Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-71

198 71. országos ülés 1902 márczius 12-én, szerdán. mennyire lehet, segítsen, és itt, t. ház, nem látom a földmivelésügyi kormánynak megfelelő intézkedéseit, nem látom azt, hogy a közszolgáltatások könnyítése tekintetében valamit tettek volna. Annak a földadótehernek, a mely járulékaival együtt a törpe- és kisbirtokosok fennállását majdnem lehetetlenné teszi, a melyegyes vidékeken magasabbra rúg, mint annak a birtoknak bérbeadás utján elérhető jövedelme, (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) a gazda vállairól való leemelése tekintetében semmi intézkedés nem történt. Pedig, t. ház, a progresszív adó behozatala egyik eszköz arra, hogy a gazda a vállaira sulyosodó ezen tehertől szabaduljon, mert egy kisebb birtokosnak ugyanazon százalékarány szerint viselni az adót, lehehetetlen, mint egy nagyobb birtokosnak, vagy nagyobb értéktulajdonosnak. (TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Nem látom az intézkedéseket arra nézve sem, hogy a gazdasági állatok vészben való elhullás ellen való biztosítása kötelezővé tétessék. Nem látom az intézkedéseket arra nézve, hogy a tűzbiztosítás szintén kötelezővé és általánossá tétessék; nem az államivá tételt akarom én ám itt mondani, mert az államosítási törekvések a mi nemzeti álláspontunkból, ennek a pártnak részéről soha sem helyeselhetők. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) én csak azt mondom, hogy általánossá tétessék, mert az általánossá tevése az állatbiztosításnak és a tűzbiztosításnak még nem jelenti azt, hogy egyszersmind államivá tétessék. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) T. ház! Ugyanezen szempontból a jégkár elleni biztosítás általánosítása is megtehető, mert tudjuk azt, hogy most, teszem fel, a szőlőterületek jégkár ellen való biztosítása olyan óriási költséggel van összekötve, hogy inkább nem biztosítanak a szőlőtulajdonosok, mert inkább elszenvednek eshetőleg egy jégverést, semhogy a jégbiztositási dijakat minden évben elszenvedjék, Ezzel a szocziális gazdasági politikával együttjár a magyar népnek ingyenes gazdasági kioktatása; épen a magyar népnek a kioktatása, mondom, mert nem kell nekünk a műveltség fegyverét mindig csak a nemzetiségek kezébe adni és mindig csak azokat oktatni, hanem oktassuk már a magyar népet és a magyar fajt, a mint az erőnkből kitelik, első sorban, mert a kinek műveltsége van, tudása van, annak fegyvere van; ezt a fegyvert adjuk tehát saját népünk kezébe. (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon) Nem látok megfelelő intézkedéseket a tekintetben sem, hogy a tömegszállitásra alkalmas viziutak megfelelően fejlesztessenek; mert vannak a magyar gazdaságnak olyan terményei, a melyek a mérsékelt vasúti tarifát sem birják el. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Továbbá nem látok czéltudatos törekvést arra nézve sem — a szocziálpolitika szempontjából — hogy a gazdasági termények, mondjuk, községi közraktárakban felhalmoztassanak vagy más utón biztosítva a gazdasági hitel alapját képezzék, T. ház! A hitel kérdésénél mindenütt halljuk emlegetni azt, hogy a gazdának nincs hitele. Ez teljesen igaz ; mert az Osztrák-Magyar Bank, ez a mi dédelgetett intézetünk, csak 92 napos lejáratú váltókat fogad el, a vetéstől az aratásig pedig több nap múlik el, mint 92. Ezt a hitelt tehát, a mely Magyarországon az egyedüli olcsó hitel, a gazda igénybe venni nem tudja. Mit csinál? Fordul a takarékpénztárakhoz. Ott a kamatláb már jelentékenyen megnövekedik; 7— 15%-ig emelkedik. Sebess Dénes: Hát Erdélyben a 25 százalék! Eötvös Bálint: Vagy annyira is! Ekkora kamattal a gazdaságot folytatni nem lehet. (TJgy van! TJgy van ! a szélsöbaloläalon.) Tehát gondoskodni kell arról, hogy a földhitel, vagy jiedig a gazdasági termények községi közraktározása, vagy más, erre alkalmas intézmények utján a gazda előlegképen kaphassa meg az ő hitelét, a melynek kamata kereskedelmi szokás szerint sokkal alacsonyabb, mint az u. n. személyi hitelé. T. ház! A szocziális gazdasági politikának egyik követelménye az is, hogy a házitüzhelyvédelein törvényhozási intézményekkel biztosittassék. (Halljuk! Halljuk!) A végrehajtási törvénynek az az egy-két intézkedése, hogy egypár kecskét vagy két hétre való eleséget nem szabad lefoglalni, a mit különben sem tartanak meg sehol, nem ér semmit. Nekünk feltétlenül biztositanunk kell egy, minden végrehajtás alól mentes értékminimumot, (Élénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) a mely a vesznikészülő exisztenczia megmentésére az egyedüli mód. S kérdem a t. házat: jobb-e, ha behajtjuk az 1 frt 20 kr adót, elárverezzük a tehenet, s csendőrrel leszuratjuk annak a gazdának a feleségét, mint az, ha nem szedjük be azt az adót, nem árverezzük el azt az állatot, nem szúratjuk le annak a gazdának a feleségét, — mert ez mind együtt jár — hanem él az az asszony, él az a gazda, él az az állat és az 1 frt 20 krajczárt, ha máskép nem, ugy fogyasztási adókban biztosan kifizeti. (Élénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) A legszerencsétlenebb gazdasági politika mely az adóalap megsemmisítésével akarja beszedni azokat a kamatokat, a melyek csak r akkor folyhatnak be, ha az adóalap létezik. (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) A csendőrgyilkosságok — mert másnak nem nevezhetők — az adóvégrehajtásoknál, melyek hazánkban különösen a gazdaközönséggel szemben igen gyakran előfordulnak, élő tanúbizonyságai annak, hogy nekünk törvényhozási utón kell védenünk annak a kisembernek az exisztencziáját, mert látjuk azt, hogy életüket is képesek azért az egy tehénért odaadni. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Ez intézmény létesítése ellen azt szokták felhozni, hogy az elárverezhetetlen birtok tönkre teszi annak a kisgazdának a hitelét. Hát ez egyszerűen nevetséges állítás, (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) mert kérdem: van-e annak most hitele ?