Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-70

188 70. országos ülés 1902 márczius íí-én, kedden. zönség a magtermelésen kivül a nemzetközi j)iaczról elhódít és magának megszerez: akkor ennek a két millió koronának fontosságát és jó elhelyezését kétségbe nem vonhatjuk. Hiszen az 1900. évben vágó- és igásmarhában 991.000 darabot vittünk ki, kerek számban beszélve 203 millió korona értékben. Más állatokban 6,88].000 darabbal 24 millió korona bevétel éretett el, »állati termékek« czime alatt pedig mintegy 64 millió korona bevétele volt ennek az országnak. Akkor tehát, a midőn azt látjuk, hogy a mai szorult gazdasági viszonyok mellett is van itt egy csatorna, a melyen keresztül kivihetjük azokat a fölöslegeinket, a melyeket itt elhelyezni nem birunk s a melyek utján külföldön nagy jövedelmi forrásokat biztosithatunk magunknak: akkor nem ajánlhatjuk eléggé a t. földmivelésügyi kormánynak figyelmébe azt, hogy e czimnek dotálását nemcsak fentartani, hanem a jövőben lehetőleg még fokozni szíveskedjék. (Helyeslés.) Nagy érték az, t. ház, a mely az állattenyésztés utján külföldről a magyar gazdák zsebébe folyik, kivánatos és szükséges tehát, hogy ezen költségvetési tételek a jövőben is fentartassanak és emeltessenek. De hiszen a földmivelésügyi kormány maga is belátja ezen kiadások helyességét és szükségességét és az 1902. évi költségvetésbe felvett tételek között is minduntalan találkozunk olyan intézkedésekkel, a melyek éppen állattenyésztésünk érdekében történnek. Ezt mutatják a kormánynak a tenyésztés emelésére ezélzó intézkedései, mint az apaállatoknak importja Tirolból, VoralbergbŐl és Svájczból vagy apaállatoknak beszerzése magánosok részére, hogy olcsón és előnyösen köztenyésztési czélokra ismét visszaadassanak, vagy például, hogy a kisebb és szegényebb sorsú gazdaközönség mennél könnyebben és mentől kevesebb anyagi áldozatok árán juthasson apaállatokhoz, háromévi kamatmentes kölcsönöket ad a kormány, vagy 20—40 százalék közti árengedéssel bocsátja a szegényebb gazdaközönség rendelkezésére azon anyagokat, a mely eket megszerezni különben képesek nem lennének. De ennél is tovább megy akkor, a mikor az elemi csapások által sújtott, vagy egészen szegény községek rendelkezésére ingyenesen bocsát apaállatokat, pl. az 1900-ik évben is, — talán nem lesz unalmas, ha egy j)ár számot felsorolok itt a t. háznak, bár az idő előhaladottságára való tekintettel igyekszem mentől kisebb keretekben mozogni — pl. 1900-ban is 2886 bika és 1554 kan bocsáttatott a földmivelésügyi kormány által köztenyésztés czéljaira a gazdaközönség rendelkezésére ; de van nekünk még egy alapunk is, a mely kiválóan az állattenyésztés emelésének fejlesztésére fordítandó és ez az országos marhatenyésztési alap, mely már nagyrészben igénybe is vétetett és kivánatos lesz, hogy ez talán emeltessék, hogy azok a jótékony intézkedések és hasznosaknak bizonyult befektetések fokozottabb mértékben legyenek eszközölhetők. Ebből például a múlt évben a sárosvármegyei gazdasági egyesület részére 82 tehenet importáltatott a magyar kormány. Nagyon sajnálom, hogy az erdélyrészi szász képviselő urak nincsenek itt, a kiknek épen fel akartam a figyelmét hivni arra, hogy a magyar kormány mennyire gondozza, nemzetiségre való tekintet nélkül Magyarország összes lakóinak közgazdasági és vagyoni érdekeit, mert például az erdélyrészi szász gazdasági egyesületnek 126 darab tenyészállatot osztott ki a földmivelésügyi kormány az 1900. év folyamán, 3 évi kamatmentes lefizetés kedvezményével. Az északkeleti hegyvidék népének gondozása szintén kiváló figyelme tárgyát képezi a földmivelésügyi kormánynak: ide szintén 300 darab jutott. Nem akarok itt e helyen megemlékezni — bár ezen a helyen emlékezhetném meg róla — a tejgazdaság emelkedéséről, azokról az előnyös financziális eredményekről, a melyeket a tejszövetkezetek terjedése által a magyar gazdaközönség elért, csupán azt az egy körülményt vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy ha a magyar gazdaközönség a gyakorlati ismeretek alapján szerez meggyőződést arról, hogy valamely irányban a kormány, vagy a közhatóságok által kezdeményezett lépések az ő javára szolgálnak, ezt hamar megérti és fogékony lesz csakhamar az iránt, hogy ezt a maga javára ki is használja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tejszövetkezetek. Már 1901-ben 376 szövetkezettel találkozunk, a melyekben 69.000 tehénnel 40.673 tag vett részt; tehát 40.673 azok száma, a kik már eddig is kezdik belátni ezen intézmény helyes voltát, mely által egy olyan nagyobb jövedelmi forráshoz jutnak, a mely a konkurrencziában szerepet nem játszván, ujabb jövedelmi forrásokat teremt meg részükre. Az állattenyésztés, a havasi tejgazdaság cziménél vannak felvéve azok a kiadások is, a melyek az ország északkeleti határán élő hegyvidéki földmivelő nép anyagi érdekeinek javitására irányoztatnak elő. Az általános budgetvitában ismételve hallottuk és felhozatott az a körülmény, hogy a szomoru gazdasági viszonyok, a rossz pénzügyi körülmények és a rossz kereset a Felvidék lakóinak egy részét kényszeritik arra, hogy a vándorbotot vegye kezébe és itt hagyja ezen országot. Meglehet, hogy nem tétetik elég e részben a követelményeknek, mert hiszen nem állanak rendelkezésre azok az anyagi eszközök, a melyek ennek gyökeresen, egyszerre véget vessenek, de a földmivelésügyi kormánynak ép az ország azon vidékén eszközölt befektetései és czéltudatos gazdasági törekvései igyekeznek azokon a bajokon segíteni. Hogy segíteni igyekeznek, azt egyszerűen mutatják a költségvetésnek egyes tételei, a hol azzal találkozunk. A felvidéki nép jólétének biztosítása érdekében a földmivelési