Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-70

10. országos ülés 1905 márczius 11-én, kedden. 183 mivel az előfogatozási ügynek törvényhozási utón való rendezése terveztetik. Ezt az ígéretet és kijelentést tette 1898-ban a honvédelmi miniszter ur, valamint az ó' értesítése szerint a belügyminiszter ur is. Ennek a kijelentésnek a pendantje szintén megtalálható. Greringer ur, teljhatalmú polgári biztos, 1850-ik évi hirdetményében azt mondja: »azon elhárithatlan kénytelenség, melynél fogva az egyes hazai polgárok szállítási eszközei közczélokra és intézkedésekre használtatnak, a kormánynak kötelességévé teszi a közügyi előfogatokat igénybe venni és az ezeknél érdekeltek kölcsönös jogait szinte mint kötelességeit ideiglen, míg ezen intézetnek már megkezdett szabályozása összbirodalmi törvények által eszközöltetendik, meghatározni. « Tehát konstatálom, hogy sem Geringer, sem a honvédelmi és belügyminiszter urak ezen Ígéretüket mindekkoráig be nem váltották. Ezek után még egy mellékes körülményre kívánok rámutatni. A mint bátor voltam ezen szabályzatot ismertetni, járna a fennálló szabályzat szerint — mert tényleg érvényben tartják azt a hatóságok — minden szekér után egy lónak megfelelő jutalék. Ez azonban egyáltalában nem lesz respektálva és a honvédelmi miniszter ur felmerült konkrét esetben kimondotta, hogy szekér után külön dijat felszámítani egyáltalában nem lehet. Reá akarok mutatni arra a körülményre is, hogy ez idő szerint Magyarország területén egy kétfogatú katonai előfogatért, beleértve a kocsi használatát, a díj egy km.-re 14 fillérben van meghatározva. Ezzel szemben Ausztriában fizetnek ugyancsak egy kétfogatú szekér után egy kilométerre 32 fillért, tehát a magyarszáginál kétszeresen többet, sőt Salzburgban és Tirolban 40 fillért. Azt méltóztatik tudni, hogy ezen, a katonák által igénybe vett előfogatok dijai az u. n. közösügyi költségekből lesznek fizetve. Én a magam részéről nem tartom azt az igazság és méltányosság elvével mcgegyeztethetőnek, hogy mi fizetünk az Ausztriában, Salzburgban és Tirolban igénybe vett katonai elő fogatokért 32, illetőleg 40 fillért, míg a Magyarországon igénybevettekért csak 14 fillér fizettetik. Mindezek által, azt hiszem, sikerült kimutatnom, hogy tarthatatlan viszonyok uralkodnak e tekintetben s hogy ugy a földmivelő nép, mint Magyarország méltóságának érdekében feltétlenül szükséges, hogy a katonai előfogatok szolgáltatásának ügye országos törvény által rendeztessék. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Épen azért, hogyha azok, kik a földmivelő nép érdekeinek és a magyar állam méltóságának hangoztató], ezeket a szavakat valóban komolyan veszik, és ha be akarják bizonyítani, hogy az ő szavuk valóban pengő érez, nem pedig csak zengő czimbalom, akkor bizonyára nem fogják ezt pártkérdésnek tekinteni és nem fognak elzárkózni az elől, hogy ez az ügy az igazság, a méltányosság és a magyar állam méltóságának megfelelőleg rendezve legyen. Én a magam részéről erre alkalmat kívánok szolgáltatni és benyújtom a következő határozati javalatot: (Halljuk! Halijai!) »A képviselőház utasítja a belügyminisztert, hogy a katonai előfogatok ügyének rendezése és az előfogati dijak méltányos és igazságos szabályozása tárgyában a képviselőház elé még ezen ülésszakban törvényjavaslatot terjeszszen elő.« Kérem ennek elfogadását. (Elénk helyeslés a bal és a szélsőbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Kubik Béla! Kubik Béla: T. képviselőház ! Személyes kérdésben kívánok szólani: Az előbb a köztem és a miniszterelnök ur közt lezajlott inczidensből ugy látom, hogy a miniszterelnök ur az én támadásomat személyes természetűnek tartotta. Ki kell tehát jelentenem, hogy én ezt teljesen politikai természetűnek kívánom tekintetni, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert a mai közösügyes rendszer mellett nagyon jól tudom, a miniszterelnök urnak kötelessége a kabinetirodát megvédeni azon támadásokkal szemben, a melyeket mi innen az ellen intézünk. Egyről biztos vagyok: hogy az itt használt német nyelvet magyarrá ő sem fogja tenni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. képviselő ur ugy érti és ugy akarja, hogy értse mindenki, [ hogy ő az én szavahihetőségem iránt nem akar kételyt támasztani: kijelentését szívesen fogadom, de az én politikai szavahihetőségemet a személyes szavahihetőségemtől ne tessék elválasztani, mert azt én identikusnak tartom. (Tetszés jobbfelöl.) Én magam voltam az, a ki a t. képviselő urat figyelmeztettem és oda is adtam neki a beszédemet, mert abból folyólag kételkedett ő szavamban, mert a mi ott mondva volt, betürőlbetüre igaz. Én egy közbeszólásra azt válaszoltam, hogy ott tudnak magyarul és nyilatkoztam az egyes tagokról. Ezt akartam csak kiegészítésül mondani a t. képviselő ur szavaira. (Tetszés és helyeslés jobbfelöl és a középen.) A mi már most a Szalay képviselő ur által benyújtott javaslatot illeti, én ugy gondolom, nemrég, egy kérvénynek tárgyalása alkalmával, az előfogatokról nyilatkoztam. Akkor arra kértem a t. képviselőházat, hogy ne méltóztassék engem utasítani arra, hogy ezt a katonai előfogati dolgot sürgős szükség rendezni, mert hiszen én is belátom annak sürgős szükségességét. De hogy ez még ezen ülésszak alatt törtónhetik-c vagy nem: azt — engedjenek meg a t. képviselő urak — miután olyan régi dologról van szó, a melyet 35 esztendő óta nem rendeztek törvénynyel, a melynek azonban a törvény utján való rendezésének szükségét elismerem, erre nézve nem mernék ígéretet tenni. Éj:>en azért kérem a házat és a t. képviselő urat, ne is méltóztassanak engem erre nézve utasítani, hanem elégedjék meg azzal, a mit mondtam és ne tegye ki ezt a javaslatot a leszavaztatásnak, miután