Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-71

214 71. országos ülés 1902 márczias 12-én, szerdán. állapítani azt, hogy kit vagy kiket terhel a mulasztás és kik felelősek ezen mulasztásért, mert a mint magángazdaságban nem engedhető meg a könnyelmű gazdálkodás, épugy az állam gazdaságában is megkövetelhető épen a felelőség elvénél fogva, hogy azok legyenek felelősek a hiányokért, a kikre ez a felelőség reáháram lik. Mert a miniszterelnök ur Bartha Miklós t. képviselő urnak adott válaszában azt mondta: az urak elkéstek a felszólalással, mert nekünk akkor kellett volna felszólalnunk, a mikor az építkezés megkezdetett. A mi parlamentünk az utánanézés jogát átruházta arra a bizottságra, azért kell azt kikutatni, ki a felelős a parlament jogán és kötelességén a történt mulasztásokért. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert nem is oly egyszerű a kérdés, és felhívom a t. képviselőház figyelmét az én argumentumomra, vájjon ki itt a hibás, az épitő művész, az építőmester, vagy pedig azok a politikai faktorok, a kik az építkezést ellenőrizték. Méltóztassék megtekinteni annak a teremnek szűk voltát; méltóztassék megtekinteni a karzat sötét és hozzáférhetetlen voltát, s akkor nem alaptalan az én aggodalmam, hogy a politikai faktorok minél szűkebb térre akarták szorítani a nyilvánosság jellegét. A népképviseleti rendszer ellen intézett merényletnek tekintem azt, hogy a képviselőház ülésterme szűk. — ne tessék mosolyogni felette, én nem kérek választ; hanem méltóztassanak megállapítani, vájjon az én aggodalmamnak van-e helye a fennálló konkrét esettel^ szemben, vagy pedig az önök mosolygásának? Én nem kívánok a levegőbe dobálni szavakat, én vizsgálatot akarok, mert azt akarom megállapittatni, hogy kinek van igaza? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) E tekintetben, t. túloldal, a pártkérdésnek köztünk el kell tűnnie, mert egy véleményen lehetünk akkor, mikor milliókba kerülő, örök időkre készülő országháztól megköveteljük, hogy az egyszersmind czélszerü is legyen. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ugyancsak a közjogi sérelmek közé sorozhatom azt is, hogy az elnöki emelvény fölé Magyarország czimere miként van elhelyezve. Mikor azt a művész megrajzolta, megalkotta és oda helyezte, maradt neki egy kis tere. Ezt nem tudta mivel kitölteni, oda helyezte tehát Boszniának, Horvátországnak, Tótországnak, Rámának külön czimerét, pedig a magyar szent korona egységes ós oszthatatlan és akkor, a mikor itt nemzetiségi kérdéseket vetünk fel nem szabad még ezekben a jelképekben sem lehetőséget adni arra, hogy az agitátorok rámutathassanak, hogy: ime, ott a mi külön czimerünk! (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az egyik. A többi alkérdések körül kulminál. Vájjon, ha már egyszer a képviselőház ülésterme igy el van építve és a többi építkezés így el van hibázva, — hisz arra ki sem akarok terjeszkedni, hogy pl. a delegáczionális ülésterem igazán iskolás gyermekeknek való kis szoba és nem méltó egy ilyen milliós parlamenthez, — vájjon megnyugodjunk-e ebben ? Én most az igen t. miniszterelnök úrtól e kérdésre nem kérek választ, mert azt akarom, hogy beszélje meg a dolgot az intéző körökkel, hogy legyen alkalma és ideje megállapítani, vájjon igazak-e azok a közjogi aggodalmak, a melyeket itt felhozni szerencsém volt és vájjon czélszerüségi tekintetből nem kivánatos-e a képviselőház üléstermének átalakítása, most, a mikor ilyen állapotban van a két ülésterem, értem a főrendiházat... (Egy hang: Cseréljünk a főrendiházzal!) Visontai Soma: Az sem jobb! Pap Zoltán: A főrendiház üléstermében épen olyan az elrendezés, mint a képviselőházban. Nevezetesen ott vannak azok a nagy, boltíves oszlopok, a melyek a karzatot tartják, közben pedig van ornamentikának három kis oszlop. Ez tervbe volt véve a képviselőház ülésterménél, de keresztülvitték a főrendiház üléstermében. Ellenben nem vitték keresztül a képviselőház üléstermében, nem pedig azért, mert észrevették, hogy a terem el van szabva és nincs annyi hely, a hány képviselője van a magyar parlamentnek. Mit tettek tehát ? Azokat az ornamentális oszlopokat kiszedték és azok helyére is padokat helyeztek. Be még akkor sem volt elégséges a hely. Meg kellett szűkíteni az eredetileg 60 czentiméter szélességre tervezett padokat, ugy, hogy az első sorokban a padok szélessége 60 czentiméter, a legutolsó sorokban ellenben már 40—45 czentiméter, ugy, hogy teszem fel, a hátulsó sorokban Boncza Miklós igen t. képviselő ur nem férne el, mig Pap Géza t. képviselő urnak okvetlenül a hátulsó sorba kell kerülnie azon egyszerű oknál fogva, mert ő elfér ott is, tehát ne foglalja el a testesebb emberek elől a helyet. Tessék megnézni, hogy igy van-e? Én nem férek el a hátulsó padokban, megpróbáltam. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Azután, két sor pad az oszlopok mögé került, még pedig ugy, hogy aki az oszlopok mellé kerül, az nem lát az elnöki emelvényen kívül egyebet és ha ott fel akar szólalni, teszem fel ilyen távolságból, a mint most beszélek, akkor teljesen az oszlopba beszél, nem láthatja és nem hallhatja senki és igy előáll állapot, hogy a több millión épített parlamentben egyik képviselőnek a másiktól kölcsön kell majd kérnie a helyét. Olyan gazdálkodás ez, mint a milyet a szájhagyomány a felvidéki uri kompániáról tart, a hol az egész megyének egy inasa volt, a hol megállapították előre az egész tél idejére, hogy kinél, mikor lesz a mulatság és azután az inast egymásnak adták kölcsön. Ha már milliókért parlamentet építettünk, akkor legalább is megkövetelhetjük azt, a miért tulajdonképen ezt a parlamentet építették, — eltekintve más szépészeti tekintetektől — hogy a képviselőház