül állanak, s még olyan kevés munkát se tudtak kapni a tél folyamára, mint kaptak nyáron. »Tudtunkkal« — mondták ezek a szegény iparosok — »a főváros télen át is folytatja a Károly-kaszárnyában az átalakitási munkálatokat, kérjük tehát a polgármester urat, hogy ezeket a munkálatokat ne adják ki az előbbeni nagy vállalkozóknak, hanem oszszák szét közöttünk, kis iparosok között, illetőleg az ipartestület tagjai között egyenkint.« A polgármester ur megígért mindent. És most mi történik? (Halljuk! Halljuk!) Kiírják a pályázatot, ezek az emberek pályáznak is, az ipartestület, mint ilyen, egyenesen fölkéri a polgármester urat, hogy az egyéni megbízhatóság tekintetében forduljon az ipartestülethez és az ugy erkölcsileg, mint anyagilag garancziát vállal ezekért az emberekért és azért, hogy ezek a munkálatok nekik kiadhatók. Ezek az iparosok voltak a logolcsóbbak. Pályáztak ocla nők, férfiak, szobafestők, fodrászok, s általában minden brans-beli emberek; és a munkát még sem a legolcsóbb pályázók, ezek a kisiparosok kapták meg, hanem megkapta két női vállalkozó, iparosnak az özvegye az egyik, fodrásznő a másik, mert az ipartörvény értelmében, mint tudjuk, ipart mindenki szabadon folytathat, csak képesítéshez kötött üzletvezetőt kell alkalmaznia. Most eltekintek attól, hogy helyes-e a törvénynek ezen sértő intézkedése; azt hiszem, hogy a tervbe vett ipartörvényi revíziónál ez a sérelem is orvosoltatni fog. Mondom, eltérek ettől, mert azt mondhatják, hogy ez törvényes állapot és ezzel takarózhatnánk is. De az adott esetben ez a nő dúsgazdag nő, háztulajdonos, a ki összeköttetései folytán kapja meg a munkálatokat ; nem ő maga foganatosítja, hanem barátságból kiadja egyes vállalkozóknak. A Károly-kaszárnyának munkálatait is nagyvállalkozók kapták meg, azok kiadták azokat a 28"
